Egy álmokkal teli világban a valóság fájhat

Igen sajnos, eléggé... Pedig hajajj, lenne mindig miről írnom. Csak igazából azt sem tudom már, kik olvassák, mit írhatok le, meg miről nem kéne. Ma osztályfőnökin feljött az a téma, hogy hogyan lehet fenntartani a kapcsolatokat? Miután elmúlik a rózsaszín ködfelhő... Ezen gondolkoztam. És arra jutottam, hogy az odafigyelés a legfontosabb. Igazából én is mindig aggódom olyanokért, hogy kivel mikor milyen a kapcsolatom, mennyire jobbb vagy rosszabb, mint volt, hogy változott, milyen lesz... Ha nem figyelünk a kapcsolatokra, tönkremennek... Sokan kell beszélgetni, és figyelni a másikra, mert szerintem ha két ember nagyon jól megismerik egymást, már nehezen tudnak összeveszni. Persze ha szeretik is egymást. Mert ha megismerik annyira egymást, hogy tud az egyik a másik fejével gondolkodni, tudja onnan is látni a világot, a dolgokat, és teljesen megérti, akkor nem tudnak összeveszni. Mert érti, mert tudja, hogy miért mit csinált, tudja hogy rosszat semmikép nem akart semmivel... És én tudom ezt, minden hülyeség a félreértések miatt lesz. Vagy mert nem képes a másik szemszögéből nézni. Ezért hülyeég a harag, ha olyanra haragszunk, akiről tudjuk, hogy szeret minket.. Főleg ha úgy, hogy meg sem próbáltuk megérteni.

Talán azért nem írok mostanában, mert panaszkodás kizárva most nálam, viszont tulajdonképpen azért írtam blogot, hogy ide nyafoghassak magamnak. De most nem is panaszkodni fogok. Hanem azt írom le, amit szeretnék.

Egyszerűséget... Vagy csak egyszerűbbséget. Azon gondolkoztam, hogy észre sem vettem, mennyire megváltoztam. Nem most, már egy éve. Egy mindig vidám, naiv, álmodozó lány voltam, aki tele volt hülyeséggel, félénk voltam ugyanígy, de a barátaimmal pörögtem, bolond voltam... Olvastam vissza msn beszélgetéseket, és elképesztő. Kilencedikesek, hát én szétröhögtem magam. Milyen boldog voltam akkor... Ott volt a barátom, akivel egy ideig nagyon jól megvoltunk, boldog voltam vele, ott voltak Ariék, hát állandóan nevettünk... Aztán a dolgok megváltoztattak. Most már mindent elemzek meg felmérek meg... komorabb lettem(?) talán. Most már nem mondok ki mindent, amit gondolok, mert... igazából nem tudom, a bonyolításom miatt. De nem csodálkozom ezen egyáltalán. Amiben éltem, ami itthon volt... Hogy megértsem a dolgokat, rangsoroljam, hogy mi a fontos, hogy most akkor kivel milyen legyek, mert ez meg az mit akar... Belecsúsztam a felnőttek világába. Amikor már nem őszinték az emberek, mert ők is bonyolítanak... És akkor én, aki tök naiv voltam, értsem meg, és döntsem el mit akarok, és feleljek meg mindenkinek. Nem mondhattam, hogy intézzék el, és hagyjanak ki, mert egyszerűen benne vagyok. Utáltam,  hogy hazudnom is kellett/kell... Hát én emlékszem, kilencedikben egyszerűen képtelen voltam hazudni. De teljesen komolyan. Hiányzik az a lány, aki voltam. Lehet, hogy okosabb lettem ezek a dolgok miatt, de én inkább vagyok az a naiv, ártatlan lány... Úgy kevesebbet bántanának.

Én tényleg mindig megpróbálok mindent megtenni, mindennel. Gondolkodom ezerrel, de nem lehet tudni soha, mi a helyes. Hinni lehet, de tudni nem. Tényleg nem csodálom, hogy ilyen lettem. Remélem, ha ennek vége lesz, jobb lesz majd. Bár az a baj, hogy nem csak ennek a rossz résznek lesz vége, hanem mindennek, ami eddig történt. Végülis, már vége van. Egy ideje. De nem akarom elfogadni. Senki, semmi nem olyan, mint volt. És ez elszomorít nagyon. Mert néha még most is előtörnek az emlékek...

Ariella, Gábor, Enikő.. Ti vagytok nekem a legfontosabbak! Ugye soha nem kell titeket elveszítenem? Csak szeretnék kérni tőletek egy valamit... Az életben egyedül a barátok azok, akiket mi választunk magunknak. Én annyira örülök, hogy megismerhettelek titeket, hogy a barátaim vagytok, hogy számíthatok rátok... Csak azt szeretném kérni, hogy könnyítsük meg legalább magunk közt a dolgokat, mert van amúgy is nektek is, meg nekem is elég... Mert azért vagyunk barátok, hogy segítsük egymást. Szóval azt akarom, hogy ha sikerülne az, amit a legelején leírtam, annyival könyebb lenne... Szeretnélek ismerni titeket, foglalkozni veletek, érdekel minden, ami veletek kapcsolatos... Csak azt akarom, hogy ne zárkózzunk be egymás előtt semennyire. Mert emiatt lesznek a félreértések meg a többi. Ha belelátunk a másik fejébe, megértjük, nem hiszem, hogy bármi ilyen baj lenne. De ehhez ti is kelletek. Hogy beszéljünk érzésekről, gondolatokról, hogy mindent elmondjunk egymásnak. Őszinteséget szeretnék csak, azt, hogy ami a szívünkön, az a szánkon. Csak egy probléma van... Ennek kölcsönösnek kell lennie, és tudom jól én is, hogy milyen zárkózott vagyok. De én meg fogok tenni mindent... Higgyétek el, nagyon könnyű ám kihúzni belőlem bármit, ha látom, hogy érdekel, kérdeztek, mert magamtól elég nehéz. Mert bezárkóztam teljesen, az otthoni dolgok miatt egyre bizalmatlanabb lettem. De nem jó ez így.. Mert hiába vagyunk ott egymásnak,hiába nyújtjuk a kezünket, ha egyszerűen ott van közöttünk a fal. De én meg akarok nyílni előttetek, mert bennetek bízom, mert tudom, hogy ti semmivel nem éltek vissza. Én legszívesebben mindent elmondanék nektek mindig, a legapróbb hülyeségektől kezdve a legkomolyabb dolgokig, ha tudom, hogy érdekel.

Én szeretném majd egyszerűen alakítani az életem. Annyit szeretnék, hogy megtaláljam azt, akivel minden sikerül, és semmi sem lehetetlen, azt az embert, akivel szeretjük egymást és sikerül az, amit az előbb leírtam... Szeretném, ha megmaradnának a mostani barátaim, és azt, hogy anyáék végre együtt lehessenek majd. És egy munkát, amit szeretek, és tényleg nem kell más... Na jó, még két kölyök, és egy pár háziállat... :)

Azon gondolkoztam, hogy talán ovónő leszek. Nem érdekel, mennyit keresek, és hogy éppen hogy csak megélek belőle, mert szeretem a gyerekeket, szeretnék velük foglalkozni, tanítgatni őket, mesélni nekik az életről... :) Biztosan jó lenne köztük lenni minden nap, ők még őszinték, ártatlanok, játszanak és nevetnek... Ez kell nekem. :) Hogy köztük újra én is ilyen tudjak lenni. Szeretek énekelni, táncolni, és ezek ott mind meglennének. Nem tudom, hogy mennyire lenne minden így, mert olyan verzió is lehet, hogy állandóan idegeskedem miattuk, nem fogadnak szót, rosszak, meg a felelősség meg minden. De rajtam is múlik, és ha valaki ért a gyerekekhez, szerintem ez egy nagyon szép állás. Rendezvényszervező szerettem volna lenni, de ez már kicsit távolinak tűnik. Nem vagyok rossz tanuló, majdnem kitűnő, de mostanában kicsit kétségbe vagyok esve a suli miatt. Még van egy év érettségiig, de nem tudom... Kezdem túl komolyan venni, és hát nem tudom, be tudnék-e kerülni abba a suliba majd, ahova menni akartam. Most hirtelen felötlött bennem ez a mi-lenne-ha-ovónő-lennék dolog, és nem tudom mi legyen. Mert a rendezvényszervezést is nagyon szívesen csinálnám. ha ovónő lennék, szabad lenne minden nyár, és ez nagyon tetszene. Nekem kell a szabadság, kell, hogy a családommal lehessek sokat, hogy kirándulhassak és utazhassak. :) Most is kezdek néha beleőrülni, hogy alig van valamire időm, mert széttanulom magam. Nagyon nehezen tanulok, sokkal több idő kell nekem... Az ovónő dolog azért is lenne jó, mert oda felvennének szerintem. Nem kéne ez a na-hogy-lesz-meg-annyi-pont, meg hogy-lesz-meg-a-nyelvvizsga... Kéne több idő. Arit meg Enikőt látom minden nap suliban, de az sem ugyanolyan, mint amikor elmegyünk valamerre. Gábort meg nagyon keveset látom, és ez nagyon rossz. Nekem meg neki sincs ideje, pedig vele is ó lenne lenni sokkal-sokkal többet. Jók voltak azok a tavalytavaszi napok, Margitszigeten meg Budaivárban, ilyenek kellenek nekem. Elképesztő, hogy mennyire feldob, mennyire el lehet engem varázsolni ilyen egyszerű kirándulásokkal... Imádom a természetet, a szép helyeket. Úgyhogy ezért is jönnének nagyon jól azok a szabad nyarak. :) Lenne időm ezekre, legalább nyáron, amikor a legmelegebb van. :) Nem szeretnék végigdolgozni az életem.

Ajjaj, repül az idő, menni kéne aludni, így éjfélkor... Tehát srácok! Mindhármotoknak írtam azt, mindhármótokra vonatkozik. Ari, veled már beszéltünk erről, Enikővel is fogok. Gábor, téged meg már nagyon rég óta szeretnélek megkérni, hogy írj nekem néha magadról... Csak soha nem mertem. Téged lesz a legnehezebb megismernem, de elhiszem, hogy menni fog, csak ehhez te is kellesz, és hogy te is hagyd. Tudom, hogy írsz blogot, de tényleg leírsz oda mindent? Én csak azt szeretném, hogy beszéljünk meg mindent, nyíltan. Szeretném, hogy elmondd a bajaidat, meg amiken agyalsz... És én is ezen leszek, de tényleg, csak olyan nehéz. Annyira félek mindentől. Ha először nem is közvetlenül, de írok neked én vagy bármi, bármiről ami érdekel... De persze ezekhez az kell, hogy ti is akarjátok. :)  Most már alvás.

Aludnom kéne már. Holnap tanulás, ahogyan ma is volt, meg ahogy az előző héten.. Igen. Benne vagyok a suliban, hajtás van, lassan megszokom. Ez a nyár tényleg jó volt. Nem gondolkoztam sokat, csak ha úgy jöttek elém a dolgok. De magamtól nem kezdtem el gondolkodni és bonyolítani mindent magamnak. Ahogyan szoktam. Lefoglalt az, hogy mentem ide-oda, hogy mindig volt mit csinálni. És így volt jó, olyankor vagyok a legboldogabb, amikor a barátaimmal vagyok. Amikor olyanokkal, akik szeretnek. Ez az egy dolog hiányzott Spanyolországból. Egyedül voltam. Igaz, voltak az osztályból, és ismertem is meg új embereket, de mégis bennem volt.. hogy ott barát nélkül voltam. Olyan helyeken voltunk, amikről mindig álmodok, a tengerről, a szép városok, minden.. De rájöttem, hogy mindegy hol vagyok, mindegy mit csinálok,nem ér semmit barátok nélkül. Hiába ülök a parton és.. ott a gyönyörű tenger, hiába fürdök benne, ha nincs kivel nevetnem közben. Lehet hogy ez közhelyesnek tűnik, de ezeket nem lehet átérezni addig, amíg meg nem tapasztalod.  Egy hónapig nem láttam a három fontos barátomat, és elég.. nem tudom, ijesztő érzés volt. Hogy nélkülük milyen lenne. Pedig csak egy hónap volt. Gábort jó volt látni, tényleg kéne többet találkozni. Ariella és Enikő ma jöttek haza Németországból. Alig várom a hétfőt hogy végre őket is lássam. Nem akarok én semmit már, nem kell semmi, csak hogy szeressenek. Mert az a legjobb érzés.. amikor érzed, tudod hogy fontos vagy valakinek. Sőt, ha te vagy a legfontosabb. Annál nincs jobb érzés. Kíváncsi vagyok már, hogy milyen a szerelem. Hogy milyen szerelmesnek lenni. Hogy milyen érzés olyan boldognak lenni.. hogy attól.

"Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán..."

Azt, hogy elmondtad. Nem változott semmiben a véleményem rólad, mert nekem mindig is olyan leszel, amilyennek én ismerlek. Na jó, nem tudom ez mennyire értelmes, de nem lényeg. A lényeg az, hogy köszi. :P Nem is gondoltam volna, hogy vannak titkaid. Tényleg örülök, hogy bízol bennem, és ne aggódj, de tényleg, nehogy azt hidd, hogy bármi ilyen miatt elveszíthetsz. Már megfogadtuk. Én az őrangyalod leszek, te pedig a testőröm. :P A másik meg, a másik dolog, gondolom tudod, azért is nagyon hálás vagyok.. amiről beszéltünk msnen. Annyira becsülöm benned, hogy ilyen vagy, tényleg nagyon sokat jelent nekem. Én nem értem magam, csak féltem, az hozta ki belőlem az egészet.

Meg eszembe jutott, hogy miket gondoltam kis koromban. Hogy én vagyok a főszereplő, mindenki más meg csak szereplő. Hogy rólam szól minden. :P Nem én vagyok senkinek, hanem nekem van családom, nekem vannak barátaim, meg stb. De szerintem mindenki ezt gondolja, legalábbis kiskorában biztos. :P

Most csak berakok néhány idézetet...

"Úgy tűnik, csak az öregek képesek úgy ülni egymás mellett, hogy szavak nélkül is élvezik egymás társaságát. A türelmetlen fiatalok nem bírják ki, hogy ne törjék meg a csendet. Pedig a csend tiszta és áldott. Összeköti az embereket, mert csak azok tudnak szótlanul ülni a társuk mellett, akik szeretik egymást."

"Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem. Szeretném, ha ezt tudnád. Nincs bennem keserűség a történtek miatt. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt, és örülök, hogy legalább egy kis időre együtt lehettünk. (...) Talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz, és gyönyörűséggel őrzöd meg közös emlékeinket."

"Sajnos nagyon sokan hiszik azt, hogy a csend olyan űr, amit mindenképp ki kell tölteni még akkor is, ha nincs fontos mondandójuk."

"Az a baj, hogy nincs múlt és jövő, mint ahogy eddig áltattam magam. A valóság mindig jelenvaló, egyetlen pillanat a valóság, örökké tartó, egyetlen pillanat. Ez nem rövid és hosszú, a pillanat, ami van - ez az egyetlen módja a létezésnek, és ebből a bűvös körből, a pillanat börtönéből nincs, nincs menekvés."

"Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül."

Nyár van, és jól vagyok, bár hogy mennyre stabilan, nem tudom.. :) De nem érdekel semmi, ami rossz, élvezem a nyarat. Érdekes volt ez az év, egyszerre hosszú, mégis mintha most kezdődött volna. Ennyit még nem agyaltam mindenen, mint most. De történt sok dolog, legalábbis bennem. Nem csoda, hogy össze voltam zavarodva, annyi a vegyes érzelem.. De az ilyen dolgoktól lesz erős az ember. Az évvégim jó lett, csak a törivel kéne megbarátkoznom jövőre, akkor már számítani fog. De nagyon nem akarok. Fujj, hogy fogom kibírni, hogy minden törin figyeljek? Mindegy, nem is érdekel, most nyár van, majd ősszel kezdek el ezen aggódni. Csak jó lenne kitalálni, mi akarok lenni. De most ez sem érdekel. Most örülök a nyárnak, és megyek mindenfelé. Ééés most hozzászólok néhányotokhoz. :D Csak mert nincs miről írnom.

Laci! Na ezt hogy kezdjem.. Talán azzal, hogy rosszul esik, hogy még mindig nem szóltál, hogy olvasod ezt. Sőt, hogy úgy olvastad, hogy tudtad hogy én még nem szerettem volna, és hogy magamtól is megmutattam volna. Ez így nem ér. Így persze hogy "belelátsz a lelkembe", ahogy te mondtad. Na de nem érdekes. Más. Nehéz nekem, hogy nagyon sokszor szomorú vagy, mert ez nagyon le tud hangolni. De tudom hogy ezzel nem tudsz mit csinálni. Csak próbálj meg örülni inkább a jó dolgoknak.. Lehet hogy könnyű nekem ezt mondani, de igenis örülj annak, hogy most már ismerjük egymást, és találkozgatunk, örülj annak hogy egészséges vagy, annak hogy azért nem vagy egyedül, mert ott van a Dani is neked.. Már mondtam ezeket. Mert nem tudok mit csinálni mást, nem én alakítottam ezt a helyzetet, persze hogy könnyebb lenne máshogy.. Úgy terveztem, hogy leírok ide most mindent, amiket gondolok, de lehet hogy mégsem. Mert ezeket majd csak neked, így nem tudom ezeket normálisan. Látod? Mert veled tudok nyíltabb lenni. És így is mindig mondod, hogy túl zárkózott vagyok. Szerintem nem. De ne várd, hogy teljesen, mindenről beszéljek, és mindent elmondjak..  Mert az ilyen lelki meg stb. dolgokról szeretek egyedül gondolkodni, magamban, csak más dolgairól szeretek beszélgetni így. És azért ahhoz képest, hogy másokkal milyen vagyok, veled nem igazán vagyok zárkózott. Lehet, hogy más vagyok veled, mint tavaly nyáron.. De én sem tudom miért. Talán mert védekezek valamitől, azért vagyok "bunkó".  Nem tudom, de ha megbántalak valamikor, akkor ne haragudj, de sosem direkt..   De most ennyi, nem írtam újat, de inkább nem írok mást ide.. Még annyi, hogy nincs több cigi, amikor velem vagy, és komolyan. Lehet hogy idegesítő leszek ezért, de nem érdekel, inkább megyek az agyadra mint hogy rákos legyél... És tudod, ez a KÖRNYEZETEDre is káros, és ugye ezt nem akarod? :D

Ariella! Nem tudom mi van veled mostanában, hát én várok.. Nem fogok semmit erőltetni, majd elmondod úgyis, amikor akarod. Azért azt leírom, hogy megbántottál pár dologgal engem is, meg Enikőt is, de minden nap úgy jöttem suliba, hogy elfelejtettem ha ilyen volt, és kedves voltam, de nagyon sokszor elszomorítottál azzal, amilyen vagy. És Enikőt is. Eltávolodtál tőlünk nagyon. De én nem fogok semmit csinálni, csak várni, mert látom hogy van valami baj, de ugyanolyan barátom vagy mint eddig. És nagyon nem szeretnélek ilyenek miatt elveszíteni... Igen, még csak most kezdődik a nyár, de már most is lehetne mászkálni mindenhova, de mégsem.. Megvárom hogy majd te keress, nem fogok az agyadra menni, és azért remélem, hogy majd le tudunk ülni beszélgetni, hogy elmeséld hogy mi változott, mi történt, vagy miken filozofálsz, mi bánt. Mert tudod, nem volt még olyan barátom, mint te, de ez így most nem jó..

Gábor! Te még mindig rejtély vagy nekem, bár szerintem egyáltalán nem vagy bonyolult, csak annak mutatod magad/látszol. Csak egyszerűen szinte senkinek nem mutatod meg, hogy ki vagy. Mindenki csak felszínesen ismer. Így persze hogy összekombinálnak mindent. Lehet hogy én is.. De már leírtad, hogy miért, szóval minden okés. :D Amikor azthiszem, hogy értelek meg ismerlek, újra van valami és összezavarodok és nem értelek, de majd..:P Más nincs, örülök neked. :) De meg kell ígérned, hogy majd egyszer egy szép tavaszi napon, majd ha hatvan évesek leszünk, leülünk egyet sakkozni, és felidézzük a régi szép emlékeket, a szép fiatalkort, meg hogy hogy ismertük meg egymást. :D Ezt most csak azért mondom, hogy vigyázz magadra, mert nem tudom mi lenne velem nélküled.

Bianka! Te annyira nehezen értesz meg.. Ha segíteni szeretnék, nem hagyod, meg se próbálod átgondolni. Mindig ez van. Megmondom, egyáltalán nem biztos, hogy igazam van dolgokban, de megpróbálni mindent meg lehet, nem? Jobb mint feladni. Ha azt látom, hogy szét vagy esve, ne csodálkozz hogy hatszor elmondok dolgokat.  Te rögtön támadsz, és azt hiszed ellened vagyok, vagy rosszat akarok. Nem hiszed el, hogy semmi sem lehetetlen -hát, azért szárnyaka nem fogunk növeszteni-, csak egy kis erőt kéne gyűjtened.. Mert van, hogy valami nekem nagyon nehéz, neked pedig semmiségnek tűnik, és van hogy neked nehéz nagyon valami, nekem viszont könnyű.. Épp ezért vannak a barátok, hogy ilyenkor segítsék egymást. Az a baj, hogy te is makacs vagy, mint én. És te sem hiszed, hogy bárki megérthetne téged.. Csak te nem is mutatod, hogy vannak dolgok, amiket senkinek nem mondasz el, nem is tudják. Ezért nagyon nyitottnak látszol. De ne lázadj, és menekülj, inkább próbáld megoldani a dolgokat. Hidd el, hogy meg lehet, a hozzáálláson kell változtatni.. És mivel másokén nem tudsz változtatni, a tiéden kell, csak ennyi, amit te tehetsz.. Csak feladni nem szabad.. Tudod: "Egy terv kudarca után nincs jobb vigasz, mint azonnal új tervet készíteni."

Végül, Enikő.. Neked nincs mit mondanom, ugyanolyan vagy mint eddig, hihetetlenül aranyos, mosolygós és mindig jókedvű. :)

Most azért ide írom ezt, hogy ne felejtsem el. Csak arról, amit tegnap mondtam msnen neked. Mert rájöttem, hogy miért tudok talán majd most nyíltabb lenni veled. Mert veled még annyira se voltam, mint másokkal. Nem azért, mert nem bízok benned,mert bízok, csak egyszerűen féltem. De ez az egész, nem-emlékszel dolog.. Szóval így már érthetőbbek dolgok. Mert így már értem, miért éreztem azt, hogy keveset tudok rólad, holott meséltél mindig. Hogy miért  tartalak kiismerhetetlennek, viszont megmagyarázni nem tudtam miért. Hogy mi volt benned az a valami, ami olyan furcsa, és nem értem. De tele vagy ilyen dologgal. És hogy miért voltál nekem mindig ijesztő.. vagy vagy.  Csak nekem az kell, ahhoz hogy megnyíljak, hogy értsem a másikat. De ez nehéz lesz.

Meg még valami, de nem az előzőhöz tartozik. Néha van egy olyan hülye érzésem, hogy minden csak színjáték körülöttem. De ez csak pár pillanat, és nagyon rossz érzés. De ezt nem tudom leírni. Nem tudom, talán én alakítom ki ezt az érzést magamnak. Ha nem tudok elhinni valamit. Vagy csak nem akarom, hogy igaz legyen. Nah mindegy.

Most úgy érzem magam, és már egy jó ideje, mintha nagyon magasan lennék, mintha kiestem volna az óráis kerékből, ami eddig ahogyan kellett, ment körbe-körbe, normálisan. De most kiestem, és ott lógok,  kapaszkodok. Feljebb mászhatnék, hogy biztonságba legyek, az ülésre, de félek. Félek, hogy elengedem azt a kicsi kapaszkodót is, amit tartok még. Félek, hogy leesek. Így inkább maradok mozdulatlanul, és várom hogy jöjjön valaki. Hogy megmensen valaki. De nem hallanak. Túl magasan vagyok.

Ez túlzásnak tűnhet kicsit talán, de tényleg bizonytalan vagyok mindenben..

Boldog szülinapot Gábor, Tibi. :) Érdekes volt a buli, de nem írok róla. Csak Gábor, válaszolok arra, amit blogodban írtál. Haragudni nem haragszom, csak furcsa voltál. És ugye a furcsaság nem bűn. :P Örültem, hogy jól érezted magad, meg amúgyis örülök, ha boldog vagy. Nem tudom, mire érted, hogy nem tudod miért voltam olyan. Talááán...Egyik az, hogy szédültem, fájt a fejem(Mert bár te nem láttad, de az elejlén szépen be voltam állva. Mondtam, hogy a többieket kérdezd, én nem tudom, de nagybátyjád szerint az elején én voltam a legrészegebb. Hát, akkor én nem igazán bírom a piát. :P Szóval szédelegtem nagyon hazafelé is, de próbáltam nem látványosan.) És a másik meg, lehet azért,mert a bulin ugyanazt éreztem, amiket Tündi mondott neked. Pontosabban csak egy részét. Félek tőled, és nem tudom miért. Talán mert nem tudom milyen vagy. Vagy nem tudom hogy mondjam. Nem lehet kiigazodni rajtad.Amiatt hogy magadban tartasz dolgokat. Nem hagyod, hogy megismerjenek. És ezzel így vagyok sajnos én is, de nem így. Nálam más. Bár naiv vagyok, mégsem bízom az emberekben, és nem akarom hogy megismerjenek. De ez csak félelem. Mert magamban sem bízok. De én érteni akarlak téged. De tudom miktől van, meg miért,csak.. na mindegy. Kérdezgetek így is tőled sokmindent, de nagyon sok mindent meg nem is merek megkérdezni, vagy beszélni veled dolgokról. De most ezt nem konkrét dolgora értem. És van benned valami, amit nem értek. És ezt nem tudom. Nem tudom mi az. Ezért félek. Bennem nagyon sok érzelem van, mégsem mutatom őket. És félek attól, hogy egyszer nem leszünk jóban valami miatt. De hogy miért, fogalmam sincs.. De egy biztos, nem tudnám kibírni ha el kéne téged veszítenem.  Beszélgettem Mónival is, arra nem emlékszem már, hogy pontosan miket mondtunk egymásnak, mert akkor voltam becsiccsentve, csak az érzésre emlékszem, hogy megijesztett. Bonyolult ember vagy. De nagyon örülök annak, hogy barátok vagyunk.. És nagyon remélem, hogy mindig azok leszünk.

Te vagy a másik barátom, akit nehéz megértenem, és elgondolkodtat nagyon sokszor.Mert van, hogy úgy érzem, te vagy az aki tényleg megértene engem, és tényleg tudok veled bármiről beszélni, de valamikor meg haragszom rád, pont azért,mert nem értesz,vagy nem is akarsz megérteni és megbántasz dolgokkal. De ez csak a kis dolgoknál van. Nem látod, hogy ha haragszom is, mert nem akarom hogy lásd, bár észrevezsed szerintem. Például amikor alig beszélünk suliban. Ha haragszom rád, másnapra legtöbbször már el is múlik, ezért nem próbáltam veled beszélni erről soha, nem akartam nagy ügyet csinálni belőle, vagy hogy esetleg veszekedjünk. Bár nem hiszem, hogy veszekednénk, még egyszer sem veszekedtünk. És nem is akarok veled, annyira tartok ettől, épp ezért próbálom azt sem mutatni, ha haragszom. Nem akarok veled soha rosszba lenni, de mintha távolodtál volna tőlem. Tavaly annyira jól megvoltunk, és elmondtunk egymásnak szinte mindent, külön füzetet is nyitottunk a levelezéseknek. Nyáron mondtam neked, hogy mintha kicsit megváltozott volna a kapcsolatunk, de aztán azt gondoltam, majd suliban megint olyan lesz mint tavaly. De nem nagyon. Változtam én is biztos,de te is. Ezek, amikor haragszom, nem harag igazából, csak apró dolgok, ha rosszul esik valami. Nem tudom miez. De nem harag. Csak rossz érzés. És képes vagyok már annyitől rosszul érezni magam, amikor felhúzod magad rajtam, és idegesen válaszolsz.. Annyira nem akarlak felidegesíteni, de olyan hamar indulatos leszel, pedig sokszor csak kérdezek néhány dolgot. És ilyenek miatt érzem néha azt, hogy haragszol rám. Meg hogy csak felidegesítelek mindig, vagy már nem vagyok neked annyira fontos. És kevesebbet mesélsz. Nem téged akarlak most izélni.. csak annyi mindent nem értek.. Régebben kértem azt a barátaimtól, hogy írjanak rólam jellemzést,legfőképpen miattad, de nem írtad még meg azóta sem. Ezért kérdezgetem mindig, hogy megírtad-e, mert még csak te nem csináltad meg. Azért, mert érdekelne, hogy te hogy látod ezeket, meg hogy én mit csinálok rosszul, milyen vagyok veled. Mi változott tavaly óta. Úgy könyebb lenne. Úgy tudnánk erről beszélni. És jobban odafigyelni egymásra. Régen sokat nevettünk.. Tudom, hogy nem mindig baj van olyankor, ha csak bambulsz egész nap, mert gondolkodsz, de éppen ezért szoktam kérdezni, hogy mi van veled, vagy hogy írjál arról, hogy miken gondolkodsz..  Azt se tudom, hogy erre hogyan fogsz reagálni. Néha olyan keménynek látszol, máskor meg, amikor elérzékenyülsz vagy mi, annyira örülök, hogy barátok vagyunk.Mert amikor egyikünknek valami baja van, tényleg olyan jól megértjük egymást, és segítünk a másiknak. És még mindig tartom azt, hogy veled tudok a legjobban mindent megbeszélni. Mármint a komolyabb dolgokról. Csak ahhoz olyan hangulat kell. Szülinapod volt nem rég, és nagyon készültem rá. Megcsináltam azt a kis füzetet, és amiket idézeteket írtam bele, komolyan gondolom. Próbáltam olyan ajándékot adni, hogy tényleg lásd, hogy fontos vagy nekem. Meséltél Viviről. Hogy nem értitek egymást. Furcsa volt, hogy miközben meséltél, mondtam, hogy mit gondolok, és így melletted álltam, vagy hogy mondjam. És hogy néha meg éreztem azt, hogy amikor rólunk van szó, akkor már egymással szemben állunk, és mi nem értjük meg egymást. Ezt nem tudom leírni értelmesen. Mindegy, ez furcsa, és amikor nem nagyon szólok hozzád valami miatt, ilyeneken gondolkodom.Titeket ketten, itt a két oldalamon, össze kéne gyúrni.. :P Hogy te is olyan mosolygós, és vidám legyél. Van néha, hogy elkezdesz beszélni az érzéseidről, és olyankor rögtön elszáll minden kétségem, és megértelek, és minden. Csak ha nem beszélünk, nem fog menni. És igen, nagyon keveset beszélünk sajnos. De minden mellett nagyon örülök neked, mert tényleg bármikor, ha valami bajom volt, mindig ott voltál, és segítettél. Elmondtad mit gondolsz, átérezted a dolgokat. És ez vitathatatlan. Hát, látod, tele vagyok egy csomó hülye érzéssel, és nem tudok mit kezdeni velük. Ha már valaki nem csak egy haver, nem csak annyi, hogy jól érzem magam vele, meg elhülyéskedünk, olyankor kezd nagyon nehézzé válni az, hogy tényleg megértsük egymást. Amikor jönnek a komolyabb dolgok. Mert te biztos máson gondolkodsz, benned más érzések vannak, és más zavar, mást tartasz könnyűnek vagy nehéznek, mint én, vagy bárki más. És ezért nehéz.. Biztos egy csomó dolog van olyan, amit én csinálok vagy gondolok rosszul, de én sem veszem észre őket. És olyan is van, hogy nem hallgatok a másikra, pedig lehet hogy igaza van valamiben. Egy barátságban nagyon fontos  dolog, hogy megértőek, és türelmesek legyünk egymással..

Legutóbb, mikor találkoztunk azt mondtam kiismerhetetlen vagy. Kérdezted, hogy miért, de nem tudtam elmondani. Most sem tudnám, de gondolkoztam. Tudom, hogy nem olvasod a blogom. Nem is tudsz róla.. de majd. Majd egyszer elolvasod. Nem mintha sokat számítana. Csomó mindent tudok rólad? Amikor azt mondtam, szerintem nem, azt mondtad akkor te sem tudsz sokmindent magadról. De tudod, hiába hogy elmondtál olyanokat, amiket másnak nem, hogy elmeséltél sokmindent.. Tényleg örülök ennek, de mégis.. Mostanában te is zárkózott vagy. Van egy csomó gondolatod, de nem mondod el, és sokmindent magadban tartasz. De nem is várnám el, hogy mindent elmondj. Változtál nyár óta, ezt látom, de valahogy olyan, mintha távolodtál volna tőlem kicsit. És sokszor nem is tudunk miről beszélgetni. Nem nagyon írsz magadtól, én meg nem tudom vinni a beszélgetést. De ezeket nem panaszkodásból mondom ám.. Nekem mindig jó leszel úgy, ahogy vagy. Én most csak próbállak érteni. Nem csodálom, hogy változtál nyár óta, hát tudom, mik történtek. Szóval nem panaszkodás ez, gondolkodom csak. Vajon amiatt távolodtál - ha távolodtál egyáltalán, lehet én vagyok hülye- , ami történt szilveszter után? Ami volt.  Nem is tudom. Erről sem beszélünk. Bár nem baj. Csak kíváncsiságból, érdekelne minden. De nem akarok  beleszólni semmibe, meg semmi, csak túl kíváncsi vagyok, de úgy is elmondod, amiről szeretnéd hogy tudjak. Vajon van fiú és lány között barátság? Úgy, hogy nem érez többet a másik, hogy hülyét merünk csinálni magunkból egymás előtt, bármit meg merünk kérdezni, bármiről tudunk beszélni.. Én nem tudom, tudok-e ilyen lenni majd veled. Mármint az, hogy így el tudjam engedni magam. Nem beszélek én sem gondolataimról, a blogomat sem mertem még megmutatni. De majd.Te amúgy szoktál néha nagyon fura érzéseket kiváltani belőlem. Te vagy az egyik.. Nem tudom, miért, és miket.. De olyankor, amikor nagyon nem értelek, és aztán gondolkodni kezdek. Nem tudom. Hagyjuk. Elmondasz lehet mindent, mesélsz, ha kérdezek, és ennek tényleg örülök nagyon, hogy bízol bennem, de mégsem hagyod, hogy megismerjenek. Lehet, hogy a többi barátod azthitte ért téged, de nem, viszont én bevallom : téyleg nem értelek. :P Lehet, hogy azért, mert fiú vagy én meg lány, és nem volt előtted fiú barátom, csak pasi, ugye Dávid,és mégis úgy nézem a dolgokat, mint egy barátnőnél. De Dávid mondjuk nem okozott ekkora fejtörést nekem. :P Nem is gondolkoztam akkor még ilyeneken. De ő felszínes volt, én voltam naiv. Jó, utólag lehet, hogy könnyű mondani. Te akkor is összetett vagy, bonyolultabb. :P Olyan nehéz ez.. ez a kapcsolat téma.. Nem csak szerelemnél, egy barátságnál is. Nehéz megértetni magunkat a másikkal.. Szerintem az emberek nem nagyon fogják teljesen megérteni egymást. Ez a bejegyzés sem ér sokat, tök értelmetlen így az egész. Csak gondolkodom, írom, ami eszembe jut, de leírva semmi nincs az egészben. Ezért nem beszélek gondolatokról soha.. Nem tükrözi, amit érzek - mint a legtöbb esetben. Szóval, hogy miért vagy kiismerhetetlen.. (nem is biztos, hogy ez a legjobb szó rá.. )de nem tudom megfogalmazni. Lehet csak én vagyok hülye, és agyalok túl sokat olyan dolgokon, amiken nem kéne. Minden bizonnyal ez a válasz a sok hülye kérdésemre..

Elkezdtem azon gondolkozni, hogy vajon mit gondolnak rólam a barátaim, hogy velük milyen vagyok, ők hogyan látják. Hogy mennyit mutatok magamból meg. Megkértem őket, hogy írják le, rosszat is meg jót is, meg mindent, amit akarnak, de elfogultság nélkül, őszintén. Csak kíváncsiságból.  Mert ugye az is én vagyok. Akinek ők látnak. Nem csak az, amilyennek én ismerem magam.

Laci: "Jó feladatot adtál, kicsi-nyagy lányom :) Én írjak rólad, én, az édesapád, ráadásul mindezt elfogulatlanul, hát nehéz lesz :) Megkönnyítem a  dolgom, és lopok a Biától :) Ahoz képest, hogy kis fiatal leány, elég jól ismer, és sok dologban egyetértek vele.De nem mindenben.

Nagyon szép, kedves, aranyos lány vagy, különleges - és ezt elfogulatlanul is ki tudom jelenteni - bűbáj kinézettel, és viselkedéssel. Igen, zárkózott vagy, de ez tényleg nem akkora baj, mert nem kell mindenkinek mindent tudni rólad. De, akik hozzád közel állnak, akiket te szeretsz, és bízol bennük,azoknak ez nem jó, mert azt gonolják, te nem bízol meg bennük, és nem is számítanak neked annyira, ráadásul így egyedül maradsz a gondjaiddal, és csak magadra számíthatsz.

Nyugodt természetű vagy, nem kiabálsz, nem hőbörögsz állandóan mindenért. Ez állati jó, csak így maradjon.Türelmes vagy, nem buksz ki szinte semmin. Ez végtelen szeretetre méltó tulajdonság! Ha valaki zaza, inkább mosolyogsz a hülyeségén, nem kapod fel a vizet :) Tolerálod a mások hibáit, és ha lehet, ezen sem húzod fel magad.
Inkább elfogadod, mert hogy senki sem hibátlan. Talán ezt még túlzásba is viszed, de ez a jobb, csak téged is így tudjon mindenki tolerálni, nem pedig csesztetni.
Idáig hagytad, de egyre jobban ki tudsz állni magadért, és ez pozitív.

Teljesen normális, igazán szeretetre méltó tini lány vagy, jobbat nem is kívánhatnék.
Nem vagy egy bamba képű, semmit mondó tekintetű, életúnt, megpusztulni vágyó emo-s,
se egy kifent, agyon kenceficézett vihogó, nyávogó idétlen csaj. Nem vagy könnyűvérű, könnyelmű, és ez főleg a mai világban szinte ritkaság számba menő nagy erény. Sohase változz meg ebben.
 
Nem vagy gyerekes, ellent mondok a Biának, mert pont annyira vagy gyerekes, mint amennyire kell 16 évesen, és ez a jó, és csak azt kívánom, sokáig ilyen tudj maradni.
Ne akarja senki, hogy 16 évesen teljesen felnőttesen viselkedj, és élj. Egy gyerkekkorod van, soha többet nem lehetsz "gyerek", még ha nagy gyerek is. Ez így van jó, ez szép :) A lányok amúgy is általában hamarabb felnőnek, mint a fiuk, azoknak sokszor ez valahol sohasem sikerül, vagy csak nagyon sokára. Így én csak azt kívánom, nagyon sokáig tudj még "gyerek" maradni, mert addig jó neked, ezt hidd el. Ez a "gyerekesség" alapjában nagyon vonzó is tud lenni, mert aranyos. Egy fiatal lány legyen csak álmodozó, és "gyerekes". És ha naív egy kicsit, az is aranyos, és szeretetre méltó.
 
Néha huncut vagy, lehetnél méginkább az :) De a komoly dolgokra is sokszor viccesen próbálsz meg reagálni. Ez is aranyos, és jó, bárcsak mindig kacérnak, huncutnak láthatnálak, annyira jól áll, amikor "egy rosszaság" vagy,csak vannak olyan dolgok, amik így komolytalanná válnak, pedig nem azok, és nem lehet viccel csak úgy elterelni róla a hangsúlyt. Bárcsak ne lennének komoly dolgok, mert ez nem egy magadfajta tini lánynak való, lehetnél helyette teljesen felhőtlen, gondtalan, és akkor mind ez teljesen helyén való lenne.

Megbízható vagy. Mi amit megbeszéltünk, kivétel nélkül mindig tartottad magad hozzá, sohasem hagytál "cserben", mindig tartottad magad hozzá, hogy ne okozz csalódást. Szuper jó erény ez. Örökké maradj ilyen!

Sokat nyom a latba, hogy akinek fontos vagy, és neked is, eleget tehess neki.
Ez is szuper dolog, szerteni való tulajdonság, hogy szeretnél jót tenni, okozni.

Valóban szeretsz tőmondatokban beszélni, sokszor csak egy egy szóval mondani, ami van. Hát, erre lehet mondani, hogy lényegre törő vagy, és nem körmöntfont, és nem spirázod túl a dolgokat. Ez talán jó, korodnak megfelelő, de a dolgok sokszor bonyolultabbak, és nem elegek a tőmondatok. De ez változik, és úgy látom, jó irányban.
 
Egyre komolyabban el lehet veled beszélgetni, a legintimebb, a legbensőségesebb témákról is akár. Ez ugyan még hagy kívánnivalót amúgy, de jó úton jársz :)(Remélem mi eljutunk oda, hogy semmi, de semmi sem lesz tabu téma köztünk:) ) Nem lesz sok erre méltó ember ismerősöd, rokonod, de ha tudod, ha el tudod dönteni, hogy kik azok, kik erre érdemesek, jó úton vagy.

Szégyenlős vagy, túlzottan, ez nem jó. Soha sem leszel ilyen szép, nincs miért:)
60-70 évesen akarsz majd nem szégyenlős lenni? Senkit sem fog érdekelni.
Ez rossz, komolyan túlzásba viszed. Jó, hála ég, nem vagy egy minden hájjal megkent kuruc természet, áldom is az eget, hogy így van, és hát oké, ne mutogasd magad mindenhol, mindenki előtt. De nyáron a strandon jó hogy nem bőrruhában, szkafanderben napozol :D  Le kell tudni vetkőzni a gátlásokat, legalább egy kicsit. Ne apád, anyád előtt szégyenlősködj, mert ez hülyeség.De mégegyszer mondom, igazán szép külsőkkel vagy megáldva, ennyire ne szégyeld magad, mert nincs miért.

Túl szerény vagy, nem mersz "kérni".Elfogadod, amennyi van. Túl lemondó is vagy. Vagy inkább hang nélkül beletörődő? Szép, érzéseket megindíttató viselkedés ez, ami méginkább arra sarkall, hogy neked jó tegyen az ember, de inkább valahol középen lenne jó a lovon, nem kell mindenről lemondani, csupán szerénységből.
 
Nincs kellő önbecsülésed, önérzeted. Talán a legnagyobb hibád, ami idővel biztos változni fog... Ha ezernyi megaláztatás, hazugság is ér, olyanból is temérdek, ami felvállalhatatlan, megbocsájthatatlan, te nem a te igazadat tartod fontosank, a legfontosabbnak, hanem másnak akarsz megfelelni, és túlzottan alkalmazkodni. Inkább lemondó vagy, nem nagyon tudsz kiállni az igazadért, inkább beletörődsz a dolgokba. Inkább elhesegeted a problémát, nem küzdesz érte, helyette másra akarsz gondolni, és eljátszod kifele a stuccot. Ez nem mindig jó, mert így állandóan alul maradsz. Így nem lehetsz szabad, önálló, és nem lehetsz saját magad.

A segítőkészség nincs mindig a helyzet magaslatán :) Bár szerintem alapból igenis segítő kész vagy, ez benned van, mert alapból jó vagy, és én tudom, hogy türelemmel, és szeretettel nálad szinte mindent el lehetne érni.

Nem bírod, ha valakinek nincs hozzád türelme. De ez jogos, mert te türelmes vagy, és te is ezt várod el.Én nekem hozzád végtelen a türelmem, és ez meg is hálája magát, érzem rajtad :)

A lelki dolgok, a megszokás túl mélyre kerülnek benned, és a legnagyobb szeretet, semmi sem tud ebből kimozdítani,jó útra téríteni, helyesen gondolkodni, vélekedni, beszélni.
 A "gyerekesség" talán egyedüli negatívuma ez, ami remélem változni fog.
 
Makacs tudsz lenni, és elég nehéz meggyőzni, ha nincs igazad. Ha sikerül is, és belátod, nem biztos, hogy a viselkedéseden ez változtat is valamit.

Kötelesség tudó vagy, ha nem is egeket döngető mértékben, de tudod a dolgod, és önállóan csinálod is. Törekedsz az önállóságra, próbálod a dolgokat megoldani, de ezen még van mit alakítan xD De ez tök normál, pont olyan vagy, amilyennek ennyi idősen lenni kell :)

Tiszta, őszinte jellem vagy, nem szeretsz hazudni. Bár a hallgatás is hazugság valahol. De van kegyes hazugság is, és hallgatás is, ami jó célt szolgál. Sajnos ezt nem lehet elkerülni, rákényszerítik az embert erre sokan, és sokszor. Van hogy a közelállók pont, akik erre kényszerítenek, és a kiszolgáltatottságod miatt nem igen van más választásod.  A mai világban nehéz őszintén élni.De kívánom, hogy úgy tudj élni, hogy ne kelljen elhalgatni, hazudni dolokat, kívánom, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik nem kényszerítenek rá erre.Akik hozzád igazán közel állnak, azok biztos nem fognak erre kényszeríteni, és hozzájuk maradj is öszinte mindig is.Szeretnék az elsők között lenni, kik neked ilyenek, akiknek mindent, de mindent elmondhatsz őszintén, és semmit, de semmit sem kell elhallgatni. A legszebb, az egyik legértékesebb emberi erény, ami amúgy minden öszinte, tiszta kapcsolat alapja is egyben.

A legnagyobb hibád a zárkózottságod végetti dolog, hogy szinte képtelen vagy az érzelmeidet megosztani. Egy egy ilyen szó nem tudja a szádat elhagyni, még harapó fogóval sem lehet kikényszeríteni belőled, pedig egy nagyon jószívű lélek vagy, csupa jó tulajdonsággal, amit csak szeretni lehet, de ez nagyon hiányzik a képből. Egy ilyen, hogy "szeretlek", vagy csak annyi, hogy "hiányzol", amiben aztán semmi sincs, nem hogy magadtól nem mondod, de még a kérdésre sem tudsz effélét válaszolni. Ez azért baj, mert egyrészt aki ezt kérdi, vagy tudni szeretné, az minden bizonnyal hasonlóan érez, és nem mindegy ezen által, nem közönbös, hogy te miképp érzel, és vélekedsz.Tiltja a vallásod... Ez amúgy teljesen ellentmond az alapjában öszinte, tiszta jellemednek.

És az éppen aktuális, hogy te szeretnél mindent tudni, de te meg szeretsz magadnak megtartani dolgokat, szinte mindent :)  Igazi rosszcsont....Ezen amúgy csak nevetni tudok, de egy igazi meghitt, bensőséges kapcsolatnak nem épp ez a legjobban oda vezető útja.

A makacsságodról még nem beszétünk, nemigen lehet rávenni semmire, a legjobb,
legőszintébb szándékkal sem, amit te nem ugy gondolsz.

De van neked egy olyan jó szíved, minden mellett, amit csak irigyelni tudok, és szerencsés lesz, ki majd birtokolni tudja, ha értékeli benned a rengeteg jót, és ha ami rossz lenne, azt is elfogadja, téged mindenestől, ahogy vagy.

Én biztos ilyen vagyok, lehet, az egyetlen, de nekem könnyű, mert ki vagyok én? Az apukád.

Hát a teljesség igénye nékül itt van, ami hirtelen eszembe jutott..."

Gábor: "Rovarok védőszentje, mindig mindent tud =) Nem mondanám, hogy kifejezetten lányos természet, de ami kell, az megvan abból is. Jó barát, megértő és segítőkész, ellenben makacs, konok. Nem túl tettleges, sokkal inkább intellektuális típus, nem szeret véget vetni dolgoknak, fél az elmúlástól. Érzéseit magába folytja, hangulatától függően félénk, illetve nyitott(az utóbbi ritkább). Nagyon tud szeretni, még ha nem is látszik, és szereti látni mások boldogságát. Okos- bár saját képességeit lebecsüli. Könnyen le tudja hangolni mások állapota, az az empatikus. Gyakran van szüksége segítségre, de igyekszik problémáit nem kivetíteni másokra, hanem magában megoldani. Önmagában döntésképtelen – vagy pedig nehezen választ olyat szituációkban, amikor döntéseinek súlya van. Megfontolt, önzetlen, kétségeit ha vannak sem adja barátai tudtára. Titkolózós, spontán, épp ezért könnyen tud meglepetést okozn másoknak. Kitartó – amennyiben szükségét érzi. Tart a jövőtől, igyekszik a jelenben élni.
Ennyit tudtam írni, java része feltételezés, de van mire alapoznom, ne is feleselj! A legjobb barátom vagy, és a Cucu név méltó örököse. xD Ha úgy érzed nincs igazam, majd kérdezz, de nincs olyan azok között amit leírtam, aminek a szikráját se lehetne benned látni. Annyit írok ide csak, amiben nem vagyok biztos, hogy szentimentális vagy te is, még ha nem is mutatod. Csupán félsz valamiért. Lehet nem így van, akkor úgy is meggyőződöm róla majd.
Bocs, hogy csak ennyi, de a lényeg benne van xD Tedd el, és ha kezedbe kerül, gondolj arra:
„Emlékül, hogy emlékezz, mikor már csak emlék lesz” "

Ariella: Jó ember vagy, kivételesen jó. Te egy olyan kivételes személy vagy, aki tényleg elégedetten feküdhet le esténként. Persze vannak problémáid amiken túl sokat filózol, de hidd el, mindenkinek vannak, és ez nem baj, ez így jó. Mert nem lehetsz mindig gyerek:P Jól tanulsz, jó eszed van, ez is mind nagy érték legfőképp neked. Nem tudom, hogy neked mi a véleményed magadról, de annyit elmondhatok, hogy ahogy én észreveszem, nincs nagy önbizalmad, de erre nincs okod. Bárkit megkérdezhetnél a környezetedből, senki nem mondana rád rosszat... mondjuk mosolyoghatnál többet az emberekre, legyél közvetlenebb... nekem ez a véleményem, ennyi hibád van..:D szerintemés talán a barátaidat sokkal előbbre helyezed mint a családodat... ez szerintem nem jó... úgy értem hogy én is nagyon szeretem a barátaimat, de amiket én nektek elmondok azt ugyanúgy elmondom anyunak, nővéremnek... aput meg a bátyámat hagyjuk mert.. hayjuk xD na jó én már többet nem tudok írni nem vagyok a szavak embere ×D inkább itt van 1-2 idézet ami szerintem illik rád:

"Az ember lelke olyan, mint a gyémánt, amit csiszolni kell hosszú időn
keresztül, míg teljes fénye és szépsége kitisztul."

"Az igaz barátot joggal nevezhetjük a természet remekművének."

Enikő:  "Nos, mivel azt a kiváltságot kaptam, hogy egy nagyon kedves és közeli barátnőmről írjak pár kósza? (xD) sort, nem restellek a szavakkal bőkezűen bánni. Először is ami a legfontosabb, hogy csak is a teljes igazságot fogom papírra vetni, mert ha nem azt tenném, már rögtön nem lenne az igazi amit ő is és úgyszintén én is elvárok, elvárnánk. Az első találkozásunkkor még semmi sem fogott meg annyira benne. Azt hittem, hogy egy ugyanilyan csaj mint a többi az osztályban. Unalmas, nem lehet vele jókat szórakozni, nevetni, és ezért nem is igyekeztem vele jóba lenni. De hát mint minden ember sokszor az életben, jól félrenyúltam. Mert igenis hogy nem az számít, hogy milyen az első benyomás. Nálam legalábbis ez semmikor sem működött. Szóval miután már többet beszéltünk, rájöttem hogy sok olyan dolog van benne ott mélyen, amiket úgy nem vehetsz észre, ha csak ránézel, hanem igenis meg kell ismerned. Telt az idő és egyre jobban belopta magát a szívembe. Szóval minden olyan érték meg van benne, sőőőt..amiket a világon mindenki igenis hogy megirigyelhetne.Pl: kedves, szeretetteljes, nem önző, önfeláldozó ( persze ebben nem a túlzott mártírságot értem). És van olyan is amikor néha kicsit kelekótya és nem vesz észre semmit. Na..ezen szoktam én felhúzni magam de nagyon. De nem vézses, csak én vagyok kicsit hirtelenharagú =) Mindent összevetve én imádom és mostmár biztos vagyok abban, hogy soha az életben nem akarom elevszíteni. xD És amiket írtam nem csak duma, ezekért a szavakért a fejemet is adnám! Minden igaz."

Bianka:"Hát mit is gondolok rólad? Kedves, megértő lány vagy. Kicsit zárkozott vagy.Ez nem is baj annyira de van jó és rossz oldala ennek.Nagyon idegesit hogy nem mondasz el mindent de meg is értelek hogy nem midnekinek mondod el hogy mi történt veled.De kicsit zavar hogy nagyon régóta barátok vagyunk és még is visszahúzódó vagy velem szemben is.Megbizható barát vagy,tényleg igaz barát vagy, soha nem hagytál bajban.Mindig elmondtad a véleményedet ha rossz is volt az. Ha valaki megismer téged szerintem nehéz lesz elfelejtenie. Amúgy számomra egy kicsit gyerekes vagy. Szeretsz a mesékben élni,hinni,hogy minden jó.Néha meg nagyon komoly vagy nem mondod el hogy mit gondolsz dolgokról.Nagyon hangulat ember vagy.Régen irigyeltelek hogy miylen nyugodt életed van.Most meg szerintem én unnám azt ami veled rendszeresen történik, folyamatosan ismétlödik.Persze a te életedben is van egy izgalom, csak én megszoktam hogy mindig történik valami. Ha jó kedved van akkor csak mondod a butaságaidat, és szétröhögöm magam rajtad :)Ha meg letört vagy,elég sokszor,akkor meg alig szólsz valamit csak halgatsz mert gondolkozol valamin.Idegesnek még nem láttalak vagy olyanak ki ordibál össze vissza.Szoktál felháboródni de az más.(Pl amikor nem ismered fel a zellert xD )Sok dologról meg van a véleményed de még se fejezed ki jobban a dolgokat.Szeretsz tőszavakban beszélni.Amúgy túl komolyan veszed az életet.(Tudom hogy össze vissza írok de most csak így jutnak eszembe a dolgok)Kicsit harcias vagy.Ha nem mennek úgy a dolgok ahogy akarod akkor is harcolsz a dolgok után.Olyan nyugodt ember vagy és ez annyira idegesit:D  De a többi ember meg a rohanó világban össze vissza ordibál.Sok mindenben más vagy mint a többi ember:) Nem csak úgy értem,persze mindeki más.Kicsit meggondolatlan vagy.Pesze nem mindenben.Bele mész olyan dolgokba amiknek nem tudod a végét.Szeretsz mindent megörökiteni.Elteszel kis dolgokat hogy majd ha egyszer nézegeted őket,eszedbe jussanak hogy honann voltak azok a kis csöpségek. xD Gyorsan megváltozik a hangulatod:) Kiszámithatatlan vagy egy kicsit meg titokzatos.Több felé nem nagyon tudsz koncentrálni,jobban szereted ha van egy dolog és csak azon gondolkozol.(Nem jut eszembe semmi,üres az agyam)Szeretsz mindenbe bele szólni.Nah jó majd le írom ezt máskor normálisan:)Ha  szóban nem is de írásban mindig ki tudod fejezni magad.Nem gondoltam volna ezeket amiket most így elolvastam a blogodban.Kicsit csodálkoztam azok után..Most oylan édesen ülsz és ábrándozol:) Mint egy jó tündér."

Élek...élek..túléltem a verselemzést.. Két teljes délutánom ráment a készülésre. Erre olyan verset kaptam, amire  nem készültem semmit. De nem baj, nem számít semmi, mert össze hoztam azt a négy oldalt. Báár...Akkora betűkkel írtam, hogy az normálisan két oldal lenne, - na jó, azért annál több,három biztosan,de ez mellékes. Végülis nem mondta mekkora betűkkel írjunk, nem kötekedhet. :P

Aztán délután átmentünk Ariellával Enikőékhez.  De nem fogom részletezni. Csak egyet..  Szombat délután építettünk hóembert, és olyan jó volt gyereknek lenni kicsit :) Futkároztunk a kertben a kutyával, van egy németjuhász kutytuusuk, az is úgy megnőtt :) Nyáron még nagyno pici volt. Közben hógolyókat dobáltunk egymásra.. Estefelé elmentünk elvinni a kutyát sétálni.  Enikőék faluvégen laknak, és nagyon dombos a környék, nagyon szép volt. Főleg így, hogy mindent hó borított, mivel egész nap esett. És az a néhány óra annyira boldoggá tett.. mesébeillő volt az egész. Ahogy húzott minket a kutya, és szinte már síeltünk, úgy csúszott az út, amikor másztunk felfelé a hegyre, vagy inkább domra, és közben vagy tízszer elestünk mindhárman.. Ahogy ugrált a kutya a hóban, mert térdig ért, nem is, combig.. Néha gondolt egyet, és elkezdett futni, egy ideig bírtam a tempót én is, de elestem mindig :) Nekem még nem megy annyira a hóban száguldás.És ahogy lenéztünk, annyira gyönyörű volt az egész..Engem elvarázsolt :) Ment le a nap, ki voltak világítva a házak, és a hó is világított. Mikor felértünk, Ari lefeküdt a hóba, Enikő szintén, hempergett a kutyussal. Lefelé meg futottunk..Mire visszaértünk, már sötét volt teljesen. De.. annyira jó volt.. Nekem tényleg elég lenne ennyi minden nap, és boldog lennék. Ha felnőtt koromban lenne egy kedves családom.. egy aranyos férjem.. és két imádnivaló gyerek.. A házat az ő nevetésük töltené be mindig, ahogy futkároznak és pörögnek és nevetnek, mindenhol rendetlenséget hagyva maguk után.. :)  Meg egy kutyus, meg cica :) Egy Golden retrievert vagy egy Border Collie kutyust szeretnék :P És egy ilyen csendes, nyugodt helyen élnénk.. És minden nap kirándulnánk, meg játszanánk, meg elvinnénk a kutyust sétálni :) Úgy, ahogyan most Enikőékkel.. És gyerekek maradnánk, fetrengenénk a hóban, tavasszal a virágok között... Ha nem lenne veszekedés, mint majdnem minden családban, hanem szeretnénk egymást, és odafigyelnénk a másikra.  És akkor minden nap öröm lenne. =)

"Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?"

:):):) Ez micimackóból van :)

De nem kergetem magam illúziókkal. Nem tündérmesében élünk. Tudom, hogy sosem lesz ennyire egyszerű minden. Ha boldog is vagyok valameddig, úgysem tart sokáig. Mindig jön valami.. Mostanában mindig.

"Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket."

Szóval a barátaim. Én a barátságot tartom az egyik legfontosabb dolognak az életben. Mert a szerelem elmúlhat, de egy barátság örökké is tarthat. Nagyon szeretem a barátaimat, és remélem hogy mindig velem lesznek. Ha boldog vagyok, velem együtt örülnek. Ha bánt valami, segítenek..legalábbis mindig próbálnak. Nem tudom mi lenne velem nélkülük. Sokan nem tudják megérteni, mennyit ér egy barát.Nem tudják értékelni..  Én félek az egyedülléttől, és szerintem nem is tudnék mit kezdeni magammal nélkülük. Egyedül gyengének érzem magam, semmit nem tudnék megoldani. Ha nem tudnám kinek elmesélnem a legújabb élményeimet.. ha nem tudnám kivel megbeszélni a fontos dolgokat.. és persze a hülyeségeket..ha nem örülhetnék együtt senkivel.. ha nem tudnék kiben megbízni.. ha nem hallgatna meg senki...Igaz, hogy a legtöbb gondolatomat magamban tartom, csak azt mondom el, amit muszáj, vagy ha nem bírok valamit magamban tartani. Ide, a blogomba sem tudok mindent leírni, mert azért olvassák. Az öt barátomból is csak hárman tudnak róla,de akkor is gátol, nem tudnék mindent leírni.Nem is nagyon írtam még semmi olyanról. Amit érzek. De majd. De ez a néhány ember ismer a legjobban. Nagyon szeretem őket.

Ariella: Egy művészlélek. Szereti írni, tud is. Visszahúzódó, de azért a barátai előtt, megnyíilik, többnyire. Segítőkész, őszinte, sokmindent elmond, az érzéseit, a gondolatait, és ennek örülök nagyon. Ő az, akinek el tudok mondani szinte bármit, mert nem félek attól, hogy mit fog gondolni, és legtöbbször tud is segíteni. Megértjük egymást nagyon. Talán ő az, akivel a legjobban. Nagyon makacs, nem szereti, ha megmondják, mit csináljon, és nem lehet befolyásolni, ha van valamiről véleménye. Ezzel baj van akkor, ha egyértelműen rossz az, amit gondol, vagy csinál, vagy bármi, és nem hallgat, csak magára. És néha türelmetlen. Ezt az egyet nem szeretem, hogy néha indulatos, és bedurvul picit, olyankor úgy érzem, hogy rám haragszik. Pedig nem akarom én felidegesíteni soha. Szenilis is picit. Viszont tudom, hogy nagyon jó szíve van. Mert minden ellenére, amikor baj van, akár neki, akár nekem, elmondunk egymásnak mindent, megbízunk a másikban, és ilyenkor látszik, hogy milyen tud lenni, hogy fontosak a barátai. Neki bármit elmondhatok, bármiről beszélhetek vele. És már sokat segített nekem. Nem sokan tudják őt megismerni igazán, de ha valaki jobban odafigyel rá, észreveszi ezeket, hogy milyen ő. Könnyen változik a hangulata. Ha nem suliban van, hanem a barátaival, rögtön felszabadul, meg vidám. Olyankor lehet látni, hogy milyen ő. Ilyenkor elhiszi, hogy bármire képes.Kevés az önbizalma. Akárcsak én, ő is sokat ábrándozik,álmodozik. Kevés az ilyen ember, mint ő. Ha majd észreveszi, és elhiszi, hogy nem kevesebb másoknál, mások is meglátják hogy milyen nagyszerű ember. Ha megmutatja milyen belül. Végülis nem kell mindenkinek mindent tudnia róla, az a fontos, hogy a barátaiban megbízik.

Enikő: Egy imádnivaló lány,de komolyan. Nem lehet őt nem szeretni, mivel mindenkivel kedves, mindig, és állandóan mosolyog és vidám és lelkes és pörgős és....és másoknak is tanulniuk kéne ebből. Nem lehet rossz kedve annak, aki vele van. Nagyon sokoldalú ember, egy színés egyéniség, mivel a kedvessége, ártatlansága és az angyali mosolya mellett egy vadóc lány, aki szereti a bulikat,koncerteket, a piát és a motorokat. Nem szereti az unalmas dolgokat az a jó, ha mindig történik valami. Ez abból is látszik, hogy nyomozó szeretne lenni. Vagyis nem nyomozó, kommandós. Igazi női munka, mi? ( Persze csak ha nem sikerül valóra váltania azt az elhatározását, hogy vámpírrá változik. Ugyanis imádja a vámpírokat, és mindent, ami velük kapcsolatos). Szóval őt is nagyon szeretem, értékes ember. Meghallgat mindig, és komolyan veszi, ha valami bajom van, viszont nem ért meg annyira, mint mondjuk Ariella, nem tud olyan tanácsokat adni, ami segít, de mindig átérzi, ha valami bajom van. De ez nem is baj, annyi, hogy ő nem ilyen "lelkizős", mint én, vagy Ariella. És az önzetlenségét nagyon becsülöm. Mindenkinek jót akar, és segít. És az írásban ő is tehetséges, akár csak Ariella. Hibája.. nem is tudom, hogy van-e.. Néha kicsit butuska, naív, de ez úgyis változni fog. És néha ő is túl hamar elveszti a türelmét. (Lehet bennem van a hiba, hogy idegesítő vagyok? :P )

Gábor: Ő a legjobb..és egyetlen fiú barátom :P Egy véletlennek köszönhetem, hogy megismertem. Tehát most köszönetet mondok a véletlennek: köszönöm xD És nagyon örülök, nagyon-nagyon, hogy így alakult, és a barátom lehet. Ő egy nagyon különleges ember, viszont olyan kiismerhetetlennek tűnik,nehéz megérteni, nem tudom, hogy valamikor megfogok-e érteni mindent benne. Azért, hogy valaki ilyen legyen, különleges, meg kell szenvedni tényleg. Nagyon tud szeretni, értékelni mindent, a barátait, mindent megtenne azokért, akiket szeret, és nem hagyja bajban őket soha. Okos, megfontolt, önzetlen, és szerény, de makacs, és lusta. Nehezen lehet őt befolyásolni. Segítőkész,ott volt, amikor nagy szükségem volt valakire. Nélküle sokkal nehezebb lett volna. Ő tartotta bennem a lelket. És most már tudom, hogy számíthatok rá. Őt is nagyon megszerettem. Sajátos stílusa van,tud jó hangulatot csinálni, és könnyen meg tud nevetettni. A viccelődésével meg is tud bántani másokat, de engem még nem sikerült :P Színész szeretne lenni, remélem sikerül neki. Írni ő is szeret, és nagyon tehetséges is benne.

Bianka: Őt már nagyon rég óta ismerem. Az anyukája, és az én anyukám kiskoruk óta barátnők, ráadásul egy utcában lakunk. Nagyon jól el tudunk szórakozni. Ha együtt vagyunk, az egyik variáció az hogy monológot tart nekem, olyankor nagy lelkesen hallgatom, a másik meg hogy rajtam nevet. Csak vele nem érdemes komolyabb témákba belefolynunk, mert általában más a véleményünk. Ez még nem is lenne baj, csak nem nagyon értjük meg egymást. Ha van valami baja, segíteni se mindig tudok. Mert nem érti. Ő is meghallgat engem mindig, az vitathatatlan :P De segíteni nem tudna, pont azért, mert más a felfogásunk :P Ha vitatkozunk, hamar elveszíti a türelmét, és mégjobban felidegesíti az, hogy én meg halál nyugodt vagyok. Viszont ezek ellenére szeretem benne azt, hogy sosem haragtartó, nagyon hamar megbocsát. Az ő természete tipikus Nyilas amúgy. Igaz, hogy türelmetlen, de nagyon barátságos, szeret beszélgetni,nagyon sok barátja, vagyis inkább haverja van. Vidám természetű. És szeretek vele lenni, mert annyit hülyéskedünk, hogy mindig eltereli a gondolataimat, ha rosszul vagyok, még ha nem is tudja, mi a bajom éppen.

Vivi: Ő általános iskolai osztálytársam, barátnőm, de nem szakadt meg a kapcsolat - szerencsére. Remélem nem is fog. Nem tudom miért, de talán őt a legnehezebb jellemeznem. Amikor együtt vagyunk, mindig ő a főnők. :P Határozott. Mindenről meg van a véleménye, és ki is mondja, akár jó, akár rossz az. Szerintem elrejti az érzelmeit, nem egy érzelmes típus. Kicsit sértődékeny. Ő sohasem rossz kedvű, max ideges, de általában vidám,röhög mindenen. Régebben vitatkoztunk néha, mert szereti, ha minden úgy van, ahogy  szeretné. Makacs ő is. Mostmár inkább nem szállok szembe, vele nem érdemes vitatkozni, mert mindig ő győz. :P Már megtanultam. Nagyon jól el tudunk hülyéskedni, sokat röhögni, de tud komoly lenni. Okos, tehetséges, például rajzolásban, táncban. Szeret fotózni. Régen ő ismert a legjobban engem, teljesen ismert, de azóta változott ő is, én is. Változik mindig minden.Talán most ő ismer a legkevésbé a barátaim közül. Mert keveset tudunk együtt lenni mostanában. Annyi, hogy ő másnak imsert.

 Úgy bizony, ők öten a legfontosabbak.

"A legnagyobb ajándék, amit embertársadnak adhatsz, az, hogy őszinte szívvel figyelsz rá."

"Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél."

 "A barát olyan, aki ismeri a szívedben rejlő dallamot, vissza tudja azt neked énekelni, akkor, ha te elfelejtetted."

Visszatértem. Azért nem írtam egy ideje, mert nem volt net. Néhány napra átmentünk  Enikővel Ariellához, aki Tápiószecsőn lakik. Enikővel találkoztunk a keletiben, aztán levonatoztunk. Most sikeresen megtettük az állomástól Ariékig az utat, nem úgy mint legutóbb, amikor majdnem eltévedtünk. De végül eltaláltunk akkor is Ariellához - egy nagy kerülővel.Odaértünk, és ott volt egy másik Emese, Ari volt osztálytársa. Megnéztük együtt a Séta a múltbát, miután Emesének mennie kellett. És kb Enikőre és Arira is olyan hatással volt mint rám. Nagyon tetszett nekik is. Vacsiztunk, aztán megnéztünk még egy filmet, annak most nem jut eszembe a címe, de valami gimis film.

Másnap reggel korán felkeltünk, és kitaláltuk, hogy menjünk el Jászberénybe állatkertbe. Megnéztük mikor jön a busz, egy óránként jár. Volt még fél óránk, gyorsan elkészültünk, de aztán úgy döntöttünk, hogy egy órával későbbivel megyünk, hogy tudjunk még szendvicseket csinálni meg hasonlók. Aztán elindultunk. A buszmegálló kb 15 pernyire volt, és elolvadtunk közben, olyan meleg volt. Aztán élve eljutottunk a buszmegállóig.. Ahol..A mostani időponthoz nem Jászberény volt írva.. Hanem valami másik falu.. És az egy órával előttihez volt Jászberény írva. Hát nagyon örültünk ennek.Leültünk a földre, ettünk, és gondolkoztunk hogy mi legyen. Ari ideges lett, vagy inkább szomorú, nem tudom már. Megvártuk a buszt, és megkérdeztük, hogy megáll-e Jászberényben? És igen volt a válasz, szóval megnyugodtunk, kértük 3 diákjegyet, aztán leültünk.Az út kb 45-50 perc volt. Odaértünk, és elindultunk..valamerre.. Ari gondolkodott, merre kell menni az állatkertbe, mert már régvolt itt, általánosban osztályával. Már sétáltunk vagy 10 perce, addig Ari még tudta, hogy jófele megyünk, aztán elakadt. De végül odaértünk, egy olyan 25 perc séta után.Közben beküldtek Enikőék engem egy boltba vízért, meg útközben mindet megittuk, meg zsepiért. Megvettük a belépőket az állatkertben, aztán az első az volt, hogy leültünk pihenni.  Közben észrevette Enikő, hogy a fényképező mindjárt lemerül. Arival megkéreztük a kis boltnál, ami ott volt, hogy lehet-e kapni elemet, de nem lehetett. Kis pihi után elindultunk, megnéztük a mókusmajmokat,a gyűrűsfarkú makikat,makákókat,medvéket,kengurukat,emukat, aztán elértünk a lovakhoz is.Enikő nagyon szereti a lovakat, lovagol is. Lovagolt. Már nem.Én is imádok lovagolni, de nem sokat lovagoltam. Tavaly vagy tavalyelőtt nyáron voltam keresztanyámnál pár napig, ő lovagol, és engem is kivitt minden nap, és akkor szerettem meg nagyon a lovaglást. De azóta eladta a lovát, már abbahagyta, szóval csak néha ilyen programokon tudtam lovagolni, meg osztálykiránduláson. Szóóval, aztán jöttek a lámák, szarvasok,disznók.. és a mósómedvék. Azok nagyon aranyosak voltak. Még régebben kitaláltuk, hogy Ariella egy mókus, Enikő egy nyuszi, én meg mósómedve vagyok, bár nem tudom mi alapján találták ezeket ki Ariék. De mostmár van kép rólam meg mósómedvékről :) Néztünk még oroszlánokat, hiénákat, farkast..hiúzt.Aztán elsétáltunk az állatkert másik felébe, az ilyen nagyon nagy parkos rész, fák, föld út.  Ott ültünk sokáig, meg csináltunk idióta képeket. A fényképező eddigre már lemerült, szóval mobillal. Aztán visszamentünk ahhoz a majomhoz. Egy kis majom, de gonosz fejet vág, üvegfallal van elkerítve, és ha közel raktam hozzá a fejem, odakapott.. Mindig.Szerintem ha azt szabadon engednék, széttépne rögtön.Amúgy az állatkertben mezítláb voltunk végig, mert nagyon okosak voltunk és papucsban jöttünk, ami már az odasétálásnál és kidörzsölte a lábamat mondjuk nekem. Aztán kijöttünk, elindultunk a buszmegálló felé. Közben virágokkal szórakoztunk. Útközben rájöttünk, hogy le fogjuk késni a buszt. Ezzel még nem lenne gond.. akkora. Csak hogy az utolsó buszt. Ari felhívta barátját, Petit, hogy lekéstük a buszt, és értünk kéne jönnie.. Peti kérdezte, hogy miért késtük le, meg hogy miért nem indultunk el időben, erre Ari lenyomta a telót.. Tök ideges lett. Aztán sétáltunk tovább, nem tudtuk mi legyen. De én teljesen nyugodt voltam ahhozképest, hogy itt vagyunk 6kor Jászberényen, 40 percre Tápiószecsőtől, és lekéstük az utolsó buszt. Mert én szeretem az ilyen helyzeteket, kalandokat :P Nem szeretem, ha unalom van, és minden nap ugyanolyan. Szóval én kifejezetten élveztem. De aztán kiértünk a főútra, és észrevettünk egy buszmegállót. Ez volt a következő megálló, de nem tudtunk arról, hogy itt is megáll. Odarohantam, és megnéztem, hogy mikor jön/ment el a busz. 18:07 volt, és 18:06 ra írták a busz érkezését.. Szóval imádkoztuk, hogy jöjjön. És el sem hittük, jött a busz, még nem ment el. Szóval hazajutottunk. Arra már nem emlékszem, hogy este mit csináltunk. De Ari anyuja olyan finom vacsit csinált nekünk... Ilyen.. serpenyőben kisütött kurmplit virslivel. Fincsi volt.

Másnap,pénteken is korán keltünk.Én nem szoktam ehhez hozzá, szóval úgy kellett Ariéknak felráncigálniuk engem az ágyból.De nem hagytam magam.Nem én. Fél óra alatt sikerült csak feltápászkodnom. Átmentünk a másik Emeséhez, aki amúgy Ari barátjának, Petinek a húga. Aztán Emesével együtt mentünk vissza Ariékhoz. Mivel Ari anyuja nem volt otthon, nekünk kellett kitalálni valami kaját, hogy mit csináljunk. Mondtam, csináljunk Tortillát. Igaz, egyedül még nem csináltam, csak anyával..de úgy gondoltam velük is menne :P Szóval nekikezdtünk.  Hiányzott még két tojás, szóval közben Emese és Enikő elmentek a boltba. Egész jól ment. Egészen a végéig. Mikor az egész masszának egybe kellett volna állnia a serpenyőben.. Hát.. Emese nagyra vágta a kumplikat..:P Szóval nem egészen úgy nézett ki a végére, mint ahogy kellett volna. Meg úgy kellett volna megfordítani, hogy egybe maradjon, mint egy omlett, de szétjött az egész. De a lényeg hogy finom lett :P És én büszke voltam magamra :P Aztán elkezdtünk készülődni estére. Mert Kárpátia koncertre mentünnk :-) Enikőt közben kifestettem vámpírra, az arcát is széthintőporoztam, aztán csináltunk tökjó képeket róla. Bár néhány inkább erotikus képre hasonlított, vámpíros helyett.. Aztán 7-kor átjött Peti is, és indultunk kocsival Nagykátára, ahol a koncert volt. Volt 30 méteres sor, de nem baj, kivártuk, megvettük a jegyeket, aztán bementünk.Nagyon jó volt a koncert. Közben találkoztam a másik barátnőm, a Bianka anyjával, meg neki a néhány barátjával, mert ők is jöttek koncertre. Meglepődtem, hogy ott láttam őket.És Enikőnek teljesült is az álma, mármint, amiért ő koncertre akart menni, de lényegtelen, aranyos volt :) Nah aztán éjfél körül volt már, és mentünk haza. Peti Emesét kirakta náluk, ő meg kicsit nálunk maradt, Arival. Enikővel addig egy másik szobában gépeztünk, fürödtünk. Peti elment, aztán beszélgetés aztán alvás.

Szombaton is természetesen korán keltünk. Meglepő módon :-) Délben Enikővel haza kellett mennünk. Én anyáékkal találkoztam keletiben, Enikőtől elköszöntem, ő ment a nyugatiba, mert ő Piliscséven lakik, szóval még hazavonatozhatott. Mi meg anyáékkal meg öcsémmel mentünk Szentendrére, valami fesztivál miatt..De kb semmi nem volt, csak ilyen eladók, meg éttermek, ráadásul sokszor elkezdett esni, de rendesen, nemcsak csöpögött..És összesen kb 4 órát sétáltunk.. Kicsit untam már.  Aztán 9-re hazaértünk,és.. betámadtam az ágyam.