Minden hülyeségen, szokás szerint. Most kicsit kedvetlen vagyok. Megint. Csak mert megint nem értem, mi miért van, és nem értem, mit akarok, nem értem mit miért gondolok úgy, ahogy. Nem találom meg az egyszerűséget, és mindent bonyolítok. Bár szerintem nem én, vagy nem tudom, amúgy is minden bonyolult. Van valami, ami annyira sokszor elszomorít, de nem tudom mit kéne csinálnom. Aki ilyenkor tudna tanácsot adni, most pont nem. De nem is agyalok ezen tovább...
Elterveztem az esküvőmet. Ami nem is biztos, hogy lesz, de most le fogom írni. Lehet, hogy gyerekes lesz, de nem nagyon érdekel, hogy ki mit mond. Úgysem írok soha arról, amiről igazán szeretnék. Nekem fontos és ennyi. Szóval kint lesz a természetben. Valami nagy, zöld réten. Legyen sok fa, sok bokor, és reneteg virág, mindenhol.. És egy tó, ahol lehet csónakázni, miután elmondtuk egymásnak az igent, és megcsókoltuk egymást egy rózsás boltívás kapu, vagy mi alatt. És hattyúk a tóban...Fehér padok legyenek, és fehér asztalok. És egyszerű ételek.. Kevés ember. Csak a legfontosabbak. És sok-sok virág.. De mindegy. Nem értem, ezt miért ide írom, meg hogy minek írok egyáltalán. Inkább hagyom.
Meg erről eszembe jutott az is,hogy majd ha meghalok, szeretném hogy mindenki fehérben legyen. De erről ennyit, nem tervezem a halálomat, sem a temetésemet, és remélem hogy egy olyan 60-70 évig még másnak sem kell terveznie. :)
Utolsó kommentek