Egy álmokkal teli világban a valóság fájhat

Hát eléggé rég írtam. Valahogy nem volt hozzá kedvem. Pedig nem szokott ez lenni, hogy ilyen nehezen szánom rá magam az írásra. Eltelt a nyár, és azt hiszem ez volt az eddigi legjobb és legeseménydúsabb nyaram. Összesen volt vagy egy hét az, amíg itthon voltam -talán emiatt volt hogy alig írtam-, de egyébként meg mindenhova mászkáltam, barátokkal voltam. És elkezdtem a jogsit. Volt egy egyhetes tanfolyam a kreszre, és sikeresen le is vizsgáztam belőle, egy szép péntek tizenharmadikai napon.. Ami tök szerencsés nap volt, mert a vizsga után benéztem Gáborhoz és otthon volt. Előtte már aggódtam, mert nem volt nete egy ideje, se telója, és nem tudtam mi van vele.. És megvolt Spanyolország is, nagyon nagyon jó volt.. Az egész. A tenger, a hajókázás, Montserrat, Barcelona, Girona.. a spanyolórák.. Két hetet voltam, de úgy maradtam volna még. Annyira jó volt, hogy bármikor lemehettem a parra - bár igaz,  hogy az volt vagy 10 perc a kempingtől, ez nem is baj, csak kicsit nagyon meredek, és naponta többször feljönni rajta... És izomlázam is lett utána. De nem érdekes. Az sem, hogy majdnem kitörtem a hátam többször is, amikor átfordultam a nagy hullámokban.. Hatalmas hullámok voltak, hihetelenül jó volt. Tök meleg volt, és rossz volt esőre meg hidegre meg sulira hazajönni. Hazajöttünk, másnap suli. Az a rossz, hogy a két barátnőm már aznap este el is ment Németországba. Nekik is szervezet a suli ilyesmit, csak nekik cserediákos. Szóval Enikőt még láttam egy nap, Ariella nem jött be, mert pakolászott még, így őt tök rég láttam már.. Várom már őket nagyon vissza, nem jó egyedül a suliban. Nincs kivel ökörködni. Legalább addig is figyelek minden órán. Mostanra sikerült mindent bepótolni, de így is annyit kell tanulni. Hihetetlen, hogy már jövőre érettségi. Illetve nem úgy jövőre.. Mondjuk most évvégén is lesz egy, előrehozott föciből. És végre kitaláltam, mert most már muszáj volt, hogy nagyjából merrefelé akarok majd továbbtanulni. Emiatt át is mentem biosz faktról törire, még szerencse hogy megengedték. A törit SG-n is fogom tanulni szombatonként, matekkal együtt, de az csak októbertől lesz. Vicces, hogy azt fogom a legtöbbet tanulni, amit a legjobban utálok. De hátha megszeretem. Bár.. töri.. nem hiszem.. De a matek-idegen nyelv-töri hármasból, ami érettségi tantárgy ott ahova menni akarok, a töri a legesélyesebb szerintem, hogy összehozok belőle valamit emeltszinten.. Maajd meglátjuk. Szóval most évvégén meg föci érettségi, és az angol nyelvvizsgán is túl kéne már lennem.. Ahogy befejezem a jogsit, meg is próbálom. De hűha, képes vagyok én ilyenekre egyáltalán? Hagyom is a sulit, unalmas téma. Ami fontos még, hogy aggódok nagyon valami miatt, amit már hónapok óta sejtek.. hogy így fog alakulni. És nem tudom mit csináljak. Nem értem, de nagyon nem. A blogírást nem tudom egyébként meddig folytatom, mert most sem lesz több időm a suli miatt, a másik meg hogy amúgy is feleslegesnek tartom. Most már legalábbis.. Elég lenne magamnak írnom, mert a barátaimnak meg úgyis mesélek bármiről, ha kérdeznek, arról ami érdekli őket.. A könyvemmel alig haladtam, ugyanúgy egy fejezet van meg, 30 oldal. Nem tudom mi lesz vele. Elterveztem már az egészet, de nem tudom mennyire sikerül úgy leírnom, ahogyan elképzeltem. Most ennyi, nem tudom milyen gyakran fogok Írni, vagy hogy fogok-e egyáltalán. Gáborral meg beszélni kéne. Az msnről is nagyon leszoktam amúgy, és ezért is meg amúgy is, szeretnék többet találkozni vele, nem láttam már egy hónapja.

Nem nagyon van időm blogolni. Elkezdődött a suli, szóval nagy hangulat változás is beállt. De most nem fogom részletezni, hogy mit csináltam a nyár végén, meg hogy milyen a suli, meg hogy beteg voltam egy hétig, meg hogy tegnap előtt átpakoltam az egész szobámat. Meg már tök karácsonyi hangulatom van.. Így, hogy két hónap múlva lesz csak karácsony. Csináltam mécsest is.Nah, de most csak egy valamiről akartam írni. Kb három hete elutaztunk. Öt napra.. Horvátországba.. Arra a helyre, ahol kiskoromban voltunk háromszor is.. És jajj.. annyira..annyira jó ott.. Kiskoromból már nem nagyon emlékztem semmire.. De most.. Olyan jó volt. Nem abban a kempingben voltunk, ahol régen. De azt is megnéztük. Mármint egyik nap körbesétáltunk ott is. Nagyon szép. Egy félszigeten van. Most is egy ilyen kempingbe voltunk, és a kisház a tengerparton volt. Pulában voltunk amúgy. Nem a szokásos homokos tengerpart volt, hanem sziklás, de nagyon széép..

Imádom a tengert.. Meg az utazást..Külföldöt.. Bár néha, ha sokáig néztem a tengert, nagyon furcsa érzéseim lettek. Ahogy látom, hogy nem tudok előre menni, mert ott a víz. Mintha végtelen lenne. Az az álmom, hogy egyszer körbejárjam a világot..Igen, persze, ezek ilyen naív, gyerekes álmok, és persze, mindenki körbe járná a világot.. jajj, de én nagyon szeretném..

Amikor odaértünk, alig vártam, hogy bemehessek a tengerbe. Amíg anyáék kipakoltak, Gergővel másztunk a sziklákon a tenger mellett. És sikerült is belecsúsznom ruhában egy fél vagy egy méter mély vízbe, egy kis gödörbe ahova kihullámzott a víz :P Nem teljesen így képzeltem el, hogy had menjek már be a vízbe :) Egy ilyen kis faházban voltunk amúgy, ami a tengerre nézett... jó, igaz, hogy pont kitakarta egy másik faház az egészet, de..nem baj. :D A tenger akkor is ott volt. Délután meg be is mentünk a vízbe. És közben azon gondolkotdtam, a gumimatracon feküdve a vízben, hogy Ariella és Enikő a suliban szenvednek. Szegénykék. A többi napon sétálgattunk néhány városban (Rovin, Fazana). Szépek voltak. Kocsiban odafelé zenét hallgattunk, és nem jutott eszembe, hogy ki az énekes. Megkérdeztem anyáéktól. Mondtam, hogy azthiszem, F-el kezdődik a neve. Aztán mondják, hogy Kasza Tibor. És öcsém erre benyögi, hogy Fasza Tibor. Igen, neki mindig iyleneket kell mondania :)  Hátjó, az F majdnem K. Nah mindegy. Azóta is emlegetik.. azóta nekünk ő Fasza Tibor. Tök jó volt búvárkodni. Kár, hogy haza kellett jönni, jó volt, hogy minden reggel fölkelek, és csak kissétálok a partra. Pulában volt egy tökjófej fagyis, oda kétszer is visszamentünk. De ezt így leírni nem tudom, azt látni kell, hogy mit elbohockodott a fagyival.Szedett, aztán úgy csinált, mintha ha nem adná oda a fagyit. Aztán odaadja. De a kezembe csak egy tölcsér került, a fagyi nála maradt . Aztán úgy csinált, mintha a képembe dobta volna a fagyit, de az is csak egy tölcsér volt. Végül valami madarat csinált, rakott a fagyira még egy tölcsért, az volt a kapalpja, nah de mindegy, az jó volt . Mi volt még, mi volt még.... A naplemente gyönyörű a tengernél.

"Gyakran éreztem, hogy nekem abban telnék gyönyörűségem, ha mindig mehetnék, egyenest, az orrom után, anélkül, hogy tudnám, hová, anélkül, hogy bárki nyugtalankodnék miatta, és ha mindig új országokat látnék. Én soha sehol sem vagyok igazán, és azt hiszem: máshol mindig jobb lenne, mint ott, ahol vagyok."

"Szeretnék fellógatni a házamban egy térképet a világról, és mindenhova rajzszögeket tenni, ahova elutaztam. De először el kell utaznom a térkép két felső sarkába, hogy ne essen le."