néhány dolgon..
Nem fogok most sokat írni, mert nem vagyok jól, és fogalmazni sem tudok. Csak néhány sorban mindent, mert gondolkoztam sokmindenen...
Rájöttem, hogy nagyon aggodalmas tudok lenni. Olyankor legalábbis, ha a barátaimról van szó. És rájöttem, hogy én sehogysem bírnám ki, ha bármelyikkel történne valami. Megőrülnék teljesen. Tehát ajánlom, hogy vigyázzanak magukra, nagyonis :P De tényleg. És most ez egy valakire vonatkozik főleg. Alapból olyanokon is szoktam gondolkodni, hogy velem is történhet bármikor valami.
Engem amúgy nagyon le tud hangolni, ha valamelyik barátom szomorú. De ez csak nem rég jött ki rajtam. És ha nekem van valamiért rossz kedvem, akkor tök könnyen tudok vidám lenni, ha pl olyannal vagyok, aki nagyon vidám meg minden.
Még arra, hogy minél jobban megismerek valakit, annál inkább kezdek rájönni, hogy milyen keveset tudok róla. Az a baj, hogy szeretném nagyon, hogy nekem mindent elmondjanak, mert meg akarom érteni a barátaimat teljesen, de közben meg nem akarom, hogy ők engem megismerjenek..
És hogy annyira nem is vagyok félénk.Az vagyok, csak annyira mégsem. Olyankor nem beszélek sokat, ha rossz a kedvem, mert olyankor nincs is kedvem beszélgetni. Ha meg nem emiatt, akkor sem a félénkség az oka. Az is, de leginkább az hogy nem nagyon bízom másokban, és nem akarom hogy megismerjenek.. (Csak én érzem úgy, hogy ennek nem nayon van értelme? :P) De mindegy. Akkor félénk is vagyok, meg nem is :P
Utálok reménykedni. Utálom azt az érzést.. amikor nem tudok valamit, de mégis reménykedek, és meg tudhatnám, hogy mi van - csak nem akarom. Ez volt 2008 ősszel is, nem írom le, hogy akkor mi volt konkrétan, és azt, hogy most mi, de akkor sem akartam megtudni, és kellett fél év, hogy erőt vegyek magamon. Tavasszal tudtam meg. De akkor hiába reménykedtem. Vagyis igazából nem tudom, hogy mit reméltem. Mármint tudom, hogy mit, de belül lehet, hogy az ellenkezőjét.. Nem tudtam, hogy örüljek, vagy sírjak, de nem lett jobb semmi, azóta áll a bál.Kiderült ezer dolog. Furcsa visszagondolni, azon gondolkodni, hogy hogyan történtek a dolgok, és mi lett volna, ha máshogy..mindegy. Így utólag nem is tudom, hogy mi hogy lenne a jobb.. De úgysem tudok beleszólni abba, hogy mi hogyan történjen, szóval felesleges ezen is agyalnom.
Azthittem, hogy szeretem a változásokat, de nem. Félek a változásoktól. Rájöttem, hogy nem akarok jobbat, mint ami most van, akármilyen rossz is most, csak ne legyen rosszabb. Mert lehetne, simán. Nehéz nekem, ha túl sok dolog történik egyszerre. Van, amikor izgalmakat akarok, de az más.
Rájöttam arra, hogy egy csomó mindent nem ismerek be, még magamnak sem. De miért? Fura ez. Talán magamat kéne megértenem, mielőtt másokat akarok.. de neem.. :)
És csak úgy mellékesen: Még arra is rájöttem, hogy lehet, hogy megy nekem a verselemzés mégis xD Tényleg nem gondoltam volna, hogy tudok írni ilyeneket. Négyes lett, amit írtunk, azóta írtunk mégegyet, egy olyan versből, amit nem is láttunk addig, és mégis össze tudtam hozni három oldalt :P De ez most nagyon nem ide tartozik.
Egyik nap megnéztem a Séta a múltbát angolul.. egyszerűen imádom azt a filmet..
Kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő. Ez is fura, mert várom, de közben meg nem. Biztos csak a kíváncsiság miatt, mert mindig kíváncsi vagyok mindenre.Vagy csak azért, mert abban reménykedek, hogy akkor más lesz, vagy jobb, vagy nemtudom. Lehet mégsem várom. Mert nem akarok felnőni.. Inkább.. vissza akarok menni a múltba..
Erről jut eszembe a gyerekkori kedvenc filmem, évekig az volt a kedvencem.. A Vissza a jövőbe..Nagyon szerettem..Ahogy az összes többi olyan filmet is, ami az időutazásról szólt.
Utolsó kommentek