Magyarból érvelőszöveget kell írnunk, most itt fogok szenvedni vele :P Aztán majd lemásolom lapra. Ezzel a címmel : "Arra kell gondolnunk, hogy a boldogság nem a nagy vagyonon alapul, hanem a lélek jó állapotán". Nah hajrá.
Sziasztok!
Már számtalanszor felmerült a kérdés: A pénz boldogít? Megoszlanak a vélemények, én azonban azzal értek teljesen egyet, hogy a pénz nem boldogít. Pénzre egyszerűen szükség van, de a legfontosabb dolgokat, amik a boldogsághoz kellenek, azokat pénzzel nem lehet megvenni. Persze az alapvető szükségletekhez kell, de én úgy gondolom, nem kell milliárdosnak lenni ahhoz, hogy boldog lehessen valaki. Nem csak, hogy nem kell milliárdosnak lenni ahhoz, hanem, én úgy gondolom, egy milliárdos nem is lehet boldog, úgy igazán.
Gondoljunk csak bele. Tegyük fel, hogy megnyerem a lottót. Meg lesz mindenem, mert annyi pénzem lesz, hogy gondolkodás nélkül bármit meg tudok venni magamnak. Viszont egy idő után semmit nem tudnék majd értékelni. Egyszerűen eltűnne mindenek a varázsa. Lehetne luxusvillám, soprtautóm, és oda utazhatnék, ahova csak szeretnék. Mindenki azt hiszi, hogy ennyi elég. De nem, ez a boldogsághoz nagyon kevés. Azt hisszük majd, hogy mindenünk meg van már. De nem tudunk majd semmit megbecsülni, mert bármikor vehetünk bármiből egy újabbat, egy szebbet, egy jobbat. Első hallásra lehet, hogy nagyon jól hangzik. De mi lesz az álmainkkal? Mi lesz a célokkal, amikért küzdeni kell? Ezek csak tárgyak,csak egy ideig okoznak örömöt-én úgy gondolom addig csupám, amíg küzdeni kell érte, amíg meg nem szerezzük. Viszont ha nem kell küzdenünk, nem ér semmit.
Sissi királynét idézném: "Meg van mindenem, és még sincsen semmim". Úgy gondolom, ez a sor magáért beszél. Az életét arany kalitkának nevezte. Hiába volt meg mindene, hiába kapott meg bármit,és hiába volt mindene arany, ha nem repülhetett el, ha nem lehetett szabad. A boldogsághoz koránt sem elég a pénz, hiába gondoljuk ezt.
Mi kell hozzá akkor? Sok-sok szeretet, szerető család, hit,remény,szerelem, álmok, kalandok,nevetés- de ez még nem minden. A boldogsághoz képesnek kell lennünk arra, hogy észrevegyük ezeket. Észre kell vennünk, hogy mikor vagyunk boldogok. Észre kell venni az apró örömöket: azt, ha valaki rádmosolyog az utcán, vagy azt,ha örömöt tudtál szerezni valakinek.Kalandok kellenek hozzá, élmények, olyan emberekkel, akiket szeretünk. Nem várni kell a boldogságot. Úgysem lesz olyan, hogy minden tökéletes, de tudni kell abban a helyzetben boldognak lennünk, ahol vagyunk. Ebben rejlik a boldogság, és ehhez a pénznek semmi köze sincsen.
Az emberek nem veszik észre, nem látják, hogy értékelni kéne, ha vannak nagyon jó barátaik, ha van családja. Nem értékeli, hogy van hol laknia, hogy egészséges.
Az emberek mindig arra vágynak, ami nincs meg nekik. Nem örülnek annak, amjük van, hanem szenvednek, vágyakoznak, mindig többet és többet akarnak. Akkor fogják értékelni a dolgokat, amikor majd elveszítik-viszont akkor már hiába, késő lesz. Így nem lehet boldognak lenni. Én azt nem értem, miért kell megvárni ezt. Miért kell megvárni a pofont, amit kapunk majd az élettől emiatt? Miért kell megvárni, hogy egy olyan rossz dolog történjen velünk, ami ráébreszt arra, hogy mindent értékelni kéne?
Hiába a szeretet is, a barátok, ha nem vagyunk képesek értékelni. Ezt kéne megtanulni csupán. És ha ez meg van, akkor már nem nehéz boldognak lenni.
Szerintem a következő pár sorban benne van az igazság:
" Az egyik ember gazdag, az övé minden kincs. Van palotája, arany szobája, csak boldogsága nincs.
A másik ember boldog, az övé minden dal, vidám és lelkes, nagyon szerelmes, és közben éhen hal."
A pénz nem boldogít, viszont nélkülözetetlen a boldoguláshoz-ezt ki tudom jelenteni. Azt mondják, hogy az alapvető szükségletekhez mindenképp pénzre van szükségünk, mert ha állandóan azon kell aggódnia, és küzdenie az embernek, hogy legyen mit ennie, és legyen hol laknia, annak nem sok ideje marad a boldogsághoz. Ez talán igaz, de én még mindig úgy gondolom: Inkább lennék szegény és küzdenék az álmaimért, ha olyan emberek vesznek körül, akiket szeretek, ha együtt lehetek a szerelmemmel, ha énekelhetek, táncolhatok, rjajzolhatok, kirándulhatok. Így értékelni tudnék minden jót, midnen pici jót, tudnék örülni az apró dolgoknak is. Inkább választanám ezt, mint hogy meg legyen mindenem, és ne tudjak megbecsülni semmit. Mert hiába, az egésznek nincs jelentősége, ha egyedül kell lennem, ha nincsenek velem azok, akiket szeretek.
A sikeres ember megkapja, amit akar. Viszont, a boldog ember örül annak, amit kap. Tehát, ha valaki boldog szeretne lenni, örüljön annak, ami az övé, ne akarjon mást, ne akarjon többet.
Mert ez a boldogság titka: a szerelem,ha együtt lehetünk életünk végéig azzal, akit mindennél jobban szeretünk; az igaz barátok,akik mindig ott vannak velünk, és bármikor segítenek,ha kell; az, ha szeretünk, és szeretnek minket; az apró örömök és hogy mindent megbecsüljünk, és értékeljünk. Ennyi az egész.
Utolsó kommentek