Egy álmokkal teli világban a valóság fájhat

Be voltam rekedve két napig. Vártam, hogy elmúljon : Most már hangom sincsen. :P Suttogó vagyok. Ez csodás. Talán túl sokat énekeltem? Nem, nem hiszem hogy attól. :P Nah, mindegy is mitől, a lényeg, nekem trauma tényleg, ha nem énekelhetek. :P Szóval remélem soha nem fog történni semmi komolyabb a hangszálaimmal. :P A szünet jó volt, nyugis. Perzse, nem azt csináltam, amit kellett volna, amiket tervezgettem. A tanulás dolognak is csak a töredéke valósult meg. Emellett akartam sokat olvasni, mielőtt anya megy könyvtárba, és elviszi a könyveket, akartam írni-írni sokat, mert egyvalamit bekéne fejeznem, az sem rövid dolog, meg még két helyre..Mindegy én tudom. De ezek miatt olyan befejezetlennek érzem magam. :P És ki akartam írni mindent a gépemről CD-kre. Túl sok dolog van rajta. Nem lenne vicces, ha meghalna a gép. És akartam rajzolni is. Többet. És még van pár dolog. De valahogy olyan jó volt semmit nem csinálni egész nap.. És elmegy az idő, nagyon hamar. Suli közben főleg nem lesz időm azokra, amiket akarok. De már nem kell sokat kibírni. Már csak.. 40valahány tanítási nap. Túlélem. Huhh, ez az év is milyen hamar eltelt.. Mintha most kezdődött volna, nem rég. Nem baj, mindjárt nyár, és akkor irány Balaton, kirándulás, nap, meleg, jóidő, madarak, erdők, barátok.. De jó lesz. De a nyár is el fog múlni. De majd lesz következő. :P Egész életünkben várakozunk. Ősszel várjuk az őszi szünetet, aztán a télit, tavaszit, aztán a nyarat. Nem jó ez így. A többi időmet is jól akarom tölteni. :P Majd kitalálok valamit. De úgyis meg fog változni nagyon minden. Nem tudom még, mikor. Mindegy, most is belemerültem a hülyeségekbe, a felét le sem írtam, ezáltal értelmetlen. Pápá

Legutóbb, mikor találkoztunk azt mondtam kiismerhetetlen vagy. Kérdezted, hogy miért, de nem tudtam elmondani. Most sem tudnám, de gondolkoztam. Tudom, hogy nem olvasod a blogom. Nem is tudsz róla.. de majd. Majd egyszer elolvasod. Nem mintha sokat számítana. Csomó mindent tudok rólad? Amikor azt mondtam, szerintem nem, azt mondtad akkor te sem tudsz sokmindent magadról. De tudod, hiába hogy elmondtál olyanokat, amiket másnak nem, hogy elmeséltél sokmindent.. Tényleg örülök ennek, de mégis.. Mostanában te is zárkózott vagy. Van egy csomó gondolatod, de nem mondod el, és sokmindent magadban tartasz. De nem is várnám el, hogy mindent elmondj. Változtál nyár óta, ezt látom, de valahogy olyan, mintha távolodtál volna tőlem kicsit. És sokszor nem is tudunk miről beszélgetni. Nem nagyon írsz magadtól, én meg nem tudom vinni a beszélgetést. De ezeket nem panaszkodásból mondom ám.. Nekem mindig jó leszel úgy, ahogy vagy. Én most csak próbállak érteni. Nem csodálom, hogy változtál nyár óta, hát tudom, mik történtek. Szóval nem panaszkodás ez, gondolkodom csak. Vajon amiatt távolodtál - ha távolodtál egyáltalán, lehet én vagyok hülye- , ami történt szilveszter után? Ami volt.  Nem is tudom. Erről sem beszélünk. Bár nem baj. Csak kíváncsiságból, érdekelne minden. De nem akarok  beleszólni semmibe, meg semmi, csak túl kíváncsi vagyok, de úgy is elmondod, amiről szeretnéd hogy tudjak. Vajon van fiú és lány között barátság? Úgy, hogy nem érez többet a másik, hogy hülyét merünk csinálni magunkból egymás előtt, bármit meg merünk kérdezni, bármiről tudunk beszélni.. Én nem tudom, tudok-e ilyen lenni majd veled. Mármint az, hogy így el tudjam engedni magam. Nem beszélek én sem gondolataimról, a blogomat sem mertem még megmutatni. De majd.Te amúgy szoktál néha nagyon fura érzéseket kiváltani belőlem. Te vagy az egyik.. Nem tudom, miért, és miket.. De olyankor, amikor nagyon nem értelek, és aztán gondolkodni kezdek. Nem tudom. Hagyjuk. Elmondasz lehet mindent, mesélsz, ha kérdezek, és ennek tényleg örülök nagyon, hogy bízol bennem, de mégsem hagyod, hogy megismerjenek. Lehet, hogy a többi barátod azthitte ért téged, de nem, viszont én bevallom : téyleg nem értelek. :P Lehet, hogy azért, mert fiú vagy én meg lány, és nem volt előtted fiú barátom, csak pasi, ugye Dávid,és mégis úgy nézem a dolgokat, mint egy barátnőnél. De Dávid mondjuk nem okozott ekkora fejtörést nekem. :P Nem is gondolkoztam akkor még ilyeneken. De ő felszínes volt, én voltam naiv. Jó, utólag lehet, hogy könnyű mondani. Te akkor is összetett vagy, bonyolultabb. :P Olyan nehéz ez.. ez a kapcsolat téma.. Nem csak szerelemnél, egy barátságnál is. Nehéz megértetni magunkat a másikkal.. Szerintem az emberek nem nagyon fogják teljesen megérteni egymást. Ez a bejegyzés sem ér sokat, tök értelmetlen így az egész. Csak gondolkodom, írom, ami eszembe jut, de leírva semmi nincs az egészben. Ezért nem beszélek gondolatokról soha.. Nem tükrözi, amit érzek - mint a legtöbb esetben. Szóval, hogy miért vagy kiismerhetetlen.. (nem is biztos, hogy ez a legjobb szó rá.. )de nem tudom megfogalmazni. Lehet csak én vagyok hülye, és agyalok túl sokat olyan dolgokon, amiken nem kéne. Minden bizonnyal ez a válasz a sok hülye kérdésemre..