Egy álmokkal teli világban a valóság fájhat

Tegnap megnéztem egy filmet: Marley meg én. Nagyon tetszett, aranyos volt, szép..

Egy rosszcsont kutyáról szól. Jen, és John Grogen összeházasodnak,Mindketten az újságnál dolgoznak. Jen az egész életét megervezte, és John tudja, hogy a következő  lépés az lesz,hogy Jen gyereket szeretne. John barátja azt a tanácsot adja, hogy vegyen  egy kutyát Jenny-nek a szülinapjára, és akkor pár évig nyugta lehet.John ezt is teszi, elviszi feleségét, hogy válasszanak a Labrador kölykök közül. Az egyik gézengúz kutya levan értékelve, őt veszik meg - de egyébként is őt választották volna. Már kölyökkorában is látszik, hogy egy roszcsont kutya, mindent szétrág, este nem lehet tőle aludni,minden megeszik.Csak fut, sprintel, állandóan mozog, nyalogat, meg minden. Nem írom le, hogy mik történnek még, mert mindenki el tudja olvasni, ha érdekli, vagy megnézni :)

"Nézd mit hoztam. Emlékszel erre? Mit mondott Colleen neked? Emlékszel rá?
Hogy lerágtad az egyik fülét? Nehéz visszaemlékezni mi mindent rágtál össze, igaz?
Mintha mind itt lenne előttem. Semmi baj. Nem kell semmit sem tenned.
Nincs meg a szokásos energiád. Emlékszel, hogy mindig azt
mondtuk mennyire rossz vagy? Hogy te vagy a világ legrosszabb kutyája?
Ne hidd el. Egy szó sem igaz belőle. Mert tudod jobb kutyánk nem is lehetett volna.
Tudod mitől lettél annyira...nagyszerű kutya?
Attól, hogy nem számít mi történt, minden nap szerettél minket.
És ez csodás dolog. Tudod mennyire szeretünk?
Annyira szeretünk..Mindennél jobban szeretlek.
Nem tudom ezután mi lesz... De azt akarom, jusson eszedbe,
hogy nagyszerű kutya vagy Marley. Nagyszerű kutya.
-Nem érez majd semmit.Csak elalszik. Készen állsz?
-Igen.Készen állunk."

És meghal.
Szerintem nagyon szép film...

"Egy kutyát nem érdekli milyen autód van...vagy milyen a házad, ruhád.
Egy vizes bot megteszi neki. Egy kutyát nem érdekli, hogy szegény vagy gazdag vagy...
eszes vagy tompa, okos vagy buta. Add neki a szíved és
akkor ő is adja az övét. Ezt hány emberről lehet elmondani?
Hány embertől érzed magad rendkívülinek, tisztának és különlegesnek?
És hány embertől érzed magad... kivételesnek?"

És milyen igaz...

Nekünk egy francia bulldog kutyánk van, a neve Bolldi. Tudom, nagyon fantáziadús név :) És igazi rosszcsont kutya..A konyhában van bezárva, de ha kiengedjük, fut össze-vissza a házban, és amit a földön talál, megeszi, feltéve, hogy befér a szájába.. Sokszor vettünk ki tollat a szájából, zoknit, papucsot, elemet, hajgumit, csavart,csattot,meg ehhez féléket, még sorolhatnám. Leveri a virágokat, ha 2 percre egyedül hagyjuk kajával, ha mondjuk ki kell menni sóért, akkor már a kaját eszi, konyhában az asztalra is felmászik.Ha legugolok hozzá, letámad, rámugrik, és nyalogat :D Ráadásul röfög állandóan. Komolyan.Egyszer megrágott egy kést, szerencse, hogy nem lett semmi baja. Esténként néha felkelünk arra, hogy az udvaron ugat, ilyenkor meg kell menteni szegényt sünt..akit éppen ugat.. Bántani nem bántja, mert fél tőle,de ha nem megyünk ki, egész este ugatná szegényt.Bolldi most volt nyáron két éves.

A kedvenc filmem : Séta a múltba

Eddig a legszebb film volt, amit láttam. A dalt, ami benne van(Mandy Moore-Only Hope), annyiszor meghallgattam, hogy kb. már meg is tanultam, annyira tetszik. Nagyon szeretek énekelni, nem telik el úgy nap,hogy ne énekelgetnék. De komolyan.Az elején azthittem, hogy ilyen átlagos film lesz, a menő srác beleszeret a visszahúzódó lányba és stb, de nem...Mármint de, de ez tényleg szép film, és a vége sem olyan, mint amire számtanánk. Van sok mondanivalója ,meg tanulságos..és ha az emberek ennyire tudnának szeretni... talán elnyomná azt a sok önzöséget meg a többit, ami ma van. Ma egy "szeretlek" sem ér már semmit..Ha több ilyen film lenne, lehet, hogy az emberek értékelnék az életüket, a barátaikat... Miért kell rossz dolgokon keresztül mennie az embernek ahhoz, hogy értékelje végre ezeket?

"Love is always patient and kind: it is never jeolous;
Love is never boostful or conceited: it is never rude or selfish;
it does not take offence, and is not resentful.
Love takes no pleasure in other people's sins but delights in the truth.
Love is always ready to excuse, to trust, to hope and to endure whatever comes.
Love does not come to an end.
In short there are three things that last:
Faith, Hope and Love;
and the greatest of these is Love"

"Jamie megmentette az életem. Mindenre megtanított. Az életről...a reményről...és a hosszú útról, ami előttünk áll. A szerelmünk... olyan, akár a szél. Nem láthatom...de érzem."

És még egy film: Szerelmünk lapjai

Ez is szép nagyon. Néhány idézet, innen is :

"Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást."

"Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap."

 "Egyszer már elveszítettelek. Azt hiszem, még egyszer is meg tudom tenni, ha ez tényleg az, amit szeretnél."

 "Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!"ű

"Semmi nem múlik el, minden megmarad, bár a test lomha, fáradt, elnyűtt, régi tüzek parazsa még mindig benne ég, és újra lángra kél."

Visszatértem. Azért nem írtam egy ideje, mert nem volt net. Néhány napra átmentünk  Enikővel Ariellához, aki Tápiószecsőn lakik. Enikővel találkoztunk a keletiben, aztán levonatoztunk. Most sikeresen megtettük az állomástól Ariékig az utat, nem úgy mint legutóbb, amikor majdnem eltévedtünk. De végül eltaláltunk akkor is Ariellához - egy nagy kerülővel.Odaértünk, és ott volt egy másik Emese, Ari volt osztálytársa. Megnéztük együtt a Séta a múltbát, miután Emesének mennie kellett. És kb Enikőre és Arira is olyan hatással volt mint rám. Nagyon tetszett nekik is. Vacsiztunk, aztán megnéztünk még egy filmet, annak most nem jut eszembe a címe, de valami gimis film.

Másnap reggel korán felkeltünk, és kitaláltuk, hogy menjünk el Jászberénybe állatkertbe. Megnéztük mikor jön a busz, egy óránként jár. Volt még fél óránk, gyorsan elkészültünk, de aztán úgy döntöttünk, hogy egy órával későbbivel megyünk, hogy tudjunk még szendvicseket csinálni meg hasonlók. Aztán elindultunk. A buszmegálló kb 15 pernyire volt, és elolvadtunk közben, olyan meleg volt. Aztán élve eljutottunk a buszmegállóig.. Ahol..A mostani időponthoz nem Jászberény volt írva.. Hanem valami másik falu.. És az egy órával előttihez volt Jászberény írva. Hát nagyon örültünk ennek.Leültünk a földre, ettünk, és gondolkoztunk hogy mi legyen. Ari ideges lett, vagy inkább szomorú, nem tudom már. Megvártuk a buszt, és megkérdeztük, hogy megáll-e Jászberényben? És igen volt a válasz, szóval megnyugodtunk, kértük 3 diákjegyet, aztán leültünk.Az út kb 45-50 perc volt. Odaértünk, és elindultunk..valamerre.. Ari gondolkodott, merre kell menni az állatkertbe, mert már régvolt itt, általánosban osztályával. Már sétáltunk vagy 10 perce, addig Ari még tudta, hogy jófele megyünk, aztán elakadt. De végül odaértünk, egy olyan 25 perc séta után.Közben beküldtek Enikőék engem egy boltba vízért, meg útközben mindet megittuk, meg zsepiért. Megvettük a belépőket az állatkertben, aztán az első az volt, hogy leültünk pihenni.  Közben észrevette Enikő, hogy a fényképező mindjárt lemerül. Arival megkéreztük a kis boltnál, ami ott volt, hogy lehet-e kapni elemet, de nem lehetett. Kis pihi után elindultunk, megnéztük a mókusmajmokat,a gyűrűsfarkú makikat,makákókat,medvéket,kengurukat,emukat, aztán elértünk a lovakhoz is.Enikő nagyon szereti a lovakat, lovagol is. Lovagolt. Már nem.Én is imádok lovagolni, de nem sokat lovagoltam. Tavaly vagy tavalyelőtt nyáron voltam keresztanyámnál pár napig, ő lovagol, és engem is kivitt minden nap, és akkor szerettem meg nagyon a lovaglást. De azóta eladta a lovát, már abbahagyta, szóval csak néha ilyen programokon tudtam lovagolni, meg osztálykiránduláson. Szóóval, aztán jöttek a lámák, szarvasok,disznók.. és a mósómedvék. Azok nagyon aranyosak voltak. Még régebben kitaláltuk, hogy Ariella egy mókus, Enikő egy nyuszi, én meg mósómedve vagyok, bár nem tudom mi alapján találták ezeket ki Ariék. De mostmár van kép rólam meg mósómedvékről :) Néztünk még oroszlánokat, hiénákat, farkast..hiúzt.Aztán elsétáltunk az állatkert másik felébe, az ilyen nagyon nagy parkos rész, fák, föld út.  Ott ültünk sokáig, meg csináltunk idióta képeket. A fényképező eddigre már lemerült, szóval mobillal. Aztán visszamentünk ahhoz a majomhoz. Egy kis majom, de gonosz fejet vág, üvegfallal van elkerítve, és ha közel raktam hozzá a fejem, odakapott.. Mindig.Szerintem ha azt szabadon engednék, széttépne rögtön.Amúgy az állatkertben mezítláb voltunk végig, mert nagyon okosak voltunk és papucsban jöttünk, ami már az odasétálásnál és kidörzsölte a lábamat mondjuk nekem. Aztán kijöttünk, elindultunk a buszmegálló felé. Közben virágokkal szórakoztunk. Útközben rájöttünk, hogy le fogjuk késni a buszt. Ezzel még nem lenne gond.. akkora. Csak hogy az utolsó buszt. Ari felhívta barátját, Petit, hogy lekéstük a buszt, és értünk kéne jönnie.. Peti kérdezte, hogy miért késtük le, meg hogy miért nem indultunk el időben, erre Ari lenyomta a telót.. Tök ideges lett. Aztán sétáltunk tovább, nem tudtuk mi legyen. De én teljesen nyugodt voltam ahhozképest, hogy itt vagyunk 6kor Jászberényen, 40 percre Tápiószecsőtől, és lekéstük az utolsó buszt. Mert én szeretem az ilyen helyzeteket, kalandokat :P Nem szeretem, ha unalom van, és minden nap ugyanolyan. Szóval én kifejezetten élveztem. De aztán kiértünk a főútra, és észrevettünk egy buszmegállót. Ez volt a következő megálló, de nem tudtunk arról, hogy itt is megáll. Odarohantam, és megnéztem, hogy mikor jön/ment el a busz. 18:07 volt, és 18:06 ra írták a busz érkezését.. Szóval imádkoztuk, hogy jöjjön. És el sem hittük, jött a busz, még nem ment el. Szóval hazajutottunk. Arra már nem emlékszem, hogy este mit csináltunk. De Ari anyuja olyan finom vacsit csinált nekünk... Ilyen.. serpenyőben kisütött kurmplit virslivel. Fincsi volt.

Másnap,pénteken is korán keltünk.Én nem szoktam ehhez hozzá, szóval úgy kellett Ariéknak felráncigálniuk engem az ágyból.De nem hagytam magam.Nem én. Fél óra alatt sikerült csak feltápászkodnom. Átmentünk a másik Emeséhez, aki amúgy Ari barátjának, Petinek a húga. Aztán Emesével együtt mentünk vissza Ariékhoz. Mivel Ari anyuja nem volt otthon, nekünk kellett kitalálni valami kaját, hogy mit csináljunk. Mondtam, csináljunk Tortillát. Igaz, egyedül még nem csináltam, csak anyával..de úgy gondoltam velük is menne :P Szóval nekikezdtünk.  Hiányzott még két tojás, szóval közben Emese és Enikő elmentek a boltba. Egész jól ment. Egészen a végéig. Mikor az egész masszának egybe kellett volna állnia a serpenyőben.. Hát.. Emese nagyra vágta a kumplikat..:P Szóval nem egészen úgy nézett ki a végére, mint ahogy kellett volna. Meg úgy kellett volna megfordítani, hogy egybe maradjon, mint egy omlett, de szétjött az egész. De a lényeg hogy finom lett :P És én büszke voltam magamra :P Aztán elkezdtünk készülődni estére. Mert Kárpátia koncertre mentünnk :-) Enikőt közben kifestettem vámpírra, az arcát is széthintőporoztam, aztán csináltunk tökjó képeket róla. Bár néhány inkább erotikus képre hasonlított, vámpíros helyett.. Aztán 7-kor átjött Peti is, és indultunk kocsival Nagykátára, ahol a koncert volt. Volt 30 méteres sor, de nem baj, kivártuk, megvettük a jegyeket, aztán bementünk.Nagyon jó volt a koncert. Közben találkoztam a másik barátnőm, a Bianka anyjával, meg neki a néhány barátjával, mert ők is jöttek koncertre. Meglepődtem, hogy ott láttam őket.És Enikőnek teljesült is az álma, mármint, amiért ő koncertre akart menni, de lényegtelen, aranyos volt :) Nah aztán éjfél körül volt már, és mentünk haza. Peti Emesét kirakta náluk, ő meg kicsit nálunk maradt, Arival. Enikővel addig egy másik szobában gépeztünk, fürödtünk. Peti elment, aztán beszélgetés aztán alvás.

Szombaton is természetesen korán keltünk. Meglepő módon :-) Délben Enikővel haza kellett mennünk. Én anyáékkal találkoztam keletiben, Enikőtől elköszöntem, ő ment a nyugatiba, mert ő Piliscséven lakik, szóval még hazavonatozhatott. Mi meg anyáékkal meg öcsémmel mentünk Szentendrére, valami fesztivál miatt..De kb semmi nem volt, csak ilyen eladók, meg éttermek, ráadásul sokszor elkezdett esni, de rendesen, nemcsak csöpögött..És összesen kb 4 órát sétáltunk.. Kicsit untam már.  Aztán 9-re hazaértünk,és.. betámadtam az ágyam.