Egy álmokkal teli világban a valóság fájhat

 Újabb kedvenc filmem.. És ez a két szám is.

I'll try

I am not a child now
I can take care of myself
I mustn't let them down now
Mustn't let them see me cry
I'm fine, I'm fine

I'm too tired to listen
I'm too old to believe
All these childish stories
There is no such thing as faith
And trust and pixie dust

I try
But it's so hard to believe
I try
But I can't see what you see
I try, I try, I try

My whole world is changing
I don't know where to turn
I can't leave you waiting
But I can't stay and watch this city burn
Watch it burn

'Cause I try
But it's so hard to believe
I try
But I can't see where you see
I try, I try

I try and try to understand
The distance in between
The love I feel and the things I fear
And every single dream

I can finally see it
Now I have to believe
All those precious stories
All the world is made of
Faith, and trust... and pixie dust

So, I'll try
Because I finally believe
I'll try, 'cause I can see what you see

I'll try, I'll try
I'll try
To fly

Nem vagyok szomorú, nem vagyok rosszul, csupám furán érzem magam,gyengén,érzékenyen. Néha nagyon gyengének érzem magam. Pedig most csak régi albumokat nézegettem. Gondoltam, elkezdem őket lefotózgatni, a jobbakat, hogy meglegyenek a gépen is, meg ki akartam párat nyomtatni, hogy be tudjam ragasztani naplóba meg ilyesmi. Mindegy, nem fontos, csak ennyitől már kikészülök. Jó, nem, csak.. nah mindegy, én tudom mi van.Pontosabban nem tudom én sem.  Nagyon rossz visszaemlékezni. Csak nekem ilyen nehéz ez? Én nem tudom elfogadni hogy növök. Nem akarok nőni tovább, én gyerek akarok maradni. Túl fogom élni, nem az,nem is látszik rajtam, ha szomorú vagyok, mert igazából nem, csak ilyenkor ha egyedül vagyok, olyan rossz, ha kiskoromon gondolkodom, emlékeket idézek fel. Olyan rossz, ahogy nézem a képeket, és eszembe jutnak dolgok. Olyanok is, hogy miket gondoltam akkor. És vannak annyira aranyos, boldog képek. Miért változik mindig minden? Belenézek a tükörbe, és olyan rossz látni, hogy mennyit változtam, az arcom is, de nem akarom.. Átmentem a másik szobába, Gergő gépezik. Anya pedig TV-zik, valami vígjátékot néz, elkezdte mondani, hogy mi történik éppen. Fecó másik szobában TV-zik. Annyi fura érzés van bennem. Sétálok a házban, ami ugyanúgy néz ki, mint két éve, vagy tíz éve, többnyire, de mégis teljesen más, annyira megváltozott. Komolyan nem érzem úgy, hogy itt lakom.  Mert tudom, hogy nemsokára, nem tudom mennyi idő múlva megint sokkal másabb lesz minden, tudom hogy most még itt vagyunk mind, de nem marad így. És ha már nem így lesz, még jobban hiányozni fog, amik itt történtek, az egész gyerekkorom. Hiányozni fog még talán az is, ami most van. De mégis várom, mert így nem jó, nem vagyok sehol most.Nyugtalan minden. És fura. Nem lehet leírni. Ha visszaolvasom amit írtam most, egyáltalán nincs meg bene, amit ki akartam fejezni. Csak úgy nagy dolog, amíg csak gondolkodom rajta, de ha leírom, vagy elmondom valakinek,már nagyon kicsi, apróság, érthetetlen, hülyeségnek is látszik talán. Nagyon sok mindennel így vagyok, és szerintem senki nem fog tudni mindent megérteni bennem. Azért is, mert semmit nem tudok úgy elmondnai, leírni, ahogy tényleg érzem. Sokszor nem akarok itthon lenni, bárhol, csak ne itt. Barátaimmal, vagy egyedül. De tudom, hiába lennék máshol,hiába vagyok a barátaimmal,tudom hogy a baj ott van még. Tudom, hogy nem lehet csak úgy elmenekülni. Ahogy Nick Hornby is írta : "Emlékszem, ugyanezt éreztem, amikor Tomot szültem: teljesen elkábított a gáz és az epidurális injekció, és volt egy pillanat, amikor valahogy a fejembe vettem, hogy nem a baba, hanem a szülőszoba felelős a fájfalmaimért, és ha kimegyek, akkor az egésztől meglóghatok. Ez hülyeség volt akkor, és hülyeség most is - mindegy, hol vagyok, a szenvedést nem lehet megúszni"  És ez így van..

A barátaimmal kapcsolatban is néha nagyon fura érzések törnek rám. Most, ahogy egyedül vagyok, hiányoznak nagyon, és gondolok sokat arra, hogy mennyire szeretem őket, és mennyire örülök nekik, mennyire jó, hogy vannak nekem. És elmondanám nekik, és úgy megpróbálnék komolyabb dolgokról beszélni velük, mert akarom, hogy megértsenek. Aztán amikor már velük vagyok, nem tudok semmi ilyenről beszélni. Van, hogy alig várom, hogy beszéljek valakivel, aztán amikor beszélhetünk, elfelejtek mindent, amit mondani akartam neki. Fura, azt sem tudom, mikor mit érzek. Nah mindegy, nem nagyon akarom, hogy lássák, mennyire gyenge tudok lenni. Napközben mosolygok, nem akarom, hogy ha már az időt nem lehet megállítani, úgy teljenek a napok, hogy nem mosolygok, hogy nem boldogan :) Örülök annak, amit lehet, ami van, mert ez is el fog múlni egyszer, aztán majd biztos ezt fogom hiányolni. Próbálok élni a jelenben, kiélvezni mindent, de mégis túl sokat gondolok a múltra.

(Egyébként ma voltam moziba barátnőmmel, megnéztük a Villámtolvajt. Csak pozitívat tudok modnani róla, jobb volt, mint amire számítottam, nekem tetszett nagyon. És ezenkívül van még három film, amit mostanában néztem, és mind a három tetszett. Az egyik a Los Angeles-i tündérmese, nagyon aranyos film. Akkor, a Komfortos mennyország, és a Mielőtt szerettél, mindegyik szép volt. Szeretem a filmeket. Ezelőtt tök rég néztem filmeket, el is felejtettem őket. De most akarok erre is időt szánni :P )

 "Csapdában vagyok. Rám törnek a régi dolgok, emlékek, napok, az életem darabkái. Minden apró kockákra hullott szét, és most falként vesz körül, és egyre jobban bezárul körülöttem. Nincs semmi. Próbáld megérteni. Próbáld meg felfogni, hogy mi történik. Semmi nincs a térben. Minden áttetsző."

Tegnap megnéztem egy filmet: Marley meg én. Nagyon tetszett, aranyos volt, szép..

Egy rosszcsont kutyáról szól. Jen, és John Grogen összeházasodnak,Mindketten az újságnál dolgoznak. Jen az egész életét megervezte, és John tudja, hogy a következő  lépés az lesz,hogy Jen gyereket szeretne. John barátja azt a tanácsot adja, hogy vegyen  egy kutyát Jenny-nek a szülinapjára, és akkor pár évig nyugta lehet.John ezt is teszi, elviszi feleségét, hogy válasszanak a Labrador kölykök közül. Az egyik gézengúz kutya levan értékelve, őt veszik meg - de egyébként is őt választották volna. Már kölyökkorában is látszik, hogy egy roszcsont kutya, mindent szétrág, este nem lehet tőle aludni,minden megeszik.Csak fut, sprintel, állandóan mozog, nyalogat, meg minden. Nem írom le, hogy mik történnek még, mert mindenki el tudja olvasni, ha érdekli, vagy megnézni :)

"Nézd mit hoztam. Emlékszel erre? Mit mondott Colleen neked? Emlékszel rá?
Hogy lerágtad az egyik fülét? Nehéz visszaemlékezni mi mindent rágtál össze, igaz?
Mintha mind itt lenne előttem. Semmi baj. Nem kell semmit sem tenned.
Nincs meg a szokásos energiád. Emlékszel, hogy mindig azt
mondtuk mennyire rossz vagy? Hogy te vagy a világ legrosszabb kutyája?
Ne hidd el. Egy szó sem igaz belőle. Mert tudod jobb kutyánk nem is lehetett volna.
Tudod mitől lettél annyira...nagyszerű kutya?
Attól, hogy nem számít mi történt, minden nap szerettél minket.
És ez csodás dolog. Tudod mennyire szeretünk?
Annyira szeretünk..Mindennél jobban szeretlek.
Nem tudom ezután mi lesz... De azt akarom, jusson eszedbe,
hogy nagyszerű kutya vagy Marley. Nagyszerű kutya.
-Nem érez majd semmit.Csak elalszik. Készen állsz?
-Igen.Készen állunk."

És meghal.
Szerintem nagyon szép film...

"Egy kutyát nem érdekli milyen autód van...vagy milyen a házad, ruhád.
Egy vizes bot megteszi neki. Egy kutyát nem érdekli, hogy szegény vagy gazdag vagy...
eszes vagy tompa, okos vagy buta. Add neki a szíved és
akkor ő is adja az övét. Ezt hány emberről lehet elmondani?
Hány embertől érzed magad rendkívülinek, tisztának és különlegesnek?
És hány embertől érzed magad... kivételesnek?"

És milyen igaz...

Nekünk egy francia bulldog kutyánk van, a neve Bolldi. Tudom, nagyon fantáziadús név :) És igazi rosszcsont kutya..A konyhában van bezárva, de ha kiengedjük, fut össze-vissza a házban, és amit a földön talál, megeszi, feltéve, hogy befér a szájába.. Sokszor vettünk ki tollat a szájából, zoknit, papucsot, elemet, hajgumit, csavart,csattot,meg ehhez féléket, még sorolhatnám. Leveri a virágokat, ha 2 percre egyedül hagyjuk kajával, ha mondjuk ki kell menni sóért, akkor már a kaját eszi, konyhában az asztalra is felmászik.Ha legugolok hozzá, letámad, rámugrik, és nyalogat :D Ráadásul röfög állandóan. Komolyan.Egyszer megrágott egy kést, szerencse, hogy nem lett semmi baja. Esténként néha felkelünk arra, hogy az udvaron ugat, ilyenkor meg kell menteni szegényt sünt..akit éppen ugat.. Bántani nem bántja, mert fél tőle,de ha nem megyünk ki, egész este ugatná szegényt.Bolldi most volt nyáron két éves.

A kedvenc filmem : Séta a múltba

Eddig a legszebb film volt, amit láttam. A dalt, ami benne van(Mandy Moore-Only Hope), annyiszor meghallgattam, hogy kb. már meg is tanultam, annyira tetszik. Nagyon szeretek énekelni, nem telik el úgy nap,hogy ne énekelgetnék. De komolyan.Az elején azthittem, hogy ilyen átlagos film lesz, a menő srác beleszeret a visszahúzódó lányba és stb, de nem...Mármint de, de ez tényleg szép film, és a vége sem olyan, mint amire számtanánk. Van sok mondanivalója ,meg tanulságos..és ha az emberek ennyire tudnának szeretni... talán elnyomná azt a sok önzöséget meg a többit, ami ma van. Ma egy "szeretlek" sem ér már semmit..Ha több ilyen film lenne, lehet, hogy az emberek értékelnék az életüket, a barátaikat... Miért kell rossz dolgokon keresztül mennie az embernek ahhoz, hogy értékelje végre ezeket?

"Love is always patient and kind: it is never jeolous;
Love is never boostful or conceited: it is never rude or selfish;
it does not take offence, and is not resentful.
Love takes no pleasure in other people's sins but delights in the truth.
Love is always ready to excuse, to trust, to hope and to endure whatever comes.
Love does not come to an end.
In short there are three things that last:
Faith, Hope and Love;
and the greatest of these is Love"

"Jamie megmentette az életem. Mindenre megtanított. Az életről...a reményről...és a hosszú útról, ami előttünk áll. A szerelmünk... olyan, akár a szél. Nem láthatom...de érzem."

És még egy film: Szerelmünk lapjai

Ez is szép nagyon. Néhány idézet, innen is :

"Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást."

"Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap."

 "Egyszer már elveszítettelek. Azt hiszem, még egyszer is meg tudom tenni, ha ez tényleg az, amit szeretnél."

 "Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!"ű

"Semmi nem múlik el, minden megmarad, bár a test lomha, fáradt, elnyűtt, régi tüzek parazsa még mindig benne ég, és újra lángra kél."