Egy álmokkal teli világban a valóság fájhat

Hát eléggé rég írtam. Valahogy nem volt hozzá kedvem. Pedig nem szokott ez lenni, hogy ilyen nehezen szánom rá magam az írásra. Eltelt a nyár, és azt hiszem ez volt az eddigi legjobb és legeseménydúsabb nyaram. Összesen volt vagy egy hét az, amíg itthon voltam -talán emiatt volt hogy alig írtam-, de egyébként meg mindenhova mászkáltam, barátokkal voltam. És elkezdtem a jogsit. Volt egy egyhetes tanfolyam a kreszre, és sikeresen le is vizsgáztam belőle, egy szép péntek tizenharmadikai napon.. Ami tök szerencsés nap volt, mert a vizsga után benéztem Gáborhoz és otthon volt. Előtte már aggódtam, mert nem volt nete egy ideje, se telója, és nem tudtam mi van vele.. És megvolt Spanyolország is, nagyon nagyon jó volt.. Az egész. A tenger, a hajókázás, Montserrat, Barcelona, Girona.. a spanyolórák.. Két hetet voltam, de úgy maradtam volna még. Annyira jó volt, hogy bármikor lemehettem a parra - bár igaz,  hogy az volt vagy 10 perc a kempingtől, ez nem is baj, csak kicsit nagyon meredek, és naponta többször feljönni rajta... És izomlázam is lett utána. De nem érdekes. Az sem, hogy majdnem kitörtem a hátam többször is, amikor átfordultam a nagy hullámokban.. Hatalmas hullámok voltak, hihetelenül jó volt. Tök meleg volt, és rossz volt esőre meg hidegre meg sulira hazajönni. Hazajöttünk, másnap suli. Az a rossz, hogy a két barátnőm már aznap este el is ment Németországba. Nekik is szervezet a suli ilyesmit, csak nekik cserediákos. Szóval Enikőt még láttam egy nap, Ariella nem jött be, mert pakolászott még, így őt tök rég láttam már.. Várom már őket nagyon vissza, nem jó egyedül a suliban. Nincs kivel ökörködni. Legalább addig is figyelek minden órán. Mostanra sikerült mindent bepótolni, de így is annyit kell tanulni. Hihetetlen, hogy már jövőre érettségi. Illetve nem úgy jövőre.. Mondjuk most évvégén is lesz egy, előrehozott föciből. És végre kitaláltam, mert most már muszáj volt, hogy nagyjából merrefelé akarok majd továbbtanulni. Emiatt át is mentem biosz faktról törire, még szerencse hogy megengedték. A törit SG-n is fogom tanulni szombatonként, matekkal együtt, de az csak októbertől lesz. Vicces, hogy azt fogom a legtöbbet tanulni, amit a legjobban utálok. De hátha megszeretem. Bár.. töri.. nem hiszem.. De a matek-idegen nyelv-töri hármasból, ami érettségi tantárgy ott ahova menni akarok, a töri a legesélyesebb szerintem, hogy összehozok belőle valamit emeltszinten.. Maajd meglátjuk. Szóval most évvégén meg föci érettségi, és az angol nyelvvizsgán is túl kéne már lennem.. Ahogy befejezem a jogsit, meg is próbálom. De hűha, képes vagyok én ilyenekre egyáltalán? Hagyom is a sulit, unalmas téma. Ami fontos még, hogy aggódok nagyon valami miatt, amit már hónapok óta sejtek.. hogy így fog alakulni. És nem tudom mit csináljak. Nem értem, de nagyon nem. A blogírást nem tudom egyébként meddig folytatom, mert most sem lesz több időm a suli miatt, a másik meg hogy amúgy is feleslegesnek tartom. Most már legalábbis.. Elég lenne magamnak írnom, mert a barátaimnak meg úgyis mesélek bármiről, ha kérdeznek, arról ami érdekli őket.. A könyvemmel alig haladtam, ugyanúgy egy fejezet van meg, 30 oldal. Nem tudom mi lesz vele. Elterveztem már az egészet, de nem tudom mennyire sikerül úgy leírnom, ahogyan elképzeltem. Most ennyi, nem tudom milyen gyakran fogok Írni, vagy hogy fogok-e egyáltalán. Gáborral meg beszélni kéne. Az msnről is nagyon leszoktam amúgy, és ezért is meg amúgy is, szeretnék többet találkozni vele, nem láttam már egy hónapja.

Néha elment otthon az áram régen. És azt imádtam kiskoromban. Legalább arra a kis időre fel kellett találnunk magunkat, hogy ne unatkozzunk. Nem ült senki a tévé vagy a gép előtt, hanem beszélgethettünk vagy bármi. És tök izgalmasnak tartottam, hűha, áramszünet. Persze a kajának a hűtőben meg ilyeneknek nem olyan jó, de az ilyen tévéféleségek nélkül simán meglennénk. Vagy a számítógép. Nem szeretem. Az msn-t sem. Inkább találkoznék többet a barátaimmal, ezek helyett lennék többet a szabadban, és vagyok is. Már mindjárt augusztus van, hamar elmegy a nyár, de jó mert alig voltam otthon. Voltam Balatonon, amiről már írtam, azóta voltam mégegyszer, Biankáékkal és az is hihetetlenül jó volt. A legjobb az az egyik este volt, amikor Siófokon sétáltunk és karaoke-ztunk. Nagyon szeretek énekelni, és bár ez így vicces volt szerintem, mindig is ki akartam próbálni hogy milyen idegenek előtt énekelni. Mert nem nagyon merek egyébként. Most sem mentem volna magamtól. Az is nagyon jó volt, amikor hajnali kettőkor bementünk a Balatonba.. de ezt csak mi tudjuk. Voltam Szentendrén, Vácnál Botanikus kertben, Visegrádon, hajókáztunk. Voltunk libegőzni a lányokkal, néhányszor zépében -bár nem szeretek odajárni -, voltam kirándulni, este vidámparkban meg még ilyenek. Szóval mozgalmasan telik a nyár, most már jó lenne egy kicsit otthon lenni és semmit nem csinálni. Voltam nagyon sokszor strandon, Velencei tónál, Omszki tónál, látszik is rajtam. Ilyen barna még nem voltam. Voltam Most Enikőéknél vagyok Arival, most értünk vissza Tahitótfaluból a telküktől. Voltunk egyszer Omszki tónál, Gáborékkal, egyszer Pala tónál, meg majdnem strandon is Leányfalun, de az nem jött össze. Teniszeztünk, motoroztunk, bicikliztünk sokat, elbicikliztünk Visegrádig.

És még mindig álmodozom. És nézem a romantikus filmeket, olvasom a romantikus könyveket, és na mindegy. Csak jó lenne ha lennének olyanok. Úgy élvezném is az életet ha tudnám hogy jó a vége. De úgy könnyű lenne.. Így az izgi, nem tudjuk mi lesz. De egyébként már nagyon profi vagyok abban, hogy összezavarjam mindig magam. De végre egy valamit megértettem, egy miértet magamban, mert amúgy nem igazán szoktam tudni. Csak aza furcsa, hogy ha valami úgy lesz ahogy akartam, csak utána gondolkozom el azon, hogy biztos hogy így akartam-e. Bár nem furcsa. Tipikus. Mert az embereknek soha semmi nem jó.

Lusta vagyok ehhez. A lényeg amúgy is csak annyi, hogy Bianka nekiment az oszlopnak. Biciklivel. De elnéztük, mert akkor tanult meg biciklizni. Kellett hozzá vagy másfél óra, de végül sikerült, és végül odaértünk a parthoz sötétedés előtt. Bár igaz, hogy a fél órás bicikliutat három és fél óra alatt tettük meg, azért odaértünk. Visszafelé már csak másfél óra volt. Volt még szalonnasütés, ami majdnem elmaradt az eső miatt, volt sok szalonna, és sok szalonnazsíros kenyér, és volt majdnem hányás. Annyit beszéltek a szalonnáról, hogy egyik nap, amikor megakartam kérni Fecót, hogy csináljon rólam egy képet a réttel, ilyen szépet sikerült mondanom: "Hahó, fotózz le légyszí a szalonnával!" És ezt tök véletlen, és nem akartam poénkodni. Volt séta Siófokon este, megnéztük a bungee jumpingot(nem tudom hogy kell írni), de csak távcsővel, játszóterezés, sok biciklizés - amikor már jobban ment. Bianka háborús sebesült. Az oszlonekimenős manőverének köszönhetően sikerült szereznie egy nagy sebet a térdénél, de kitartóan biciklizett a többi napon is. Volt grillezés, pizzázás, igen, annyit ettünk hogy az egy hétre is elég lett volna. Voltunk állatkertben este, Veszprémben, meg hát természetesen a parton. A víz jéghideg volt természetesen, két napig az idő sem volt fényes, aztán két napig meg borzasztó meleg volt. De fürödtünk sokat, és tanultunk szörfözni, legalábbis Enikő meg én, Bianka nem próbálkozott ezzel. Vitorla nélkül, csak a szörfdeszkát vittük le, de így is jó volt, álldogáltunk rajta, és úgy eveztünk. Ami amúgy nem olyan egyszerű, mert öt perben vagy tízszer belezuhantam a vízbe, de a végére már egész jól ment. Enikő lecsapta a szúnyogokat. És ekkor nagyon vicsorogva néztem rá, mert nem szeretem ezt. Ezt ő is nagyon jól tudta, de azért kaptam, mert eldobtam a zsepijét a bicikliúton. Nem volt sehol szemetes. És Enikő nem szereti ha szemetelnek. Ezért büntetett.  És azt hiszem ennyit Balatonról. Sokat nevettünk, jó volt. Még annyi, hogy legközelebb, Ariella, muszáj lesz jönnöd, és ha nem lesz kedved, akkor elmegyünk érted és a hátunkon fogunk elcipelni.

És akkor most más. Ami még nem tudom mi, ami jön. Észrevettem, hogy már nem gondolkodom olyan sokat a gyerekkoromon, mint pár hónapja. És ez jó. Próbálok a jelenben élni, mert hát ez is elmúlik majd. De nem számít. Rájöttem, hogy ide a tényleg fontos dolgokat, vagyis azokat, amik legbelül vannak, nem írom le. Olyanokat, amiből kiismerhetnek. Nem tudok teljesen nyílt lenni, még itt sem, mert nem akarom, hogy tudják, mi van bennem, mégis írom ezt, és fogalmam sincs miért. Olyanokat sem írok le, amikről tényleg szeretnék írni. Azokat akkor tudnám, ha tényleg csak magamnak írnám ezt. Nem tudok még itt sem teljesen érzésekről beszélni, teljesen magamba zárom őket. Szerintem észre lehet venni dolgokból azt, ha fontos nekem valaki, de elmondani nem tudom. Mert azzal olyan mintha.. nem tudom, sebezhetőbbé válnék. Félek mindentől, és mindenkitől, akit nem ismerek teljesen. És addig ők sem tudnak engem teljesen. Félek a csalódástól, félek attól, hogy kinevetik az érzéseimet, vagy a gondolataimat.  Nekem ezek az érzések, például a szeretet vagy bármi, nekem túl nagy dolgok ahhoz, hogy beszéljek róluk, mert úgy már kevesebbet érnek. Mindenki mondogatja mindenkinek, hogy szereti, nem ér így már semmit.Közben nem is tudják, milyen igazán szeretni valakit. Ha majd mondom valakinek, az tudhatja majd, hogy komolyan gondolom, és így talán nem veszíti el az értékét, nálam legalábbis..

"Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül."

Nyár van, és jól vagyok, bár hogy mennyre stabilan, nem tudom.. :) De nem érdekel semmi, ami rossz, élvezem a nyarat. Érdekes volt ez az év, egyszerre hosszú, mégis mintha most kezdődött volna. Ennyit még nem agyaltam mindenen, mint most. De történt sok dolog, legalábbis bennem. Nem csoda, hogy össze voltam zavarodva, annyi a vegyes érzelem.. De az ilyen dolgoktól lesz erős az ember. Az évvégim jó lett, csak a törivel kéne megbarátkoznom jövőre, akkor már számítani fog. De nagyon nem akarok. Fujj, hogy fogom kibírni, hogy minden törin figyeljek? Mindegy, nem is érdekel, most nyár van, majd ősszel kezdek el ezen aggódni. Csak jó lenne kitalálni, mi akarok lenni. De most ez sem érdekel. Most örülök a nyárnak, és megyek mindenfelé. Ééés most hozzászólok néhányotokhoz. :D Csak mert nincs miről írnom.

Laci! Na ezt hogy kezdjem.. Talán azzal, hogy rosszul esik, hogy még mindig nem szóltál, hogy olvasod ezt. Sőt, hogy úgy olvastad, hogy tudtad hogy én még nem szerettem volna, és hogy magamtól is megmutattam volna. Ez így nem ér. Így persze hogy "belelátsz a lelkembe", ahogy te mondtad. Na de nem érdekes. Más. Nehéz nekem, hogy nagyon sokszor szomorú vagy, mert ez nagyon le tud hangolni. De tudom hogy ezzel nem tudsz mit csinálni. Csak próbálj meg örülni inkább a jó dolgoknak.. Lehet hogy könnyű nekem ezt mondani, de igenis örülj annak, hogy most már ismerjük egymást, és találkozgatunk, örülj annak hogy egészséges vagy, annak hogy azért nem vagy egyedül, mert ott van a Dani is neked.. Már mondtam ezeket. Mert nem tudok mit csinálni mást, nem én alakítottam ezt a helyzetet, persze hogy könnyebb lenne máshogy.. Úgy terveztem, hogy leírok ide most mindent, amiket gondolok, de lehet hogy mégsem. Mert ezeket majd csak neked, így nem tudom ezeket normálisan. Látod? Mert veled tudok nyíltabb lenni. És így is mindig mondod, hogy túl zárkózott vagyok. Szerintem nem. De ne várd, hogy teljesen, mindenről beszéljek, és mindent elmondjak..  Mert az ilyen lelki meg stb. dolgokról szeretek egyedül gondolkodni, magamban, csak más dolgairól szeretek beszélgetni így. És azért ahhoz képest, hogy másokkal milyen vagyok, veled nem igazán vagyok zárkózott. Lehet, hogy más vagyok veled, mint tavaly nyáron.. De én sem tudom miért. Talán mert védekezek valamitől, azért vagyok "bunkó".  Nem tudom, de ha megbántalak valamikor, akkor ne haragudj, de sosem direkt..   De most ennyi, nem írtam újat, de inkább nem írok mást ide.. Még annyi, hogy nincs több cigi, amikor velem vagy, és komolyan. Lehet hogy idegesítő leszek ezért, de nem érdekel, inkább megyek az agyadra mint hogy rákos legyél... És tudod, ez a KÖRNYEZETEDre is káros, és ugye ezt nem akarod? :D

Ariella! Nem tudom mi van veled mostanában, hát én várok.. Nem fogok semmit erőltetni, majd elmondod úgyis, amikor akarod. Azért azt leírom, hogy megbántottál pár dologgal engem is, meg Enikőt is, de minden nap úgy jöttem suliba, hogy elfelejtettem ha ilyen volt, és kedves voltam, de nagyon sokszor elszomorítottál azzal, amilyen vagy. És Enikőt is. Eltávolodtál tőlünk nagyon. De én nem fogok semmit csinálni, csak várni, mert látom hogy van valami baj, de ugyanolyan barátom vagy mint eddig. És nagyon nem szeretnélek ilyenek miatt elveszíteni... Igen, még csak most kezdődik a nyár, de már most is lehetne mászkálni mindenhova, de mégsem.. Megvárom hogy majd te keress, nem fogok az agyadra menni, és azért remélem, hogy majd le tudunk ülni beszélgetni, hogy elmeséld hogy mi változott, mi történt, vagy miken filozofálsz, mi bánt. Mert tudod, nem volt még olyan barátom, mint te, de ez így most nem jó..

Gábor! Te még mindig rejtély vagy nekem, bár szerintem egyáltalán nem vagy bonyolult, csak annak mutatod magad/látszol. Csak egyszerűen szinte senkinek nem mutatod meg, hogy ki vagy. Mindenki csak felszínesen ismer. Így persze hogy összekombinálnak mindent. Lehet hogy én is.. De már leírtad, hogy miért, szóval minden okés. :D Amikor azthiszem, hogy értelek meg ismerlek, újra van valami és összezavarodok és nem értelek, de majd..:P Más nincs, örülök neked. :) De meg kell ígérned, hogy majd egyszer egy szép tavaszi napon, majd ha hatvan évesek leszünk, leülünk egyet sakkozni, és felidézzük a régi szép emlékeket, a szép fiatalkort, meg hogy hogy ismertük meg egymást. :D Ezt most csak azért mondom, hogy vigyázz magadra, mert nem tudom mi lenne velem nélküled.

Bianka! Te annyira nehezen értesz meg.. Ha segíteni szeretnék, nem hagyod, meg se próbálod átgondolni. Mindig ez van. Megmondom, egyáltalán nem biztos, hogy igazam van dolgokban, de megpróbálni mindent meg lehet, nem? Jobb mint feladni. Ha azt látom, hogy szét vagy esve, ne csodálkozz hogy hatszor elmondok dolgokat.  Te rögtön támadsz, és azt hiszed ellened vagyok, vagy rosszat akarok. Nem hiszed el, hogy semmi sem lehetetlen -hát, azért szárnyaka nem fogunk növeszteni-, csak egy kis erőt kéne gyűjtened.. Mert van, hogy valami nekem nagyon nehéz, neked pedig semmiségnek tűnik, és van hogy neked nehéz nagyon valami, nekem viszont könnyű.. Épp ezért vannak a barátok, hogy ilyenkor segítsék egymást. Az a baj, hogy te is makacs vagy, mint én. És te sem hiszed, hogy bárki megérthetne téged.. Csak te nem is mutatod, hogy vannak dolgok, amiket senkinek nem mondasz el, nem is tudják. Ezért nagyon nyitottnak látszol. De ne lázadj, és menekülj, inkább próbáld megoldani a dolgokat. Hidd el, hogy meg lehet, a hozzáálláson kell változtatni.. És mivel másokén nem tudsz változtatni, a tiéden kell, csak ennyi, amit te tehetsz.. Csak feladni nem szabad.. Tudod: "Egy terv kudarca után nincs jobb vigasz, mint azonnal új tervet készíteni."

Végül, Enikő.. Neked nincs mit mondanom, ugyanolyan vagy mint eddig, hihetetlenül aranyos, mosolygós és mindig jókedvű. :)