Egy álmokkal teli világban a valóság fájhat

Be voltam rekedve két napig. Vártam, hogy elmúljon : Most már hangom sincsen. :P Suttogó vagyok. Ez csodás. Talán túl sokat énekeltem? Nem, nem hiszem hogy attól. :P Nah, mindegy is mitől, a lényeg, nekem trauma tényleg, ha nem énekelhetek. :P Szóval remélem soha nem fog történni semmi komolyabb a hangszálaimmal. :P A szünet jó volt, nyugis. Perzse, nem azt csináltam, amit kellett volna, amiket tervezgettem. A tanulás dolognak is csak a töredéke valósult meg. Emellett akartam sokat olvasni, mielőtt anya megy könyvtárba, és elviszi a könyveket, akartam írni-írni sokat, mert egyvalamit bekéne fejeznem, az sem rövid dolog, meg még két helyre..Mindegy én tudom. De ezek miatt olyan befejezetlennek érzem magam. :P És ki akartam írni mindent a gépemről CD-kre. Túl sok dolog van rajta. Nem lenne vicces, ha meghalna a gép. És akartam rajzolni is. Többet. És még van pár dolog. De valahogy olyan jó volt semmit nem csinálni egész nap.. És elmegy az idő, nagyon hamar. Suli közben főleg nem lesz időm azokra, amiket akarok. De már nem kell sokat kibírni. Már csak.. 40valahány tanítási nap. Túlélem. Huhh, ez az év is milyen hamar eltelt.. Mintha most kezdődött volna, nem rég. Nem baj, mindjárt nyár, és akkor irány Balaton, kirándulás, nap, meleg, jóidő, madarak, erdők, barátok.. De jó lesz. De a nyár is el fog múlni. De majd lesz következő. :P Egész életünkben várakozunk. Ősszel várjuk az őszi szünetet, aztán a télit, tavaszit, aztán a nyarat. Nem jó ez így. A többi időmet is jól akarom tölteni. :P Majd kitalálok valamit. De úgyis meg fog változni nagyon minden. Nem tudom még, mikor. Mindegy, most is belemerültem a hülyeségekbe, a felét le sem írtam, ezáltal értelmetlen. Pápá