Egy álmokkal teli világban a valóság fájhat

Lusta vagyok ehhez. A lényeg amúgy is csak annyi, hogy Bianka nekiment az oszlopnak. Biciklivel. De elnéztük, mert akkor tanult meg biciklizni. Kellett hozzá vagy másfél óra, de végül sikerült, és végül odaértünk a parthoz sötétedés előtt. Bár igaz, hogy a fél órás bicikliutat három és fél óra alatt tettük meg, azért odaértünk. Visszafelé már csak másfél óra volt. Volt még szalonnasütés, ami majdnem elmaradt az eső miatt, volt sok szalonna, és sok szalonnazsíros kenyér, és volt majdnem hányás. Annyit beszéltek a szalonnáról, hogy egyik nap, amikor megakartam kérni Fecót, hogy csináljon rólam egy képet a réttel, ilyen szépet sikerült mondanom: "Hahó, fotózz le légyszí a szalonnával!" És ezt tök véletlen, és nem akartam poénkodni. Volt séta Siófokon este, megnéztük a bungee jumpingot(nem tudom hogy kell írni), de csak távcsővel, játszóterezés, sok biciklizés - amikor már jobban ment. Bianka háborús sebesült. Az oszlonekimenős manőverének köszönhetően sikerült szereznie egy nagy sebet a térdénél, de kitartóan biciklizett a többi napon is. Volt grillezés, pizzázás, igen, annyit ettünk hogy az egy hétre is elég lett volna. Voltunk állatkertben este, Veszprémben, meg hát természetesen a parton. A víz jéghideg volt természetesen, két napig az idő sem volt fényes, aztán két napig meg borzasztó meleg volt. De fürödtünk sokat, és tanultunk szörfözni, legalábbis Enikő meg én, Bianka nem próbálkozott ezzel. Vitorla nélkül, csak a szörfdeszkát vittük le, de így is jó volt, álldogáltunk rajta, és úgy eveztünk. Ami amúgy nem olyan egyszerű, mert öt perben vagy tízszer belezuhantam a vízbe, de a végére már egész jól ment. Enikő lecsapta a szúnyogokat. És ekkor nagyon vicsorogva néztem rá, mert nem szeretem ezt. Ezt ő is nagyon jól tudta, de azért kaptam, mert eldobtam a zsepijét a bicikliúton. Nem volt sehol szemetes. És Enikő nem szereti ha szemetelnek. Ezért büntetett.  És azt hiszem ennyit Balatonról. Sokat nevettünk, jó volt. Még annyi, hogy legközelebb, Ariella, muszáj lesz jönnöd, és ha nem lesz kedved, akkor elmegyünk érted és a hátunkon fogunk elcipelni.

És akkor most más. Ami még nem tudom mi, ami jön. Észrevettem, hogy már nem gondolkodom olyan sokat a gyerekkoromon, mint pár hónapja. És ez jó. Próbálok a jelenben élni, mert hát ez is elmúlik majd. De nem számít. Rájöttem, hogy ide a tényleg fontos dolgokat, vagyis azokat, amik legbelül vannak, nem írom le. Olyanokat, amiből kiismerhetnek. Nem tudok teljesen nyílt lenni, még itt sem, mert nem akarom, hogy tudják, mi van bennem, mégis írom ezt, és fogalmam sincs miért. Olyanokat sem írok le, amikről tényleg szeretnék írni. Azokat akkor tudnám, ha tényleg csak magamnak írnám ezt. Nem tudok még itt sem teljesen érzésekről beszélni, teljesen magamba zárom őket. Szerintem észre lehet venni dolgokból azt, ha fontos nekem valaki, de elmondani nem tudom. Mert azzal olyan mintha.. nem tudom, sebezhetőbbé válnék. Félek mindentől, és mindenkitől, akit nem ismerek teljesen. És addig ők sem tudnak engem teljesen. Félek a csalódástól, félek attól, hogy kinevetik az érzéseimet, vagy a gondolataimat.  Nekem ezek az érzések, például a szeretet vagy bármi, nekem túl nagy dolgok ahhoz, hogy beszéljek róluk, mert úgy már kevesebbet érnek. Mindenki mondogatja mindenkinek, hogy szereti, nem ér így már semmit.Közben nem is tudják, milyen igazán szeretni valakit. Ha majd mondom valakinek, az tudhatja majd, hogy komolyan gondolom, és így talán nem veszíti el az értékét, nálam legalábbis..

 Most csak felraktam ezt a rajzom, vagy firkám, amit Balatonon alkottam hármunkról. Szerintem műalkotás lett. :P Még kereshetnék is ezzel Siófokon, a karikatúrarajzolással. Na jó, azért nem. Túl fáradt vagyok most ahhoz, hogy élménybeszámolót írjak, de majd meglesz valamikor.  Akartam írni arról is amiket éreztem a múlt héten, de lusta voltam, szokás szerint. De azóta már tök jól vagyok. Csak két mondatban.. valami olyasmin agyaltam, hogy nagyon a jót akarom mindenben látni, amikor tudom hogy nagyon sok dolog nem az, aminek látszik. Két napig nem voltam valami jól, már megint a túl-bonyolult-minden miatt, de aztán jött Enikő meg Bianka, meg a Balaton, és tök jó volt. Holnap írok talán, most alvás. Holnap még el akarok menni írni egy teszt-et angolra, hogy megnézzék hogy egyáltalán alkamas vagyok-e a nyelvvizsgához.. valamikor a közeljövőben.. Vagy ha megyek ilyen nemtudomhányhetes tanfolyamra, úgy. De jó lenne ha meglenne nyáron.

"Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül."

Nyár van, és jól vagyok, bár hogy mennyre stabilan, nem tudom.. :) De nem érdekel semmi, ami rossz, élvezem a nyarat. Érdekes volt ez az év, egyszerre hosszú, mégis mintha most kezdődött volna. Ennyit még nem agyaltam mindenen, mint most. De történt sok dolog, legalábbis bennem. Nem csoda, hogy össze voltam zavarodva, annyi a vegyes érzelem.. De az ilyen dolgoktól lesz erős az ember. Az évvégim jó lett, csak a törivel kéne megbarátkoznom jövőre, akkor már számítani fog. De nagyon nem akarok. Fujj, hogy fogom kibírni, hogy minden törin figyeljek? Mindegy, nem is érdekel, most nyár van, majd ősszel kezdek el ezen aggódni. Csak jó lenne kitalálni, mi akarok lenni. De most ez sem érdekel. Most örülök a nyárnak, és megyek mindenfelé. Ééés most hozzászólok néhányotokhoz. :D Csak mert nincs miről írnom.

Laci! Na ezt hogy kezdjem.. Talán azzal, hogy rosszul esik, hogy még mindig nem szóltál, hogy olvasod ezt. Sőt, hogy úgy olvastad, hogy tudtad hogy én még nem szerettem volna, és hogy magamtól is megmutattam volna. Ez így nem ér. Így persze hogy "belelátsz a lelkembe", ahogy te mondtad. Na de nem érdekes. Más. Nehéz nekem, hogy nagyon sokszor szomorú vagy, mert ez nagyon le tud hangolni. De tudom hogy ezzel nem tudsz mit csinálni. Csak próbálj meg örülni inkább a jó dolgoknak.. Lehet hogy könnyű nekem ezt mondani, de igenis örülj annak, hogy most már ismerjük egymást, és találkozgatunk, örülj annak hogy egészséges vagy, annak hogy azért nem vagy egyedül, mert ott van a Dani is neked.. Már mondtam ezeket. Mert nem tudok mit csinálni mást, nem én alakítottam ezt a helyzetet, persze hogy könnyebb lenne máshogy.. Úgy terveztem, hogy leírok ide most mindent, amiket gondolok, de lehet hogy mégsem. Mert ezeket majd csak neked, így nem tudom ezeket normálisan. Látod? Mert veled tudok nyíltabb lenni. És így is mindig mondod, hogy túl zárkózott vagyok. Szerintem nem. De ne várd, hogy teljesen, mindenről beszéljek, és mindent elmondjak..  Mert az ilyen lelki meg stb. dolgokról szeretek egyedül gondolkodni, magamban, csak más dolgairól szeretek beszélgetni így. És azért ahhoz képest, hogy másokkal milyen vagyok, veled nem igazán vagyok zárkózott. Lehet, hogy más vagyok veled, mint tavaly nyáron.. De én sem tudom miért. Talán mert védekezek valamitől, azért vagyok "bunkó".  Nem tudom, de ha megbántalak valamikor, akkor ne haragudj, de sosem direkt..   De most ennyi, nem írtam újat, de inkább nem írok mást ide.. Még annyi, hogy nincs több cigi, amikor velem vagy, és komolyan. Lehet hogy idegesítő leszek ezért, de nem érdekel, inkább megyek az agyadra mint hogy rákos legyél... És tudod, ez a KÖRNYEZETEDre is káros, és ugye ezt nem akarod? :D

Ariella! Nem tudom mi van veled mostanában, hát én várok.. Nem fogok semmit erőltetni, majd elmondod úgyis, amikor akarod. Azért azt leírom, hogy megbántottál pár dologgal engem is, meg Enikőt is, de minden nap úgy jöttem suliba, hogy elfelejtettem ha ilyen volt, és kedves voltam, de nagyon sokszor elszomorítottál azzal, amilyen vagy. És Enikőt is. Eltávolodtál tőlünk nagyon. De én nem fogok semmit csinálni, csak várni, mert látom hogy van valami baj, de ugyanolyan barátom vagy mint eddig. És nagyon nem szeretnélek ilyenek miatt elveszíteni... Igen, még csak most kezdődik a nyár, de már most is lehetne mászkálni mindenhova, de mégsem.. Megvárom hogy majd te keress, nem fogok az agyadra menni, és azért remélem, hogy majd le tudunk ülni beszélgetni, hogy elmeséld hogy mi változott, mi történt, vagy miken filozofálsz, mi bánt. Mert tudod, nem volt még olyan barátom, mint te, de ez így most nem jó..

Gábor! Te még mindig rejtély vagy nekem, bár szerintem egyáltalán nem vagy bonyolult, csak annak mutatod magad/látszol. Csak egyszerűen szinte senkinek nem mutatod meg, hogy ki vagy. Mindenki csak felszínesen ismer. Így persze hogy összekombinálnak mindent. Lehet hogy én is.. De már leírtad, hogy miért, szóval minden okés. :D Amikor azthiszem, hogy értelek meg ismerlek, újra van valami és összezavarodok és nem értelek, de majd..:P Más nincs, örülök neked. :) De meg kell ígérned, hogy majd egyszer egy szép tavaszi napon, majd ha hatvan évesek leszünk, leülünk egyet sakkozni, és felidézzük a régi szép emlékeket, a szép fiatalkort, meg hogy hogy ismertük meg egymást. :D Ezt most csak azért mondom, hogy vigyázz magadra, mert nem tudom mi lenne velem nélküled.

Bianka! Te annyira nehezen értesz meg.. Ha segíteni szeretnék, nem hagyod, meg se próbálod átgondolni. Mindig ez van. Megmondom, egyáltalán nem biztos, hogy igazam van dolgokban, de megpróbálni mindent meg lehet, nem? Jobb mint feladni. Ha azt látom, hogy szét vagy esve, ne csodálkozz hogy hatszor elmondok dolgokat.  Te rögtön támadsz, és azt hiszed ellened vagyok, vagy rosszat akarok. Nem hiszed el, hogy semmi sem lehetetlen -hát, azért szárnyaka nem fogunk növeszteni-, csak egy kis erőt kéne gyűjtened.. Mert van, hogy valami nekem nagyon nehéz, neked pedig semmiségnek tűnik, és van hogy neked nehéz nagyon valami, nekem viszont könnyű.. Épp ezért vannak a barátok, hogy ilyenkor segítsék egymást. Az a baj, hogy te is makacs vagy, mint én. És te sem hiszed, hogy bárki megérthetne téged.. Csak te nem is mutatod, hogy vannak dolgok, amiket senkinek nem mondasz el, nem is tudják. Ezért nagyon nyitottnak látszol. De ne lázadj, és menekülj, inkább próbáld megoldani a dolgokat. Hidd el, hogy meg lehet, a hozzáálláson kell változtatni.. És mivel másokén nem tudsz változtatni, a tiéden kell, csak ennyi, amit te tehetsz.. Csak feladni nem szabad.. Tudod: "Egy terv kudarca után nincs jobb vigasz, mint azonnal új tervet készíteni."

Végül, Enikő.. Neked nincs mit mondanom, ugyanolyan vagy mint eddig, hihetetlenül aranyos, mosolygós és mindig jókedvű. :)