"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."

Utolsó kommentek

  • ttomyy: Szia, Istenem, Mesy :D, lehet hogy nem hiszel nekem, de tényleg nagyon tetszik a blogod. Még nem o... (2011.01.29. 17:47) Balaton
  • ttomyy: Tiszta béna vagyok, elnyomtam valamit, és lehet megint nem kapod meg az üzenetemet :DDD, már a 3. ... (2011.01.29. 17:47) Mondja meg nekem valaki
  • Mesy :): Nem nem, nem én írtam azt az idézetet. Bár én is írhattam volna, mert ezt érzem, de nem tudnám így... (2010.05.18. 15:11) Érthetetlen az egész.
  • forgoszelkate: Tőled van ez az idézet? Annyira kifejezi a valóságot! Mármint azt a valóságot, amit megélünk. Pon... (2010.05.18. 15:05) Érthetetlen az egész.
  • Mesy :): Szia! Köszi, jólesik amit írtál. A körülöttem lévők állapota kicsit, kicsit nagyon hatással van rá... (2010.04.14. 19:08) Borzalom..
  • Utolsó 20

Naptár

szeptember 2010
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív > >> 
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Címkék

álmodozás (5) angol (2) barátok (13) bolond (1) cimbalom (2) élet (2) emlékek (5) én (3) érzés (8) film (3) főzőcske (2) furcsa (6) ideges (1) jókedv (6) koncert (1) könyv (3) mese (1) nyár (4) nyelvvizsga (1) rajz (5) suli (3) szomorú (3) tenisz (1) ünnep (4) utazás (2) vers (3) zene (3) Címkefelhő

Vers

2010.09.22. 17:47 | Mesy :) | Szólj hozzá!

Ritka alkalom hogy érdekesnek találok valamit a suliban, legalábbis irodalmon. Petőfit vesszük, és megtetszett az egyik verse, úgyhogy most be is rakom ide. Elgondolkodtató.

Pető Sándor: Világosságot

Sötét a bánya,
De égnek benne mécsek.
Sötét az éj,
De égnek benne csillagok.
Sötét az ember kebele,
S nincs benne mécs, nincs benne csillag,
Csak egy kis hamvadó sugár sincs.
Nyomoru ész,
Ki fénynek hirdeted magad,
Vezess, ha fény vagy,
Vezess csak egy lépésnyire!
Nem kérlek én, hogy átvilágíts
A másvilágnak fátyolán,
A szemfedőn.
Nem kérdem én, hogy mi leszek?
Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok
S miért vagyok?...
Magáért születik az ember,
Mert már magában egy világ?
Vagy ő csak egy gyürűje
Az óriási láncnak,
Melynek neve emberiség?
Éljünk-e önnön öröminknek,
Vagy sírjunk a síró világgal?
Hány volt, ki más szivéből
Kiszíta a vért
Saját javára,
És nem lett büntetése!
S hány volt, ki más javáért
A vért kiontá
Saját szivéből,
S nem lett jutalma!
De mindegy; aki áldozatnak
Od’adja életét,
Ezt nem dijért teszi,
De hogy használjon társinak.
S használ-e vagy sem?
A kérdések kérdése ez,
És nem a „lenni vagy nem lenni?”
Használ-e a világnak, aki érte
Föláldozá magát?
Eljő-e a kor,
Melyet gátolnak a roszak
S amelyre a jók törekednek,
Az átalános boldogság kora?
S tulajdonképen
Mi a boldogság?
Hisz minden ember ezt másban leli;
Vagy senki sem találta még meg?
Talán amit
Mi boldogságnak nevezünk,
A miljom érdek,
Ez mind egyes sugára csak
Egy új napnak, mely még a láthatáron
Túl van, de egykor feljövend.
Bár volna így!
Bár volna célja a világnak,
Bár emelkednék a világ
Folyvást, folyvást e cél felé,
Amíg elébb-utóbb elérné!
De hátha ugy vagyunk,
Mint a fa, mely virágzik
És elvirít,
Mint a hullám, amely dagad
Aztán lesimúl,
Mint a kő, melyet fölhajítnak,
Aztán lehull,
Mint a vándor, ki hegyre mászik,
S ha a tetőt elérte,
Ismét leballag,
S ez így tart mindörökké:
Föl és alá, föl és alá...
Irtóztató, irtóztató!
Kit még meg nem szállott e gondolat,
Nem fázott az soha,
Nem tudja még: mi a hideg?
E gondolathoz képest
Meleg napsúgár a kigyó,
Mely keblünkön jégcsap gyanánt
Vérfagylalón végigcsuszik,
Aztán nyakunkra tekerőzik,
S torkunkba fojtja a lélekzetet.

Címkék: vers
süti beállítások módosítása