Néha elment otthon az áram régen. És azt imádtam kiskoromban. Legalább arra a kis időre fel kellett találnunk magunkat, hogy ne unatkozzunk. Nem ült senki a tévé vagy a gép előtt, hanem beszélgethettünk vagy bármi. És tök izgalmasnak tartottam, hűha, áramszünet. Persze a kajának a hűtőben meg ilyeneknek nem olyan jó, de az ilyen tévéféleségek nélkül simán meglennénk. Vagy a számítógép. Nem szeretem. Az msn-t sem. Inkább találkoznék többet a barátaimmal, ezek helyett lennék többet a szabadban, és vagyok is. Már mindjárt augusztus van, hamar elmegy a nyár, de jó mert alig voltam otthon. Voltam Balatonon, amiről már írtam, azóta voltam mégegyszer, Biankáékkal és az is hihetetlenül jó volt. A legjobb az az egyik este volt, amikor Siófokon sétáltunk és karaoke-ztunk. Nagyon szeretek énekelni, és bár ez így vicces volt szerintem, mindig is ki akartam próbálni hogy milyen idegenek előtt énekelni. Mert nem nagyon merek egyébként. Most sem mentem volna magamtól. Az is nagyon jó volt, amikor hajnali kettőkor bementünk a Balatonba.. de ezt csak mi tudjuk. Voltam Szentendrén, Vácnál Botanikus kertben, Visegrádon, hajókáztunk. Voltunk libegőzni a lányokkal, néhányszor zépében -bár nem szeretek odajárni -, voltam kirándulni, este vidámparkban meg még ilyenek. Szóval mozgalmasan telik a nyár, most már jó lenne egy kicsit otthon lenni és semmit nem csinálni. Voltam nagyon sokszor strandon, Velencei tónál, Omszki tónál, látszik is rajtam. Ilyen barna még nem voltam. Voltam Most Enikőéknél vagyok Arival, most értünk vissza Tahitótfaluból a telküktől. Voltunk egyszer Omszki tónál, Gáborékkal, egyszer Pala tónál, meg majdnem strandon is Leányfalun, de az nem jött össze. Teniszeztünk, motoroztunk, bicikliztünk sokat, elbicikliztünk Visegrádig.
És még mindig álmodozom. És nézem a romantikus filmeket, olvasom a romantikus könyveket, és na mindegy. Csak jó lenne ha lennének olyanok. Úgy élvezném is az életet ha tudnám hogy jó a vége. De úgy könnyű lenne.. Így az izgi, nem tudjuk mi lesz. De egyébként már nagyon profi vagyok abban, hogy összezavarjam mindig magam. De végre egy valamit megértettem, egy miértet magamban, mert amúgy nem igazán szoktam tudni. Csak aza furcsa, hogy ha valami úgy lesz ahogy akartam, csak utána gondolkozom el azon, hogy biztos hogy így akartam-e. Bár nem furcsa. Tipikus. Mert az embereknek soha semmi nem jó.
Utolsó kommentek