Nem nagyon van időm blogolni. Elkezdődött a suli, szóval nagy hangulat változás is beállt. De most nem fogom részletezni, hogy mit csináltam a nyár végén, meg hogy milyen a suli, meg hogy beteg voltam egy hétig, meg hogy tegnap előtt átpakoltam az egész szobámat. Meg már tök karácsonyi hangulatom van.. Így, hogy két hónap múlva lesz csak karácsony. Csináltam mécsest is.Nah, de most csak egy valamiről akartam írni. Kb három hete elutaztunk. Öt napra.. Horvátországba.. Arra a helyre, ahol kiskoromban voltunk háromszor is.. És jajj.. annyira..annyira jó ott.. Kiskoromból már nem nagyon emlékztem semmire.. De most.. Olyan jó volt. Nem abban a kempingben voltunk, ahol régen. De azt is megnéztük. Mármint egyik nap körbesétáltunk ott is. Nagyon szép. Egy félszigeten van. Most is egy ilyen kempingbe voltunk, és a kisház a tengerparton volt. Pulában voltunk amúgy. Nem a szokásos homokos tengerpart volt, hanem sziklás, 
de nagyon széép..
Imádom a tengert.. Meg az utazást..Külföldöt.. Bár néha, ha sokáig néztem a tengert, nagyon furcsa érzéseim lettek. Ahogy látom, hogy nem tudok előre menni, mert ott a víz. Mintha végtelen lenne. Az az álmom, hogy egyszer körbejárjam a világot..Igen, persze, ezek ilyen naív, gyerekes álmok, és persze, mindenki körbe járná a világot.. jajj, de én nagyon szeretném..
Amikor odaértünk, alig vártam, hogy bemehessek a tengerbe. Amíg anyáék kipakoltak, Gergővel másztunk a sziklákon a tenger mellett. És sikerült is belecsúsznom ruhában egy fél vagy egy méter mély vízbe, egy kis gödörbe ahova kihullámzott a víz :P Nem teljesen így képzeltem el, hogy had menjek már be a vízbe :) Egy ilyen kis faházban voltunk amúgy, ami a tengerre nézett... jó, igaz, hogy pont kitakarta egy másik faház az egészet, de..nem baj. :D A tenger akkor is ott volt. Délután meg be is mentünk a vízbe. És közben azon gondolkotdtam, a gumimatracon feküdve a vízben, hogy Ariella és Enikő a suliban szenvednek. Szegénykék. A többi napon sétálgattunk néhány városban (Rovin, Fazana). Szépek voltak. Kocsiban odafelé zenét hallgattunk, és nem jutott eszembe, hogy ki az énekes. Megkérdeztem anyáéktól. Mondtam, hogy azthiszem, F-el kezdődik a neve. Aztán mondják, hogy Kasza Tibor. És öcsém erre benyögi, hogy Fasza Tibor. Igen, neki mindig iyleneket kell mondania :) Hátjó, az F majdnem K. Nah mindegy. Azóta is emlegetik.. azóta nekünk ő Fasza Tibor. Tök jó volt búvárkodni. Kár, hogy haza kellett jönni, jó volt, hogy minden reggel fölkelek, és csak kissétálok a partra. Pulában volt egy tökjófej fagyis, oda kétszer is visszamentünk. De ezt így leírni nem tudom, azt látni kell, hogy mit elbohockodott a fagyival.Szedett, aztán úgy csinált, mintha ha nem adná oda a fagyit. Aztán odaadja. De a kezembe csak egy tölcsér került, a fagyi nála maradt . Aztán úgy csinált, mintha a képembe dobta volna a fagyit, de az is csak egy tölcsér volt. Végül valami madarat csinált, rakott a fagyira még egy tölcsért, az volt a kapalpja, nah de mindegy, az jó volt . Mi volt még, mi volt még.... A naplemente gyönyörű a tengernél.
"Gyakran éreztem, hogy nekem abban telnék gyönyörűségem, ha mindig mehetnék, egyenest, az orrom után, anélkül, hogy tudnám, hová, anélkül, hogy bárki nyugtalankodnék miatta, és ha mindig új országokat látnék. Én soha sehol sem vagyok igazán, és azt hiszem: máshol mindig jobb lenne, mint ott, ahol vagyok."
"Szeretnék fellógatni a házamban egy térképet a világról, és mindenhova rajzszögeket tenni, ahova elutaztam. De először el kell utaznom a térkép két felső sarkába, hogy ne essen le."
Utolsó kommentek