Azt, hogy elmondtad. Nem változott semmiben a véleményem rólad, mert nekem mindig is olyan leszel, amilyennek én ismerlek. Na jó, nem tudom ez mennyire értelmes, de nem lényeg. A lényeg az, hogy köszi. :P Nem is gondoltam volna, hogy vannak titkaid. Tényleg örülök, hogy bízol bennem, és ne aggódj, de tényleg, nehogy azt hidd, hogy bármi ilyen miatt elveszíthetsz. Már megfogadtuk. Én az őrangyalod leszek, te pedig a testőröm. :P A másik meg, a másik dolog, gondolom tudod, azért is nagyon hálás vagyok.. amiről beszéltünk msnen. Annyira becsülöm benned, hogy ilyen vagy, tényleg nagyon sokat jelent nekem. Én nem értem magam, csak féltem, az hozta ki belőlem az egészet.
Meg eszembe jutott, hogy miket gondoltam kis koromban. Hogy én vagyok a főszereplő, mindenki más meg csak szereplő. Hogy rólam szól minden. :P Nem én vagyok senkinek, hanem nekem van családom, nekem vannak barátaim, meg stb. De szerintem mindenki ezt gondolja, legalábbis kiskorában biztos. :P
Most csak berakok néhány idézetet...
"Úgy tűnik, csak az öregek képesek úgy ülni egymás mellett, hogy szavak nélkül is élvezik egymás társaságát. A türelmetlen fiatalok nem bírják ki, hogy ne törjék meg a csendet. Pedig a csend tiszta és áldott. Összeköti az embereket, mert csak azok tudnak szótlanul ülni a társuk mellett, akik szeretik egymást."
"Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem. Szeretném, ha ezt tudnád. Nincs bennem keserűség a történtek miatt. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt, és örülök, hogy legalább egy kis időre együtt lehettünk. (...) Talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz, és gyönyörűséggel őrzöd meg közös emlékeinket."
"Sajnos nagyon sokan hiszik azt, hogy a csend olyan űr, amit mindenképp ki kell tölteni még akkor is, ha nincs fontos mondandójuk."
"Az a baj, hogy nincs múlt és jövő, mint ahogy eddig áltattam magam. A valóság mindig jelenvaló, egyetlen pillanat a valóság, örökké tartó, egyetlen pillanat. Ez nem rövid és hosszú, a pillanat, ami van - ez az egyetlen módja a létezésnek, és ebből a bűvös körből, a pillanat börtönéből nincs, nincs menekvés."
Utolsó kommentek