Kinyíltak a tulipánok, olyan szépek. Jól érzem magam. Csütörtökön nyugi volt itthon, mivel Bia itt aludt. Festettünk. Pénteken és szombaton meg szerencsére nem kellett itthon lennem. Enikőnél voltam vidékeken, jó volt minden. Ott olyan nyugis. Annyira szép helyen laknak. Itt egy kép, de sokkal-sokkal szebb ha ott vagyok, élőben.

Voltam ma futni, meg sétáltam sokat a pataknál, és most tanulni kéne. Ez kell nekem. Nemm a tanulás, hanem nyugalom, természet, nap, virágok, kirándulás.. És akkor máris jobban vagyok. Hm, majd fogom magam, és eltűnök egy hétre. Lemegyek Balcsira telkünkhöz. Ott békén hagy mindenki, és egyedül lehetek a gondolataimmal. :P Ki is dolgozom mindjárt a szökési tervet. Na jó, nem ámítom magam. Most elég volt ez a hétvége. :)

Laci, tudom egyébként, hogy olvasod a blogom... Nem volt nehéz rájönnöm. Mondtál olyanokat, amiket csak innen tudhatsz. De miért nem lehet elmondani? Miért mondod hogy nem olvasod, amikor kérdezem? És megmutattam volna előbb utóbb magamtól is. Megmondtam, nem? Hogy amikor eljutok oda, hogy meg merjem mutatni. Te meg olvasod. Mindegy, de ez nem esik jól...Mert te mondod pont, hogy őszinteség stb.  És egyébként nem titkolózom, csak sok dolog nem tartozik másra, csak rám.