Egy álmokkal teli világban a valóság fájhat

Csak mert működik. Nem vagyok naiv... se babonás. :P Mármint.. nem tudom, de..Ugye nem baj, hogy én még hiszek a csodákban? Hogy elhiszem, hogy az élet szép? Nem hát. Szerintem sem. Minden attól függ, hogyan fogod fel. El kell fogadni a tényeket,amik az életben vannak, a szabályokat (Nem olyan szabályokra gondolok, én utálom a szabályokat, mert nem tudom kik döntötték el és miért ők, és miért így,de tök mindegy, ez tök más téma. Szóval az élet szabályait), tisztában kell lenni azzal, hogy milyen az élet.. hogy vannak rossz dolgok. De jók is. Viszont ezzel nem tudunk mit csinálni. Mindig is voltak, vannak, lesznek, úgyhogy felesleges emiatt szenvedni. De persze a jó dolgokkal senki nem foglalkozik. Hát, akkor ne csodálkozzunk semmin. Mert minden rajtunk múlik szinte. Te döntöd el, mit hogyan látsz, hogy tudsz-e a rosszból szépet varázsolni, te döntöd el, hogyan alakítod az életed, hogy kivé válsz, hogy milyen vagy.  Hogy meg tudod-e azt csinálni, hogy a rossz helyett a szép dolgokkal foglalkozol csak, hogy nem azokkal, amik nincsenek meg neked, hanem amik megvannak. De nem is ez a lényeg, hanem amit a filmben elmondanak. Azt nem fogom leírogatni, mert abban benne van. Ha sokat gondolkodok rajta, rájövök hogy egy csomó mindent már tapasztaltam belőle..  Nem mondom senkinek, hogy higyjen benne, azt úgysem lehet senkire ráerőltetni. Még akkor sem, ha valaki nagyon szeretne hinni benne, de ha belül nem, ha közben azt gondolja, hogy nem igaz, akkor hiába. Csak azt mondom, hogy én kipróbáltam, hittem benne, működött. De tegyük fel, hogy nem igaz az egész.. Még így is, ha csak valaki hisz valamiben, az boldoggá teszi, erőt ad neki, reményt a legrosszabb helyzetekben is. A másik az, hogy ugye a lényege az, hogy legyél boldog. Nem ezt akarjuk? Ha úgy csinálsz, mintha boldog lennél, előbb utóbb elhiszed, és tényleg az leszel. Jó, ez lehet, hogy hülyén hangzik, de szerintem a filmben mindent elmondott. Úgyhogy érdemes minimum kipróbálni. A legelején még nehéz hinni benne, hiába mondja más, hogy neki működött, ha te még nem tapasztaltad. Olyankor még nehéz. De aztán, ha már tudod hogy tényleg műküdik, sokkal egyszerűbb az egész. Én elolvastam könyvben is, és ott értettem még igazán. Az élet szép. Az egész egy kaland. Nem vagyok bolond, illetve lehet, tök mindegy, viszont..álmodozom..de nem az álmaimban élek.. :) Én álmodom az életem.

"Bolond az, aki a saját világában él. Én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni az életemet, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják."

Miért nem hiszitek el? ...

Egy 15 éves lány a sulinkból meghalt. Odaállt a vonat elé, a fülét befogta.. Nyolc búcsúlevelet hagyott csak. Ugyan nem ismertem, de nagyon elgondolkodtatott.  Nem érte, hogy egy 15 éves lányt mi vezethette el idáig. Meg tudom érteni, hogy valaki eljut idáig, na de 15 évesen? Még el sem kezdett élni, előtte volt minden, az életét még bárhogyan alakíthatta volna.. Ami még fontosabb, hogy ezzel mennyi embernek okozott fájdalmat, akik szerették őt. Egy biztos, én soha nem fogok idáig eljutni.. akármi történik. Mindenki más.. Lehet, hogy valaki gyenge, és ha már belefáradt mindenbe, kétségbeesett, összetört, depressziós, hiába magyarázzák neki, hogy mindent meg lehet oldani, meg hogy szembe kell nézni a problémákkal.. Olyankor már nem érti, nem lát a dolgok fölé. Csak azt, hogy a világ összeesküdött ellene, és minden rossz. Mert az, hogy boldog tudj lenni, az pont ezt jelenti. Hogy hogyan fogod fel a dolgokat, hogyan értékeled őket. Mert mindenkinek vannak problémái, még ha a sajátunké tűnik a legnagyobbnak is.. Csupán az emberek különbözőek. Valaki erős, valaki pedig nem képes arra hogy máshogy nézze a dolgokat. Mert mindenben meg lehet látni a szépet. Ha az életem romokban heverne, én akkor is úgy gondolnám, hogy az életem ajándék. Már csak azt értékelni kéne, hogy élünk. Az mennyire értékeli, aki háborúból jön vissza, és heteket, hónapokat szenvedett? A vak mennyire értékelné, ha láthatna? Értékelni kell, hogy van lábunk, hogy érzünk ízeket.. Mert ez tök természetes. Egy kaland az élet, egy nagy kaland, és talán nem a rossz dolgokkal kéne foglalkozni. Mert minek? Jó az? Miért nem a szépekkel? Nem is vesszük észre, mennyire jó dolog, ha eszünk, az ízek.. Az érzelmek.. Szeretet, szerelem, hogy vannak ilyenek. Nem vesszük észre, hogy mennyi lehetőség van. Mert rengetek.. A határ a csillagos ég.. Igazából bármit megtehetnünk.. Igen, van sok-sok probléma emelett. De minek vannak? Hogy megoldjuk őket. Ha minden szépen tökéletes lenne, úgysem értékelnénk azt. Ahogy most sem tesszük azzal, ami már amúgy is természetes. Akkor az lenne természetes, hogy mindened megvan, nincs semmi bajod soha. De ezektől leszel erős, ezektől szerzel tapasztalatokat. És így izgalmas az egész.. :) Nem lehetünk semmiben sem biztosak, próbáljuk megérteni az világot, hogy miért élünk, miért vagyunk. Szerintem nem lenne jobb, ha tudnánk mindenre a válasz. Így jó minden, ahogy van.. És nem véletlenül van minden így. Az sem véletlen, hogy milyen dolgokkal kell megküzdened, hogy mi miért történik. Oka van mindennek, meg kell találni mi az. Szóval nagyon fontos, hogy valaki így fogja fel a dolgokat. A baj az, hogy ezt egy összetört embermnek már hiába mondjuk. Nem könnyű optimistának lenni, főleg olyan állapotban.. Még annyi, hogy én erre ami történt, nem mondok semmit, nem mondom hogy gyáva, önző, vagy szánalmas dolog, mert amíg nem érzem át teljesen azt, ami elvezette őt idáig, addig nem is tehetem... és átérezni más dolgait teljesen nem lehet. Max. annyit mondhatok, hogy nem értem.. de nem is érthetem.

"Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban hogy élnek anyádék,
Ha nem hiszed el hogy az élet,
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol belefulladsz,
Pedig ott van a másik part!"