Egy álmokkal teli világban a valóság fájhat

Hát eléggé rég írtam. Valahogy nem volt hozzá kedvem. Pedig nem szokott ez lenni, hogy ilyen nehezen szánom rá magam az írásra. Eltelt a nyár, és azt hiszem ez volt az eddigi legjobb és legeseménydúsabb nyaram. Összesen volt vagy egy hét az, amíg itthon voltam -talán emiatt volt hogy alig írtam-, de egyébként meg mindenhova mászkáltam, barátokkal voltam. És elkezdtem a jogsit. Volt egy egyhetes tanfolyam a kreszre, és sikeresen le is vizsgáztam belőle, egy szép péntek tizenharmadikai napon.. Ami tök szerencsés nap volt, mert a vizsga után benéztem Gáborhoz és otthon volt. Előtte már aggódtam, mert nem volt nete egy ideje, se telója, és nem tudtam mi van vele.. És megvolt Spanyolország is, nagyon nagyon jó volt.. Az egész. A tenger, a hajókázás, Montserrat, Barcelona, Girona.. a spanyolórák.. Két hetet voltam, de úgy maradtam volna még. Annyira jó volt, hogy bármikor lemehettem a parra - bár igaz,  hogy az volt vagy 10 perc a kempingtől, ez nem is baj, csak kicsit nagyon meredek, és naponta többször feljönni rajta... És izomlázam is lett utána. De nem érdekes. Az sem, hogy majdnem kitörtem a hátam többször is, amikor átfordultam a nagy hullámokban.. Hatalmas hullámok voltak, hihetelenül jó volt. Tök meleg volt, és rossz volt esőre meg hidegre meg sulira hazajönni. Hazajöttünk, másnap suli. Az a rossz, hogy a két barátnőm már aznap este el is ment Németországba. Nekik is szervezet a suli ilyesmit, csak nekik cserediákos. Szóval Enikőt még láttam egy nap, Ariella nem jött be, mert pakolászott még, így őt tök rég láttam már.. Várom már őket nagyon vissza, nem jó egyedül a suliban. Nincs kivel ökörködni. Legalább addig is figyelek minden órán. Mostanra sikerült mindent bepótolni, de így is annyit kell tanulni. Hihetetlen, hogy már jövőre érettségi. Illetve nem úgy jövőre.. Mondjuk most évvégén is lesz egy, előrehozott föciből. És végre kitaláltam, mert most már muszáj volt, hogy nagyjából merrefelé akarok majd továbbtanulni. Emiatt át is mentem biosz faktról törire, még szerencse hogy megengedték. A törit SG-n is fogom tanulni szombatonként, matekkal együtt, de az csak októbertől lesz. Vicces, hogy azt fogom a legtöbbet tanulni, amit a legjobban utálok. De hátha megszeretem. Bár.. töri.. nem hiszem.. De a matek-idegen nyelv-töri hármasból, ami érettségi tantárgy ott ahova menni akarok, a töri a legesélyesebb szerintem, hogy összehozok belőle valamit emeltszinten.. Maajd meglátjuk. Szóval most évvégén meg föci érettségi, és az angol nyelvvizsgán is túl kéne már lennem.. Ahogy befejezem a jogsit, meg is próbálom. De hűha, képes vagyok én ilyenekre egyáltalán? Hagyom is a sulit, unalmas téma. Ami fontos még, hogy aggódok nagyon valami miatt, amit már hónapok óta sejtek.. hogy így fog alakulni. És nem tudom mit csináljak. Nem értem, de nagyon nem. A blogírást nem tudom egyébként meddig folytatom, mert most sem lesz több időm a suli miatt, a másik meg hogy amúgy is feleslegesnek tartom. Most már legalábbis.. Elég lenne magamnak írnom, mert a barátaimnak meg úgyis mesélek bármiről, ha kérdeznek, arról ami érdekli őket.. A könyvemmel alig haladtam, ugyanúgy egy fejezet van meg, 30 oldal. Nem tudom mi lesz vele. Elterveztem már az egészet, de nem tudom mennyire sikerül úgy leírnom, ahogyan elképzeltem. Most ennyi, nem tudom milyen gyakran fogok Írni, vagy hogy fogok-e egyáltalán. Gáborral meg beszélni kéne. Az msnről is nagyon leszoktam amúgy, és ezért is meg amúgy is, szeretnék többet találkozni vele, nem láttam már egy hónapja.

Hát ez nem jött össze :P Elvileg tavasz van. Mondom tavaaaasz. De gyakorlatilag.. Gyakorlatilag zuhog az eső,fúj a szél és meleg sincs kifejezetten. Jó, ez is tavasz, de nekem a meleg-napos-virágos tavasz kéne már :P De azért jól vagyok. Nemsokára lesznek szép virágok, meg madarak, meg zöld fák, és akkor majd lehet kirándulni végre.

Egyébként most csak az angol miatt vagyok itt. Meg kell írnom egy tételt, "Meals" témában, és most ide fogom. Meg majd valamikor bemásolom az eddigieket meg a tavalyiakat is, hogy egybe meglegyen,mert innen nem tűnnek el, ha minden igaz:P

Öcsémmel ma pont angolul hülyéskedtünk buszon hazafelé a zenesuliból. Szombaton lesz neki szóbeli felvételi angolból a Bláthy-ban, oda szeretne menni. És hát gyakoroltattam vele :P Bár nem tudom mi lesz, mert én hétvégén segítettem neki megírni a tételeket, hogy csak meg kelljen tanulnia, de még vannak, nemtom mikor csinálja meg, állandóan a gép előtt ül. De ez most mindegy.

Tehát.

Meals

My favourite dish is very simple, cheap and it is easy to prepare. It is the Tortilla Espanola. To make Tortilla you will need 6 potatoes, 6 eggs, 1 yellow onion and 2 cups of olive oil.

Peel the potatoes and slce them than peel the onion and chop ot. Crack the eggs into a large bowl and whisk them. Fry the onion into they turn golden brown. Fry the potatoes, and then add your fried potatoes and onions into the bowl of eggs and mix them together, In the pan allow it to cook until the egg browned. Place a dinner plate large enough to cover the oan upside down over the pan. Quickly turn the pan over.

In most houses the meals are breakfast, lunch and dinner. I usually have breakfast at school because at home I don't have time in the morning. I take sanwiches and some fruits or chocolate to school. I eat after the second lesson. At the weekend sometimes I don't have breakfast because I wake up at 11. When I get up early I eat cornflakes with milk, scrambled eggs or toast, or I prepare sandwiches. I don't make much fuss about breakfast.

We can have lunch at school or at home. At school it's cheap and subsidised, but it's tasteless and there are very small portions,they are hardly enough. I have lunch at home, because I can eat what I like. I have two courses. First comes some soup( meat, fruit, mushroom or vegetable soup). The second course.. It can be vegetable dish, meat dish or noodle. I have lucnh at 3:30, when I get home. Sometimes I can't go home after the school because I have to go to the music school. In this case I have lunch in a fast-food restaurant, for example in McDonald's. At the weekend I have lunch at 1 o'clock, I eat with my familiy. Usually my father prepares the lunch, it's very delicious.

I have dinner at between 6 and 7. It is usually a cold meal. I just have buttered rolls with ham and cheese or perharps some sausages.

I think I should eat more fruit, and less sweet, because I eat too much chocolate. And I should eat more meat, but I don't really like the meat.

There are a lot of differences between the hungarian and the english cousine. In  Hungary we use a lot of paprika and pepper, the meals are hot and spicy. The meals are very greasy and fattering. The hungarian cuisine is famous for hospitality. In Hungary we don't make much fuss about breakfast. We take our elevenses and we have lunch at work or at home. We have cold meal for supper.

In England the meals keeps the natural flavour, and they use a few herbs. They eat a lot of pudding. The meals have delicious pies, for example they like the roast meat with jam, jacket potatoes or chips with meat. In England they drink early morning tea, and then eat a substantial breakfast,for example bacon and eggs with baked beans. They have a snack for lunch, and they have big dinner. They drink a lot of tea.( To make tea I fill the kettle up with water. I bring to the boil and then I pour it into the tea pot. I leave them to brew some minutes then strain the liquid.I serve it with sugar and lemon.)

Kéész. Már csak.. meg kell tanulni. De azt hiszem, azt meghagyom holnapra.

Magyarból érvelőszöveget kell írnunk, most itt fogok szenvedni vele :P Aztán majd lemásolom lapra. Ezzel a címmel : "Arra kell gondolnunk, hogy a boldogság nem a nagy vagyonon alapul, hanem a lélek jó állapotán". Nah hajrá.

Sziasztok!

Már számtalanszor felmerült a kérdés: A pénz boldogít? Megoszlanak a vélemények,  én azonban azzal értek teljesen egyet, hogy a pénz nem boldogít. Pénzre egyszerűen szükség van, de a legfontosabb dolgokat, amik a boldogsághoz kellenek, azokat pénzzel nem lehet megvenni. Persze az alapvető szükségletekhez kell, de én úgy gondolom, nem kell milliárdosnak lenni ahhoz, hogy boldog lehessen valaki. Nem csak, hogy nem kell milliárdosnak lenni ahhoz, hanem, én úgy gondolom, egy milliárdos nem is lehet boldog, úgy igazán.

Gondoljunk csak bele. Tegyük fel, hogy megnyerem a lottót. Meg lesz mindenem, mert annyi pénzem lesz, hogy gondolkodás nélkül bármit meg tudok venni magamnak. Viszont egy idő után semmit nem tudnék majd értékelni. Egyszerűen eltűnne mindenek a varázsa. Lehetne luxusvillám, soprtautóm, és oda utazhatnék, ahova csak szeretnék. Mindenki azt hiszi, hogy ennyi elég. De nem, ez a boldogsághoz nagyon kevés. Azt hisszük majd, hogy mindenünk meg van már. De nem tudunk majd semmit megbecsülni, mert bármikor vehetünk bármiből egy újabbat, egy szebbet, egy jobbat. Első hallásra lehet, hogy nagyon jól hangzik. De mi lesz az álmainkkal? Mi lesz a célokkal, amikért küzdeni kell? Ezek csak tárgyak,csak egy ideig okoznak örömöt-én úgy gondolom addig csupám, amíg küzdeni kell érte, amíg meg nem szerezzük. Viszont ha nem kell küzdenünk, nem ér semmit.

Sissi királynét idézném: "Meg van mindenem, és még sincsen semmim". Úgy gondolom, ez a sor magáért beszél.  Az életét arany kalitkának nevezte.  Hiába volt meg mindene, hiába kapott meg bármit,és hiába volt mindene arany, ha nem repülhetett el, ha nem lehetett szabad. A boldogsághoz koránt sem elég a pénz, hiába gondoljuk ezt.

Mi kell hozzá akkor? Sok-sok szeretet, szerető család, hit,remény,szerelem, álmok, kalandok,nevetés- de ez még nem minden. A boldogsághoz képesnek kell lennünk arra, hogy észrevegyük ezeket. Észre kell vennünk, hogy mikor vagyunk boldogok. Észre kell venni az apró örömöket: azt, ha valaki rádmosolyog az utcán, vagy azt,ha örömöt tudtál szerezni valakinek.Kalandok kellenek hozzá, élmények, olyan emberekkel, akiket szeretünk. Nem várni kell a boldogságot. Úgysem lesz olyan, hogy minden tökéletes, de tudni kell abban a helyzetben boldognak lennünk, ahol vagyunk. Ebben rejlik a boldogság, és ehhez a pénznek semmi köze sincsen.

Az emberek nem veszik észre, nem látják, hogy értékelni kéne, ha vannak nagyon jó barátaik, ha van családja. Nem értékeli, hogy van hol laknia, hogy egészséges.  

Az emberek mindig arra vágynak, ami nincs meg nekik. Nem örülnek annak, amjük van, hanem szenvednek, vágyakoznak, mindig többet és többet akarnak. Akkor fogják értékelni a dolgokat, amikor majd elveszítik-viszont akkor már hiába, késő lesz. Így nem lehet boldognak lenni. Én azt nem értem, miért kell megvárni ezt. Miért kell megvárni a pofont, amit kapunk majd az élettől emiatt? Miért kell megvárni, hogy egy olyan rossz dolog történjen velünk, ami ráébreszt arra, hogy mindent értékelni kéne?

Hiába a szeretet is, a barátok, ha nem vagyunk képesek értékelni. Ezt kéne megtanulni csupán. És ha ez meg van, akkor már nem nehéz boldognak lenni.

Szerintem a következő pár sorban benne van az igazság:

" Az egyik ember gazdag, az övé minden kincs. Van palotája, arany szobája, csak boldogsága nincs.
A másik ember boldog, az övé minden dal, vidám és lelkes, nagyon szerelmes, és közben éhen hal."

A pénz nem boldogít, viszont nélkülözetetlen a boldoguláshoz-ezt ki tudom jelenteni. Azt mondják, hogy az alapvető szükségletekhez mindenképp pénzre van szükségünk, mert ha állandóan azon kell aggódnia, és küzdenie az embernek, hogy legyen mit ennie, és legyen hol laknia, annak nem sok ideje marad a boldogsághoz. Ez talán igaz, de én még mindig úgy gondolom: Inkább lennék szegény és küzdenék az álmaimért, ha olyan emberek vesznek körül, akiket szeretek, ha együtt lehetek a szerelmemmel, ha énekelhetek, táncolhatok, rjajzolhatok, kirándulhatok.  Így értékelni tudnék minden jót, midnen pici jót, tudnék örülni az apró dolgoknak is. Inkább választanám ezt, mint hogy meg legyen mindenem,  és ne tudjak megbecsülni semmit. Mert hiába, az egésznek nincs jelentősége, ha egyedül kell lennem, ha nincsenek velem azok, akiket szeretek.

A sikeres ember megkapja, amit akar. Viszont, a boldog ember örül annak, amit kap. Tehát, ha valaki boldog szeretne lenni, örüljön annak, ami az övé, ne akarjon mást, ne akarjon többet.

Mert ez a boldogság titka: a szerelem,ha együtt lehetünk életünk végéig azzal, akit mindennél jobban szeretünk; az igaz barátok,akik mindig ott vannak velünk, és bármikor segítenek,ha kell; az, ha szeretünk, és szeretnek minket; az apró örömök és hogy mindent megbecsüljünk, és értékeljünk. Ennyi az egész.