Egy álmokkal teli világban a valóság fájhat

"Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket."

Szóval a barátaim. Én a barátságot tartom az egyik legfontosabb dolognak az életben. Mert a szerelem elmúlhat, de egy barátság örökké is tarthat. Nagyon szeretem a barátaimat, és remélem hogy mindig velem lesznek. Ha boldog vagyok, velem együtt örülnek. Ha bánt valami, segítenek..legalábbis mindig próbálnak. Nem tudom mi lenne velem nélkülük. Sokan nem tudják megérteni, mennyit ér egy barát.Nem tudják értékelni..  Én félek az egyedülléttől, és szerintem nem is tudnék mit kezdeni magammal nélkülük. Egyedül gyengének érzem magam, semmit nem tudnék megoldani. Ha nem tudnám kinek elmesélnem a legújabb élményeimet.. ha nem tudnám kivel megbeszélni a fontos dolgokat.. és persze a hülyeségeket..ha nem örülhetnék együtt senkivel.. ha nem tudnék kiben megbízni.. ha nem hallgatna meg senki...Igaz, hogy a legtöbb gondolatomat magamban tartom, csak azt mondom el, amit muszáj, vagy ha nem bírok valamit magamban tartani. Ide, a blogomba sem tudok mindent leírni, mert azért olvassák. Az öt barátomból is csak hárman tudnak róla,de akkor is gátol, nem tudnék mindent leírni.Nem is nagyon írtam még semmi olyanról. Amit érzek. De majd. De ez a néhány ember ismer a legjobban. Nagyon szeretem őket.

Ariella: Egy művészlélek. Szereti írni, tud is. Visszahúzódó, de azért a barátai előtt, megnyíilik, többnyire. Segítőkész, őszinte, sokmindent elmond, az érzéseit, a gondolatait, és ennek örülök nagyon. Ő az, akinek el tudok mondani szinte bármit, mert nem félek attól, hogy mit fog gondolni, és legtöbbször tud is segíteni. Megértjük egymást nagyon. Talán ő az, akivel a legjobban. Nagyon makacs, nem szereti, ha megmondják, mit csináljon, és nem lehet befolyásolni, ha van valamiről véleménye. Ezzel baj van akkor, ha egyértelműen rossz az, amit gondol, vagy csinál, vagy bármi, és nem hallgat, csak magára. És néha türelmetlen. Ezt az egyet nem szeretem, hogy néha indulatos, és bedurvul picit, olyankor úgy érzem, hogy rám haragszik. Pedig nem akarom én felidegesíteni soha. Szenilis is picit. Viszont tudom, hogy nagyon jó szíve van. Mert minden ellenére, amikor baj van, akár neki, akár nekem, elmondunk egymásnak mindent, megbízunk a másikban, és ilyenkor látszik, hogy milyen tud lenni, hogy fontosak a barátai. Neki bármit elmondhatok, bármiről beszélhetek vele. És már sokat segített nekem. Nem sokan tudják őt megismerni igazán, de ha valaki jobban odafigyel rá, észreveszi ezeket, hogy milyen ő. Könnyen változik a hangulata. Ha nem suliban van, hanem a barátaival, rögtön felszabadul, meg vidám. Olyankor lehet látni, hogy milyen ő. Ilyenkor elhiszi, hogy bármire képes.Kevés az önbizalma. Akárcsak én, ő is sokat ábrándozik,álmodozik. Kevés az ilyen ember, mint ő. Ha majd észreveszi, és elhiszi, hogy nem kevesebb másoknál, mások is meglátják hogy milyen nagyszerű ember. Ha megmutatja milyen belül. Végülis nem kell mindenkinek mindent tudnia róla, az a fontos, hogy a barátaiban megbízik.

Enikő: Egy imádnivaló lány,de komolyan. Nem lehet őt nem szeretni, mivel mindenkivel kedves, mindig, és állandóan mosolyog és vidám és lelkes és pörgős és....és másoknak is tanulniuk kéne ebből. Nem lehet rossz kedve annak, aki vele van. Nagyon sokoldalú ember, egy színés egyéniség, mivel a kedvessége, ártatlansága és az angyali mosolya mellett egy vadóc lány, aki szereti a bulikat,koncerteket, a piát és a motorokat. Nem szereti az unalmas dolgokat az a jó, ha mindig történik valami. Ez abból is látszik, hogy nyomozó szeretne lenni. Vagyis nem nyomozó, kommandós. Igazi női munka, mi? ( Persze csak ha nem sikerül valóra váltania azt az elhatározását, hogy vámpírrá változik. Ugyanis imádja a vámpírokat, és mindent, ami velük kapcsolatos). Szóval őt is nagyon szeretem, értékes ember. Meghallgat mindig, és komolyan veszi, ha valami bajom van, viszont nem ért meg annyira, mint mondjuk Ariella, nem tud olyan tanácsokat adni, ami segít, de mindig átérzi, ha valami bajom van. De ez nem is baj, annyi, hogy ő nem ilyen "lelkizős", mint én, vagy Ariella. És az önzetlenségét nagyon becsülöm. Mindenkinek jót akar, és segít. És az írásban ő is tehetséges, akár csak Ariella. Hibája.. nem is tudom, hogy van-e.. Néha kicsit butuska, naív, de ez úgyis változni fog. És néha ő is túl hamar elveszti a türelmét. (Lehet bennem van a hiba, hogy idegesítő vagyok? :P )

Gábor: Ő a legjobb..és egyetlen fiú barátom :P Egy véletlennek köszönhetem, hogy megismertem. Tehát most köszönetet mondok a véletlennek: köszönöm xD És nagyon örülök, nagyon-nagyon, hogy így alakult, és a barátom lehet. Ő egy nagyon különleges ember, viszont olyan kiismerhetetlennek tűnik,nehéz megérteni, nem tudom, hogy valamikor megfogok-e érteni mindent benne. Azért, hogy valaki ilyen legyen, különleges, meg kell szenvedni tényleg. Nagyon tud szeretni, értékelni mindent, a barátait, mindent megtenne azokért, akiket szeret, és nem hagyja bajban őket soha. Okos, megfontolt, önzetlen, és szerény, de makacs, és lusta. Nehezen lehet őt befolyásolni. Segítőkész,ott volt, amikor nagy szükségem volt valakire. Nélküle sokkal nehezebb lett volna. Ő tartotta bennem a lelket. És most már tudom, hogy számíthatok rá. Őt is nagyon megszerettem. Sajátos stílusa van,tud jó hangulatot csinálni, és könnyen meg tud nevetettni. A viccelődésével meg is tud bántani másokat, de engem még nem sikerült :P Színész szeretne lenni, remélem sikerül neki. Írni ő is szeret, és nagyon tehetséges is benne.

Bianka: Őt már nagyon rég óta ismerem. Az anyukája, és az én anyukám kiskoruk óta barátnők, ráadásul egy utcában lakunk. Nagyon jól el tudunk szórakozni. Ha együtt vagyunk, az egyik variáció az hogy monológot tart nekem, olyankor nagy lelkesen hallgatom, a másik meg hogy rajtam nevet. Csak vele nem érdemes komolyabb témákba belefolynunk, mert általában más a véleményünk. Ez még nem is lenne baj, csak nem nagyon értjük meg egymást. Ha van valami baja, segíteni se mindig tudok. Mert nem érti. Ő is meghallgat engem mindig, az vitathatatlan :P De segíteni nem tudna, pont azért, mert más a felfogásunk :P Ha vitatkozunk, hamar elveszíti a türelmét, és mégjobban felidegesíti az, hogy én meg halál nyugodt vagyok. Viszont ezek ellenére szeretem benne azt, hogy sosem haragtartó, nagyon hamar megbocsát. Az ő természete tipikus Nyilas amúgy. Igaz, hogy türelmetlen, de nagyon barátságos, szeret beszélgetni,nagyon sok barátja, vagyis inkább haverja van. Vidám természetű. És szeretek vele lenni, mert annyit hülyéskedünk, hogy mindig eltereli a gondolataimat, ha rosszul vagyok, még ha nem is tudja, mi a bajom éppen.

Vivi: Ő általános iskolai osztálytársam, barátnőm, de nem szakadt meg a kapcsolat - szerencsére. Remélem nem is fog. Nem tudom miért, de talán őt a legnehezebb jellemeznem. Amikor együtt vagyunk, mindig ő a főnők. :P Határozott. Mindenről meg van a véleménye, és ki is mondja, akár jó, akár rossz az. Szerintem elrejti az érzelmeit, nem egy érzelmes típus. Kicsit sértődékeny. Ő sohasem rossz kedvű, max ideges, de általában vidám,röhög mindenen. Régebben vitatkoztunk néha, mert szereti, ha minden úgy van, ahogy  szeretné. Makacs ő is. Mostmár inkább nem szállok szembe, vele nem érdemes vitatkozni, mert mindig ő győz. :P Már megtanultam. Nagyon jól el tudunk hülyéskedni, sokat röhögni, de tud komoly lenni. Okos, tehetséges, például rajzolásban, táncban. Szeret fotózni. Régen ő ismert a legjobban engem, teljesen ismert, de azóta változott ő is, én is. Változik mindig minden.Talán most ő ismer a legkevésbé a barátaim közül. Mert keveset tudunk együtt lenni mostanában. Annyi, hogy ő másnak imsert.

 Úgy bizony, ők öten a legfontosabbak.

"A legnagyobb ajándék, amit embertársadnak adhatsz, az, hogy őszinte szívvel figyelsz rá."

"Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél."

 "A barát olyan, aki ismeri a szívedben rejlő dallamot, vissza tudja azt neked énekelni, akkor, ha te elfelejtetted."

Nem nagyon van időm blogolni. Elkezdődött a suli, szóval nagy hangulat változás is beállt. De most nem fogom részletezni, hogy mit csináltam a nyár végén, meg hogy milyen a suli, meg hogy beteg voltam egy hétig, meg hogy tegnap előtt átpakoltam az egész szobámat. Meg már tök karácsonyi hangulatom van.. Így, hogy két hónap múlva lesz csak karácsony. Csináltam mécsest is.Nah, de most csak egy valamiről akartam írni. Kb három hete elutaztunk. Öt napra.. Horvátországba.. Arra a helyre, ahol kiskoromban voltunk háromszor is.. És jajj.. annyira..annyira jó ott.. Kiskoromból már nem nagyon emlékztem semmire.. De most.. Olyan jó volt. Nem abban a kempingben voltunk, ahol régen. De azt is megnéztük. Mármint egyik nap körbesétáltunk ott is. Nagyon szép. Egy félszigeten van. Most is egy ilyen kempingbe voltunk, és a kisház a tengerparton volt. Pulában voltunk amúgy. Nem a szokásos homokos tengerpart volt, hanem sziklás, de nagyon széép..

Imádom a tengert.. Meg az utazást..Külföldöt.. Bár néha, ha sokáig néztem a tengert, nagyon furcsa érzéseim lettek. Ahogy látom, hogy nem tudok előre menni, mert ott a víz. Mintha végtelen lenne. Az az álmom, hogy egyszer körbejárjam a világot..Igen, persze, ezek ilyen naív, gyerekes álmok, és persze, mindenki körbe járná a világot.. jajj, de én nagyon szeretném..

Amikor odaértünk, alig vártam, hogy bemehessek a tengerbe. Amíg anyáék kipakoltak, Gergővel másztunk a sziklákon a tenger mellett. És sikerült is belecsúsznom ruhában egy fél vagy egy méter mély vízbe, egy kis gödörbe ahova kihullámzott a víz :P Nem teljesen így képzeltem el, hogy had menjek már be a vízbe :) Egy ilyen kis faházban voltunk amúgy, ami a tengerre nézett... jó, igaz, hogy pont kitakarta egy másik faház az egészet, de..nem baj. :D A tenger akkor is ott volt. Délután meg be is mentünk a vízbe. És közben azon gondolkotdtam, a gumimatracon feküdve a vízben, hogy Ariella és Enikő a suliban szenvednek. Szegénykék. A többi napon sétálgattunk néhány városban (Rovin, Fazana). Szépek voltak. Kocsiban odafelé zenét hallgattunk, és nem jutott eszembe, hogy ki az énekes. Megkérdeztem anyáéktól. Mondtam, hogy azthiszem, F-el kezdődik a neve. Aztán mondják, hogy Kasza Tibor. És öcsém erre benyögi, hogy Fasza Tibor. Igen, neki mindig iyleneket kell mondania :)  Hátjó, az F majdnem K. Nah mindegy. Azóta is emlegetik.. azóta nekünk ő Fasza Tibor. Tök jó volt búvárkodni. Kár, hogy haza kellett jönni, jó volt, hogy minden reggel fölkelek, és csak kissétálok a partra. Pulában volt egy tökjófej fagyis, oda kétszer is visszamentünk. De ezt így leírni nem tudom, azt látni kell, hogy mit elbohockodott a fagyival.Szedett, aztán úgy csinált, mintha ha nem adná oda a fagyit. Aztán odaadja. De a kezembe csak egy tölcsér került, a fagyi nála maradt . Aztán úgy csinált, mintha a képembe dobta volna a fagyit, de az is csak egy tölcsér volt. Végül valami madarat csinált, rakott a fagyira még egy tölcsért, az volt a kapalpja, nah de mindegy, az jó volt . Mi volt még, mi volt még.... A naplemente gyönyörű a tengernél.

"Gyakran éreztem, hogy nekem abban telnék gyönyörűségem, ha mindig mehetnék, egyenest, az orrom után, anélkül, hogy tudnám, hová, anélkül, hogy bárki nyugtalankodnék miatta, és ha mindig új országokat látnék. Én soha sehol sem vagyok igazán, és azt hiszem: máshol mindig jobb lenne, mint ott, ahol vagyok."

"Szeretnék fellógatni a házamban egy térképet a világról, és mindenhova rajzszögeket tenni, ahova elutaztam. De először el kell utaznom a térkép két felső sarkába, hogy ne essen le."

Tegnap megnéztem egy filmet: Marley meg én. Nagyon tetszett, aranyos volt, szép..

Egy rosszcsont kutyáról szól. Jen, és John Grogen összeházasodnak,Mindketten az újságnál dolgoznak. Jen az egész életét megervezte, és John tudja, hogy a következő  lépés az lesz,hogy Jen gyereket szeretne. John barátja azt a tanácsot adja, hogy vegyen  egy kutyát Jenny-nek a szülinapjára, és akkor pár évig nyugta lehet.John ezt is teszi, elviszi feleségét, hogy válasszanak a Labrador kölykök közül. Az egyik gézengúz kutya levan értékelve, őt veszik meg - de egyébként is őt választották volna. Már kölyökkorában is látszik, hogy egy roszcsont kutya, mindent szétrág, este nem lehet tőle aludni,minden megeszik.Csak fut, sprintel, állandóan mozog, nyalogat, meg minden. Nem írom le, hogy mik történnek még, mert mindenki el tudja olvasni, ha érdekli, vagy megnézni :)

"Nézd mit hoztam. Emlékszel erre? Mit mondott Colleen neked? Emlékszel rá?
Hogy lerágtad az egyik fülét? Nehéz visszaemlékezni mi mindent rágtál össze, igaz?
Mintha mind itt lenne előttem. Semmi baj. Nem kell semmit sem tenned.
Nincs meg a szokásos energiád. Emlékszel, hogy mindig azt
mondtuk mennyire rossz vagy? Hogy te vagy a világ legrosszabb kutyája?
Ne hidd el. Egy szó sem igaz belőle. Mert tudod jobb kutyánk nem is lehetett volna.
Tudod mitől lettél annyira...nagyszerű kutya?
Attól, hogy nem számít mi történt, minden nap szerettél minket.
És ez csodás dolog. Tudod mennyire szeretünk?
Annyira szeretünk..Mindennél jobban szeretlek.
Nem tudom ezután mi lesz... De azt akarom, jusson eszedbe,
hogy nagyszerű kutya vagy Marley. Nagyszerű kutya.
-Nem érez majd semmit.Csak elalszik. Készen állsz?
-Igen.Készen állunk."

És meghal.
Szerintem nagyon szép film...

"Egy kutyát nem érdekli milyen autód van...vagy milyen a házad, ruhád.
Egy vizes bot megteszi neki. Egy kutyát nem érdekli, hogy szegény vagy gazdag vagy...
eszes vagy tompa, okos vagy buta. Add neki a szíved és
akkor ő is adja az övét. Ezt hány emberről lehet elmondani?
Hány embertől érzed magad rendkívülinek, tisztának és különlegesnek?
És hány embertől érzed magad... kivételesnek?"

És milyen igaz...

Nekünk egy francia bulldog kutyánk van, a neve Bolldi. Tudom, nagyon fantáziadús név :) És igazi rosszcsont kutya..A konyhában van bezárva, de ha kiengedjük, fut össze-vissza a házban, és amit a földön talál, megeszi, feltéve, hogy befér a szájába.. Sokszor vettünk ki tollat a szájából, zoknit, papucsot, elemet, hajgumit, csavart,csattot,meg ehhez féléket, még sorolhatnám. Leveri a virágokat, ha 2 percre egyedül hagyjuk kajával, ha mondjuk ki kell menni sóért, akkor már a kaját eszi, konyhában az asztalra is felmászik.Ha legugolok hozzá, letámad, rámugrik, és nyalogat :D Ráadásul röfög állandóan. Komolyan.Egyszer megrágott egy kést, szerencse, hogy nem lett semmi baja. Esténként néha felkelünk arra, hogy az udvaron ugat, ilyenkor meg kell menteni szegényt sünt..akit éppen ugat.. Bántani nem bántja, mert fél tőle,de ha nem megyünk ki, egész este ugatná szegényt.Bolldi most volt nyáron két éves.

A kedvenc filmem : Séta a múltba

Eddig a legszebb film volt, amit láttam. A dalt, ami benne van(Mandy Moore-Only Hope), annyiszor meghallgattam, hogy kb. már meg is tanultam, annyira tetszik. Nagyon szeretek énekelni, nem telik el úgy nap,hogy ne énekelgetnék. De komolyan.Az elején azthittem, hogy ilyen átlagos film lesz, a menő srác beleszeret a visszahúzódó lányba és stb, de nem...Mármint de, de ez tényleg szép film, és a vége sem olyan, mint amire számtanánk. Van sok mondanivalója ,meg tanulságos..és ha az emberek ennyire tudnának szeretni... talán elnyomná azt a sok önzöséget meg a többit, ami ma van. Ma egy "szeretlek" sem ér már semmit..Ha több ilyen film lenne, lehet, hogy az emberek értékelnék az életüket, a barátaikat... Miért kell rossz dolgokon keresztül mennie az embernek ahhoz, hogy értékelje végre ezeket?

"Love is always patient and kind: it is never jeolous;
Love is never boostful or conceited: it is never rude or selfish;
it does not take offence, and is not resentful.
Love takes no pleasure in other people's sins but delights in the truth.
Love is always ready to excuse, to trust, to hope and to endure whatever comes.
Love does not come to an end.
In short there are three things that last:
Faith, Hope and Love;
and the greatest of these is Love"

"Jamie megmentette az életem. Mindenre megtanított. Az életről...a reményről...és a hosszú útról, ami előttünk áll. A szerelmünk... olyan, akár a szél. Nem láthatom...de érzem."

És még egy film: Szerelmünk lapjai

Ez is szép nagyon. Néhány idézet, innen is :

"Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást."

"Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap."

 "Egyszer már elveszítettelek. Azt hiszem, még egyszer is meg tudom tenni, ha ez tényleg az, amit szeretnél."

 "Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!"ű

"Semmi nem múlik el, minden megmarad, bár a test lomha, fáradt, elnyűtt, régi tüzek parazsa még mindig benne ég, és újra lángra kél."

Visszatértem. Azért nem írtam egy ideje, mert nem volt net. Néhány napra átmentünk  Enikővel Ariellához, aki Tápiószecsőn lakik. Enikővel találkoztunk a keletiben, aztán levonatoztunk. Most sikeresen megtettük az állomástól Ariékig az utat, nem úgy mint legutóbb, amikor majdnem eltévedtünk. De végül eltaláltunk akkor is Ariellához - egy nagy kerülővel.Odaértünk, és ott volt egy másik Emese, Ari volt osztálytársa. Megnéztük együtt a Séta a múltbát, miután Emesének mennie kellett. És kb Enikőre és Arira is olyan hatással volt mint rám. Nagyon tetszett nekik is. Vacsiztunk, aztán megnéztünk még egy filmet, annak most nem jut eszembe a címe, de valami gimis film.

Másnap reggel korán felkeltünk, és kitaláltuk, hogy menjünk el Jászberénybe állatkertbe. Megnéztük mikor jön a busz, egy óránként jár. Volt még fél óránk, gyorsan elkészültünk, de aztán úgy döntöttünk, hogy egy órával későbbivel megyünk, hogy tudjunk még szendvicseket csinálni meg hasonlók. Aztán elindultunk. A buszmegálló kb 15 pernyire volt, és elolvadtunk közben, olyan meleg volt. Aztán élve eljutottunk a buszmegállóig.. Ahol..A mostani időponthoz nem Jászberény volt írva.. Hanem valami másik falu.. És az egy órával előttihez volt Jászberény írva. Hát nagyon örültünk ennek.Leültünk a földre, ettünk, és gondolkoztunk hogy mi legyen. Ari ideges lett, vagy inkább szomorú, nem tudom már. Megvártuk a buszt, és megkérdeztük, hogy megáll-e Jászberényben? És igen volt a válasz, szóval megnyugodtunk, kértük 3 diákjegyet, aztán leültünk.Az út kb 45-50 perc volt. Odaértünk, és elindultunk..valamerre.. Ari gondolkodott, merre kell menni az állatkertbe, mert már régvolt itt, általánosban osztályával. Már sétáltunk vagy 10 perce, addig Ari még tudta, hogy jófele megyünk, aztán elakadt. De végül odaértünk, egy olyan 25 perc séta után.Közben beküldtek Enikőék engem egy boltba vízért, meg útközben mindet megittuk, meg zsepiért. Megvettük a belépőket az állatkertben, aztán az első az volt, hogy leültünk pihenni.  Közben észrevette Enikő, hogy a fényképező mindjárt lemerül. Arival megkéreztük a kis boltnál, ami ott volt, hogy lehet-e kapni elemet, de nem lehetett. Kis pihi után elindultunk, megnéztük a mókusmajmokat,a gyűrűsfarkú makikat,makákókat,medvéket,kengurukat,emukat, aztán elértünk a lovakhoz is.Enikő nagyon szereti a lovakat, lovagol is. Lovagolt. Már nem.Én is imádok lovagolni, de nem sokat lovagoltam. Tavaly vagy tavalyelőtt nyáron voltam keresztanyámnál pár napig, ő lovagol, és engem is kivitt minden nap, és akkor szerettem meg nagyon a lovaglást. De azóta eladta a lovát, már abbahagyta, szóval csak néha ilyen programokon tudtam lovagolni, meg osztálykiránduláson. Szóóval, aztán jöttek a lámák, szarvasok,disznók.. és a mósómedvék. Azok nagyon aranyosak voltak. Még régebben kitaláltuk, hogy Ariella egy mókus, Enikő egy nyuszi, én meg mósómedve vagyok, bár nem tudom mi alapján találták ezeket ki Ariék. De mostmár van kép rólam meg mósómedvékről :) Néztünk még oroszlánokat, hiénákat, farkast..hiúzt.Aztán elsétáltunk az állatkert másik felébe, az ilyen nagyon nagy parkos rész, fák, föld út.  Ott ültünk sokáig, meg csináltunk idióta képeket. A fényképező eddigre már lemerült, szóval mobillal. Aztán visszamentünk ahhoz a majomhoz. Egy kis majom, de gonosz fejet vág, üvegfallal van elkerítve, és ha közel raktam hozzá a fejem, odakapott.. Mindig.Szerintem ha azt szabadon engednék, széttépne rögtön.Amúgy az állatkertben mezítláb voltunk végig, mert nagyon okosak voltunk és papucsban jöttünk, ami már az odasétálásnál és kidörzsölte a lábamat mondjuk nekem. Aztán kijöttünk, elindultunk a buszmegálló felé. Közben virágokkal szórakoztunk. Útközben rájöttünk, hogy le fogjuk késni a buszt. Ezzel még nem lenne gond.. akkora. Csak hogy az utolsó buszt. Ari felhívta barátját, Petit, hogy lekéstük a buszt, és értünk kéne jönnie.. Peti kérdezte, hogy miért késtük le, meg hogy miért nem indultunk el időben, erre Ari lenyomta a telót.. Tök ideges lett. Aztán sétáltunk tovább, nem tudtuk mi legyen. De én teljesen nyugodt voltam ahhozképest, hogy itt vagyunk 6kor Jászberényen, 40 percre Tápiószecsőtől, és lekéstük az utolsó buszt. Mert én szeretem az ilyen helyzeteket, kalandokat :P Nem szeretem, ha unalom van, és minden nap ugyanolyan. Szóval én kifejezetten élveztem. De aztán kiértünk a főútra, és észrevettünk egy buszmegállót. Ez volt a következő megálló, de nem tudtunk arról, hogy itt is megáll. Odarohantam, és megnéztem, hogy mikor jön/ment el a busz. 18:07 volt, és 18:06 ra írták a busz érkezését.. Szóval imádkoztuk, hogy jöjjön. És el sem hittük, jött a busz, még nem ment el. Szóval hazajutottunk. Arra már nem emlékszem, hogy este mit csináltunk. De Ari anyuja olyan finom vacsit csinált nekünk... Ilyen.. serpenyőben kisütött kurmplit virslivel. Fincsi volt.

Másnap,pénteken is korán keltünk.Én nem szoktam ehhez hozzá, szóval úgy kellett Ariéknak felráncigálniuk engem az ágyból.De nem hagytam magam.Nem én. Fél óra alatt sikerült csak feltápászkodnom. Átmentünk a másik Emeséhez, aki amúgy Ari barátjának, Petinek a húga. Aztán Emesével együtt mentünk vissza Ariékhoz. Mivel Ari anyuja nem volt otthon, nekünk kellett kitalálni valami kaját, hogy mit csináljunk. Mondtam, csináljunk Tortillát. Igaz, egyedül még nem csináltam, csak anyával..de úgy gondoltam velük is menne :P Szóval nekikezdtünk.  Hiányzott még két tojás, szóval közben Emese és Enikő elmentek a boltba. Egész jól ment. Egészen a végéig. Mikor az egész masszának egybe kellett volna állnia a serpenyőben.. Hát.. Emese nagyra vágta a kumplikat..:P Szóval nem egészen úgy nézett ki a végére, mint ahogy kellett volna. Meg úgy kellett volna megfordítani, hogy egybe maradjon, mint egy omlett, de szétjött az egész. De a lényeg hogy finom lett :P És én büszke voltam magamra :P Aztán elkezdtünk készülődni estére. Mert Kárpátia koncertre mentünnk :-) Enikőt közben kifestettem vámpírra, az arcát is széthintőporoztam, aztán csináltunk tökjó képeket róla. Bár néhány inkább erotikus képre hasonlított, vámpíros helyett.. Aztán 7-kor átjött Peti is, és indultunk kocsival Nagykátára, ahol a koncert volt. Volt 30 méteres sor, de nem baj, kivártuk, megvettük a jegyeket, aztán bementünk.Nagyon jó volt a koncert. Közben találkoztam a másik barátnőm, a Bianka anyjával, meg neki a néhány barátjával, mert ők is jöttek koncertre. Meglepődtem, hogy ott láttam őket.És Enikőnek teljesült is az álma, mármint, amiért ő koncertre akart menni, de lényegtelen, aranyos volt :) Nah aztán éjfél körül volt már, és mentünk haza. Peti Emesét kirakta náluk, ő meg kicsit nálunk maradt, Arival. Enikővel addig egy másik szobában gépeztünk, fürödtünk. Peti elment, aztán beszélgetés aztán alvás.

Szombaton is természetesen korán keltünk. Meglepő módon :-) Délben Enikővel haza kellett mennünk. Én anyáékkal találkoztam keletiben, Enikőtől elköszöntem, ő ment a nyugatiba, mert ő Piliscséven lakik, szóval még hazavonatozhatott. Mi meg anyáékkal meg öcsémmel mentünk Szentendrére, valami fesztivál miatt..De kb semmi nem volt, csak ilyen eladók, meg éttermek, ráadásul sokszor elkezdett esni, de rendesen, nemcsak csöpögött..És összesen kb 4 órát sétáltunk.. Kicsit untam már.  Aztán 9-re hazaértünk,és.. betámadtam az ágyam.

Mostanában szoktunk menni teniszezni, végre. Már nagyon rég óta akarok teniszezni járni, de hát nem jött össze. Tavaly nyáron, meg most nyáron is voltam egy hétre tenisztáborban. És nagyon tetszik. Tavaly is mondtam anyának, hogy akarok járni, de nem volt idő meg mittomén, és idén is nyaggattam.. Mondtam neki, hogy vagy teniszezni irasson be, vagy úszni valahova. Aztán apának eszébe jutott valami. Anya munkahelyének(A Generalinak) van valami helye, ahol szoktak lenni ilyen rendezvények, programok. Vagy gyereknap.. ilyesmi. Régebben mentünk is néha, 3-4 éve gyereknapra. Voltak versenyek, játékok, meg egy nagy ugrálóvár. És van ott egy teniszpálya. Meg egy medence.Szóval ez tök jó, mert bármikor mehetünk oda :P Ez apának akkor jutott eszébe, amikor Gáborral beszéltük msn-en, hogy el kéne menni egyszer teniszezni, én meg kérdezgettem apát, hogy nem tud-e valami olcsó pályát. És akkor mondta. Gáborral azóta még nem tudtunk elmenni, mert vagy ő, vagy én nem értem rá, de majd elmegyünk :P Viszont apával meg Gergővel már többször is voltunk. Tök jó a teniszpálya, lehet ping-pongozni is, esetleg focizni, mert van két kiskapu, bár mi azt nem fogunk. És úszni is lehet :) A két dolog, amit akartam. Bár nem rendes edzés, meg nincs teniszoktató,de most ennek is nagyon örülök. És bármennyit teniszezhetünk ott, mondjuk eddig két és fél óra után mindig elfáradtunk, vagy az időjárás játszott közbe, mert ügye esőbe nem lehet játszani.. Nem salakos a pálya mondjuk, szóval nem a sár a baj,hanem gumis a pálya, szóval csúszik..Meg alapból az, hogy vizes labdákkal nem lehet játszani. Meg van ott hinta is . Múltkor amikor voltunk, úszás után amíg apáék pihentek meg száradtak, abban üldögéltem meg elmélkedtem. Jó az a hely nagyon. Csak annyi a baj, hogy picit messze van. Kocsival nagyon hamar odaéerünk, 20perc. De gyalog..buszokkal szerintem másfél óra lenne minimum. Kéne venni a teniszütőm nyelére valami kötözőt, mert szinte már a fát fogom. Nem tudom hogy suli közben mennyi időnk lesz kimenni ide, de én remélem lesz idő. Meg hogy nem leszek lusta. De most boldog vagyok :) Mert van ez a hely. És szeretem.

Erről jut eszembe. Tök hülye voltam.. Most sulimban spanyolt, és angolt tanulok. De általánosban tanultam németet is. Hat évig. Nah, most hogy ez ne vesszen kárba, mivel már nem tanulom, kéne valami nyelvvizsga... Úgy volt, hogy én nyáron szépen átismételem, és szeptemberben beirat anya egy tanfolyamba, aztán megpróbálom letenni a középfokút..Dee...hát szembesülnöm kellett azzal hooogy.. én mindent elfelejtettem. Nem tudok semmit németből. Belenézegettem a régi füzetekbe, de egy szót sem értek.. Najó, azért valami dereng..de.. hát nem tudom. Nyáron tanulnom kellett volna... hülye vagyok..Igen. Az.Pedig egy csomó plusz pont lenne majd az érettségihez. Mondjuk még van három évem. De ott az angol is, meg a spanyool...És.. én járok cimbalmozni. 7 éve. És nyáron gyakorolnom kellett volna. De én annyi minden mással voltam elfoglalva hoogy...kb volt vagy 5ször, hogy odaültem gyakorolgatni, de lehet hogy sokat mondok. De az is a baj, hogy tök rossz darabokat kaptam. Nem tetszenek... Nem tudom mit fog szólni a zenetanár. Meg a spanyol. Spanyolból nyárra az volt a házi, hogy írjuk le 30 napunkat, mint egy naplót. Ezt szépen írogattam is, már 23 nap meg volt, erre..most nem találom. De szerintem Balatonon hagytam a telkünkben. Legalábbis nagyon remélem. Ha nem találom meg,háát..idegrohamot kapok.Azthiszem. Igen. Vagy nekimegyek valami falnak.Mondjuk nem. Nem vagyok valami idegeskedős típus. Nah mindegy.Csak megtalálom majd.De  most megyek enni. Csokit.

Étteremben voltunk ma, Mama szülinapját megünnepelni. Minden évben a Trófeába megyünk, de most nem. Most csak a Sport Étterembe mentünk, vagy mi az, itt van a  közelben. Én hagyományomhoz híven rántott sajtot ettem, imádom. Meg hagymalevest. Kaja után, hazafelé bementünk a Lidlibe, hogy mama körülnézhessen. Amúgy az utcánk végében van, de mama már nem tud elmenni egyedül sehova. Szóval bementünk.. De amit ott csináltak.. Mamát nem szabad vásárolni vinni, mert megveszi a fél áruházat. Megyünk, megyünk, az első sorban. Kérdezi minden ilyen üvegre hogy mi, és oké, et is, az is kell :P Már ott virít a bevásárlókocsiban az üveges uborka, de azért még nézegetik a "cuki" miniuborkákat, meg az óriásüveges uborkát tíz percig. Aztán megyünk tovább... Anya kérdezi, van-e neki otthon felvágott. Mondja mama van, de azért kell...:D Aztán még negyed órát ott is vaciláltak anyával. Eközben én szétfagytam, mivel étteremből jöttünk, és szoknyában voltam. Én már annyira untam, elaludtam a bevásárló kocsi felett. Aztán anyaa mutatott nekem valamit. "Nah Emese, mi ez?" Mondom palacsinta. Úgy nézett ki. Csak lefagyasztva. Csodálkoztam is, mióta árulnak fagyasztott palacsintát. Elkezd röhögni. Furán nézek rá. Mondja, ez Tortilla. Aztán rájöttem. Tényleg az volt. De hogy kerül a fagyasztóba Tortilla? Ilyen sem láttam még :P A Tortilla az egyik kedvenc kajám egyébként. Mármint nem az ugyanerre névre hallgató mexikói kajára gondolok. Nem. Ennek semmi köze ahhoz. Ez spanyol tortilla. Ha már szóba került, leírom hogyan kell elkészíteni. Egyszerű, és nagyon finom kaja.Tojásból,krumpliból,és hagymából áll. Amúgy olyan mint egy rántottam. Úgy is mondják, hogy spanyol rántotta. Nah szóval :

Szóval kell egy egy nagy lilahagyma. (És persze néhány fokhagyma,hogy finomabb legyen. A fokhagyma finom. ) Négy-öt db krumpli és négy tojás. Meg só. A krumplikat megmosom, felszeletelem nagyon kicsi kockákra, megsütöm. Közben a tojást szétválasztjuk, sárgáját pohárba,fehérjét egy tálba tesszük,felverjük. Ha a kurmpli puhára főtt, a tojásfehérjéhez öntjük a sárgáját, meg a krumpliti is bele.A hagymát kis kockákra vágom, megpirítom, aztán megy ez is a tojásos-krumplis masszába (meg az összepréselt fokhagyma is). Aztán fogjuk a serpenyőt, beleöntjük, és fakanállal laposra formázzuk. Ha milliomosok lennénk, oliva olajat használnánk,mint a spanyolok :P Úgy az igazi. Sok olaj kell. Aztán puhára sütjük, vagyis ropogósra kell, de ahhoz úgysincs türelmünk.  Legalábbis nekem nincs :P Mert annyira finom illata van, hogy hmm..Aztán mielőtt leég az alja( ez két személyes feladat, legalábbis nálunk) ,meg kell fordítani. Mert kavargatni nem szabad. Mi úgy oldjuk meg(hogy egybe maradjon), hogy fogunk egy nagy tányért, minimum akkorát ugye,mint a serpenyő, rárakjuk,felfordítjuk, és kiszedjük a tányérba, lehetőleg úgy hogy az olaj ne folyjon ki. Aztán visszacsúsztatjuk a serpenyőbe, és megsütjük a másik oldalát is. Az aljának már nem kell sok idő.És ugyanezt eljátszuk kiszedéskor. Én tejföllel szoktam enni, de lehet rá sajtot reszelni, meg mindenkinek ahogy ízlik..Nyamm :P

Nah, aztán a boltban haladtunk tovább, én közben olyan kérdésekkel idegesítettem anyát, hogy mivan, felrobbant otthon a hűtő, vagy hogy nyertünk a lottón? Aztán anya mondja nekem : "Mesi, hazamehettek a Gergővel ha akartok." Mondom neki nem, mert ezt vicces nézni. Ezt közben elújságolta apának is, bár nemtudom mi volt ebben vicces. Már a 2. sorban voltunk. Juhé. Koncervek. Öcsém odajön egyel a kezében. "Nézd Emese, darált disznófejhús" De komolyan az volt. Én meg elkezdtem röhögni, Gergő kérdezi " Mi van, nem tetszik hogy összedarálják a disznó fejét?" De komolyan, még szerencse hogy mama nem tud eljönni egyedül, mert szerintem többet venne, mint amennyi pénze van. Nem szabad őt elereszteni egy Auchan-ban.Aztán már nem bírtam. Ennyit szenvedni egy boltban. Megláttam pár ismerős arcot, akik a pályára szoktak kijárni, köztük Robit is, jöttek fagyizni, és társultam hozzájuk. Én nem ettem fagyit, mert ígyis majdnem kihánytam a rántottsajtot, kicsit sok volt. :P Szóval kijöttünk a Lidli-ből, szóltam anyáéknak, hogy velük megyek. A Lidli előtt beszélgettünk, amíg megették a fagyit, aztán indultunk. Közben találkoztunk a Bianka szüleivel, akik a Lidli felé tartottak. Megálltunk egy kicsit, amíg elmesélte Tomi(Bia apja) az előző napi izgalmas horgászos élményeit. Meg beszéltünk a 28-ai Nagykátai Kárpátia konciról, amire remélem mehetek. Robi is megy, meg Erzsi is(Bia anyja). Én meg barátnőmmel, Ariellával. Ha minden igaz :) Majd írok róluk is. A barátaimról. Aztán mondtam Robinak, hogy Ariellával biztos kijönnének, mert ő is ilyen parasztos. Aztán elkezdtek röhögni, én meg mondtam hogy nem így értettem, csak hogy hasonlóan szoktak viccelődni mindketten.. :) De szóltak hogy ezt már nem magyarázom ki. Mondta Erzsi, hogy Bianka keresett, szóval menjek be hozzá. A többiekkel mentünk arra, bementem Biához, kihívtam az utcára, és még hülyültünk a többiekkel. Aztán Bia veszekedett anyjával, de ezt most nem részletezem... Biával sétáltunk egy kört, próbáltam lelki segélyszolgálatot játszani, áám kevés sikerrel.. Mindegy. Aztán utolértek minket a többiek. Még a házunk előtt egy kis beszélgetés, aztán elköszöntem tőlük. És most jelentkezett be Ariella MSN-re. Szóval most megyek.

Hajnali egykor akartam ezt megírni, mikor hazaértem. Végül észhez tértem, és a fáradság is győzelmet aratott felettem. Inkább maradtam az alvásnál. Aznap 11-kor keltem, aludtam volna tovább is, csak felkeltettek hogy készülődjek, mert elmegyünk megnézni a légi parádét. Aztán magamhoz tértem, fénysebességgel hajatmostam, meg ilyenek, és elindultunk apával, meg öcsémmel. Tökjó volt a légi bemutató, leszámítva azt hogy majdnem napszúrást kaptam. Hajtogattunk ilyen sisakot a BLIK újságból, de az sem sokat javított a helyzeten. Aztán egy kis séta, fagyi, meg még egy kínaiba is bementunk - utálom a kínait, de nem volt más választásom. Éhes voltam. Negyed öt volt már, szóval siettünk a Keletihez, ahol meg volt beszélve Szandyval és Gáborral hogy találkozunk. Apa elvitt, aztán ők mentek haza Gergővel. Szandyval és Gáborral mentünk tovább a Blahára, ahol a töbiekkel volt a találkozó megbeszélve. Őket én nem ismertem.Vártunk, vártunk, meg beszélgettünk kicsit, mondjuk inkább Szandy meg Gábor, mert én ilyen antiszociális vagyok, ahogy Gábor is viccelődött.Annyi egyébként, hogy csendes vagyok, és idő kell hogy feloldódjak.Megérkezett Tibi, meg Dani. Róluk(meg a többiekről) is hallottam már, és kb ilyennek képzeltem őket. Pár perc múlva jött Ági,meg egy másik Gábor, Ági barátja. Bemutatkozás, meg hasonlók, kicsit beszéltünk még, én inkább csak röhögtem, aztán indultunk Gergőért. Nem messze lakik a Blahától. De mellettük nem lehetett unatkozni, annyira hülyék. De persze jó értelemben. Egész jófejek voltak. Visszasétáltunk a villamoshoz, és go Margitsziget. Ott leültünk a Duna mellett a kövekhez. Aztán jöttek a fotók, csoportképek, majd kettesével, mindenki mindenkivel, meg még képek, mindenféle, de legalább elvoltunk, mert volt még bőven idő a tüzijáték kezdetéig. Közben Ági és Szandy elmentek a Mekibe wc-re. Mi meg elmentünk a mólóra, ott vártuk őket. Még ott is pár fotó, meg beszélgettek, röhögtünk, és kicsit csöndben voltam, bambultam. Néztem a csillagokat, meg mindenféle "értelmes" dolgon gondolkoztam. Közben egy hajó állt meg a móló mellett,Ister felirattal, valami ötcsillagos hajó, be lehetett látni a sok kajára, kívülről csurgott a nyálunk. Aztán kezdtem kicsit aggódni, mert fél óra után Szandyék még mindig nem értek vissza. Rámcsörgött, felhívtam. Nem találtak minket, megmondtam hogy a mólóra jöttünk. Aztán ránk találtak. Kilencig még ment a röhögés meg hasonlók, aztán kezdődött a tüzijáték. Lementünk a mólóról, mert a hajótól nem láttuk a felét. Szóval kiültünk arra a lejtős köves részre, és onnan néztük. Szép volt, szeretem a tüzijátékot. De tavaly mintha hosszabb lett volna. Nem tom. Aztán indultunk. Mert meg volt beszélve, hogy hazakísérnek. De hazavittek volna  anyáék, mert ők is bent voltak a városban, de Gábor ragaszkodott ahhoz hogy hazakísérjenek. Közben hívtak apáék is, megmondta, hogy tizenegyre érjek haza. Mondtam neki jó, majd hazaérek valamikor. Szóltam Gábornak, hogy de azért nem kell sietni, mert tökmindegy mikor érek haza. Közben bementünk a BurgerKing-be, ahol fél kilóméteres sor állt. Ettünk, aztán indultunk tovább. Vártunk egy kicsit a Blahán a buszra, de aztán a séta mellett döntöttünk. Közben én véletnen felrúgtam egy kiskutyát. Szóval elindultunk, de két perc alatt négy busz is elment, amiért Szandy elkezdte üldözni a Danit, mivel ő akart sétálni. De Dani gyorsabb volt. Szóval megmenekült a Szandy általi hatalmas erejű ütéstől. Megérkeztünk a Keletihez, ahol felszálltunk a trolira. Itt búcsú Ágitól, és a barátjától, ők nem folytatták az izgalmas utat. Stadionok, leszálltunk, megnézem mikor jön a busz... 23:11... " MICSODA?!?!" Hm..Nem hittem el. De ránéztem a táblára megint.Tényleg annyi volt. Én azthittem félkor megy az utolsó busz. Aztán még egy kicsi remény maradt bennem, mert nem tudtam mennyi az idő. Aztán. Megnéztem. 23:16. Hát ez remek. Közöltem a többiekkel ezt a csodás hírt. Megnéztem hogy a troli jár-e, mert azzal elmehetünk valameddig, és kevesebbet kell sétálnunk. Oké, járt még. És.. azt írta elmegy a Szentmihályi útig. De ez nekem új volt. Mert ott elvileg a 130-as is megáll. De nem értettem, hogy, hiszen a 130-as egyenesen megy a csömöri út felé, de a troli a felüljáró, vagyis ott a Fisher István útnál lefordul. De inkább nem szóltam, mert Dani úgy gondolta, hogy ott megáll a 130-as. Mert ő nem lakik messze tőlem, három-négy megállóval tovább mint én. Elvileg. Szóval elmentünk a Szentmihályi útig. Ismerős volt. De persze fogalmam sem volt, hogy innen hova, nem a mi környékünk volt, az biztos. Közben Szandyt is hívta az anyja, hogy fél óra múlva a kapujuknál kell lennie. Ez szép. Nem járnak buszok, szóval kb két órás séta lenne, ha nem több. Szandy aztán teljesen kiakadt. Végül felhívta anyuja, hogy érjen haza fél nyolc-ra, szóval oké volt utána. Trolival visszamentünk a fűútig. Onnan már egyszerű volt hozzám sétálni, csak hosszú picit. De nem baj. Én élveztem. Útközben bementünk innivenni  egy benzinkútba. Fiúk elől dumáltak, mi meg Szandyval kicsit hátrébb beszélgettünk. Már nagyon hulla voltam. De én nem szivesen mentem haza. Inkább lettem volna velük akár egész este, függetlenül attól, hogy hazáig alig bírtam a fáradság miatt. Aztán már csak hat megálló volt. A fiúk kicsit ki lettek akadva, mikor Gábor megosztotta velük, hogy hazahoztak volna engem kocsival, de ő szerette volna hogy hazakísérjenek. Aztánmár csak öt megálló.. négy... amikor leültünk pihenni. Gábor felmászott a buszmegálló tetejére. Bolond :) Aztán a kis pihi után indultunk tovább. Már háromnegyed egy volt. De sebaj. Anyáék már úgyis alszanak, gondoltam. Hazaértem, elköszöntem tőlük, bejöttem, és tényleg aludtak, öcsém viszont még nem.  És akkor becéloztam az ágyam, és el is aludtam rögtön. Tehát, összeségében, nagyon jó este volt.

Augusztus 20-a van. Egészen pontosan 47 perce.Várom már az estét. Egyébként, nem tudom minek csináltam blogot. Nem tudom, fogok-e írni bele, és ha igen, mit. Nyílvánvalóan nem fogom leírni minden napomat, az unalmas is lenne, és időm sincs annyi. Magamnak csinálom ezt csupán, de azért mégis idetévedhet bárki. Majd meglátjuk. Meg akarom ismerni magam. Nem próbálkoztam még írással, igaz, naplót írtam nagyon sokáig, de oda csak meséltem. Hogy mi történt. Mesélni tud mindenki. De én le akarom írni a gondolataimat. Most megpróbálom, itt hátha ki tudom fejezni magam. Mert az nem nagyon megy. Most nincs olyan dolog, amiről írhatnék, meg nincs bajom. Vagyis van, de az hosszú,bonyolult, azzal majd egyszer megpróbálkozom, de nem mostanság. Szóval nyár van. Szeretem a nyarat. Szeretem hogy szép az idő, pihenés van, Balaton, barátok, döglődés, nevetés, meg minden, ami jó. Nem rég szakítottunk az első barátommal. Július elsején. Hét hónapig voltunk együtt. De most ezt sem részletezem.Ettől függetlenül szép volt a nyár, csak mint mindig, hamar elmúlt. Mindjárt vége, és suli lesz újra. Azt érzem, hogy most meg fog változni valami. Amiatt a hosszú-bonyolult dolog miatt, amiről most még nem írok. De meg fog változni minden, én is, talán komolyabb is leszek, pedig nem szeretnék. Elkezdtem egy csomó olyan dolgon gondolkozni, amiken eddig soha. Sok hülyeségen is.Egyébként tizenöt éves vagyok, novemberben leszek tizenhat. Hát mit mondjak, nem örülök neki. Megint öregedek. És ez sehogy sem jó, akárhogy nézzük.A nevem Mesi. Nem tudom mit írjak magamról. Sokat ábrándozom, álmodozom. Alapból zárkózott vagyok, félénk, de fel tudok oldódni. Ha olyan emberrel vagyok. Nem bízom másokban, de tudok naiv lenni. Sajnos. Nagyon meg akarok érteni mindent. Sok mindent szeretek. A természetet, a kalandokat, zenéket. Szeretek rajzolni, énekelni, írni. Annyira örülnék annak, ha lenne tehetségem az íráshoz, és tudnék írni verseket, történeteket, kis regényeket.Egy regényt elkezdtem, nem tudom mit sikerül kihoznom majd belőle. Szeretem a könyveket, nagyon szeretek olvasni. De most mást nem is írok, a "Most.." majd folytatódik. Folytatódik, folyamatosan..

-Mesi, állj fel onnan, vagy valami, mert jön a hullám.

-Nem - mondtam nevetve.

És akkor jött a hullám. Ellepett teljesen, átment rajtam, de én csak nevettem ugyanúgy, a víz alól is - pedig emlékszem, nagyon nem volt jó, és nagyon telement minden orrom és fülem vízzel. De nevettem, hogy ne legyen igaza, hogy nekem aztán nem kellett onnan felállnom, mert nem történt semmi. A parton ültünk egyébként, én a tengerrel szemben, apa háttal. Igen, már akkor is makacs voltam.

Olyan négy-öt éves lehettem. Horvátországban nyaraltunk.

Ez volt az első ami eszembe jutott, így, hogy a múlton gondolkozom. Ezzel kezdem, emlékekkel. Szép gyermekkorom volt. És szerettem gyerek lenni. Most is szeretnék.. szeretek gyerek lenni, de persze ez már nem ugyanolyan, mint akkor... Szerettem rosszalkodni, szerettem felmászni mindenre, szerettem idegesíteni mindenkit. Szerettem ugrálni, nevetni, játszani. És most is szeretek. Mert jó.. Mert nem akarok komoly lenni. Mert a gyerekkor a legjobb.

Gyereknek azért jó lenni, mert nem kell törődnünk semmiel. Mert nincs rajtunk felelőség. Mert csinálhatunk bármit, úgy sem kapunk komolyabb büntetést, mert csak gyerekek vagyunk. Gyereknek mindenki jó még. Akkor még van bennünk szeretet, nem bántjuk a másikat, megosztjuk egymással a dolgokat. Van bennünk tisztelet, életerő..játék.. Aztán egyszercsak megnövünk, és szép lassan mindent elnyom az önzőség, a rosszindulat, a felszínesség. Úgy, hogy észre sem vesszük. Elfelejtjük milyenek voltunk gyereknek. Elfelejtünk játszani. A gyerekek rajzolnak, énekelnek, táncolnak. Aztán ha felőlnek, már csak a pia, meg a nem sorolom mi marad. Csak nevetnek a másikon, bántják egymást.. Majd fejre esnek..

De mindegy, visszatérve Horvátországra..

Gergővel,tesómmal, mindig kiszaladtunk a sátorból, amikor jött a kék kis vonat, ami átment a kempingen minden nap, és integettünk neki. Egyik nap várat építettem, a sátor előtt. Kis kockákból, vagy ilyen legóból, vagy mi az. Volt két műanyag zászló, az is a legókhoz tartozott. Nagy nehézségek árán felszereltem a váramba őket, de míg elfordulok, öcsém próbálja eltulajdonítani az egyiket, mire összedől a váram fele. Aztán elkezdtem magyarázni neki. Öcsém ekkor kb három éves volt. Én öt. Készítettünk sok videófelvételt. Volt olyan, hogy megláttam a kólát egy lavórban, amit azért rakott oda apa,(apának fogom írni, de nevelőapám csak) mert volt valami kis lyuk a rajta, persze én ezt nem tudtam. A fejem fölé emeltem és elkezdtem rázni, aztán ennek a videórészletnek itt vége volt, mert apámnak el kellett vennie tőlem. Emlékszem a sárkányos úszógumimra.Egy nagy sárkány fej volt elől, emlékszem hogy sajnáltam, amikor kilyukadt. Emlékszem arra is, amikor a parton voltunk, kagylókat gyűjtöttünk. Nekem nagyon tetszett az egyikféle,ilyen zöld, gömb alakú..és van egy lyuk az alján vagy tetején, már nem tudom. Ilyenből csak kettőt találtunk, és elkértem az egyiket anyától. Először nem akarta odaadni, ismervén engem, hogy leejtem. De én biztosítottam hogy nem fogom. És ki nem találjátok, mi történt. Természetesen leejtettem. Meg azt is mesélte, hogy egyik este egy ilyen nagy csúszdás ugróvárnál voltunk, akkor láttak ők is először olyat. Én meg csúsztam, de még nagyon kicsi voltam, meg ez a csúszda is nagyon nagy volt, én meg félig zuhantam, és amikor leestem arra a gumira, gurultam meg mittomén, és féktelenül nevettem..

Apa csinált egy hintát a garázsunk elé. Szerettem hintázni nagyon. Még most is..És mindigis szeretni fogok. Emlékszem, egyik nyáron kitaláltunk egy csomó játékot Gerivel, de soha nem tudtunk megegyezni, hogy melyiket játsszuk. Ezért felírtuk őket kis cetlikre, beleraktuk egy nagy műanyag disznóperselybe, és mindig kihúztuk, hogy mit játsszunk. Jó visszagondolni ilyenekre, mint hogy öcsém hátán ülök, egymáson lovagolunk, vagy hogy éppen ő a kutya, és trükökket tanítok be neki. Mert mindig kitaláltunk ilyeneket. Kitaláltunk történeteket, és eljátszottuk. Vicces gyerekek voltunk. Öcsém kiskorában nagyon szerette a lovakat, nekem meg voltak ilyen műanyag pónijaim, és azokkal is játszottunk. Építettünk nekik házat kockákból, és.. elvoltunk.Mindig elvoltunk. És még nagyon sokféle játékot kitaláltunk.

Balatonon, Siójuton(Siófokhoz közeli kisfalu) van telkünk. Ami nem éppen egy szép nyaraló,és nem is nevezhető nyaralónak, csak arra jó, hogy ott aludjunk, és tudjunk kaját csinálni. Egy kiskonyhából, egy szobából, és egy nappali-étkezőből áll.Soha nem tudtuk, hogy mit csináljunk, amikor éppen ott voltunk, és nem a parton. Kitaláltunk oda is játékokat. Például fogtunk egy tárgyat, az egyikőnk eldugta, és a másiknak meg kellett keresnie. Ez a hideg-meleg játék,biztos ismeri mindenki. Meg rajzoltunk. Történeteket. Lerajzoltunk pár kisképet, és az volt a feladat, hogy meséljünk közben, miközben mutatjuk. Nagyon jópofa alkotások születtek. Meg labirintusokat is rajzoltunk egymásnak. Van a telken egy fa, ahova mindig felmásztam, és egy zacskót felkötöttem, benne a fontos dolgaimmal. Nem emlékszem, hogy ez miből állt.. De volt egy távcső, arra emlékszem. A következő nyáron, amikor leszedtem a fáról, és halott bogarat is találtam benne. Nem tudtam elképzelini, hogy került bogár a játéktávcsőbe. De hiányzik ez.. A telkünk amúgy nagyon nagy. Mármint a telek. A kert. Egy szőlődomb igazából. Mindig mentünk biciklizni. Vagy a faluban, vagy volt egy ilyen erdős, földesutas rész. Visszafelé mindig azon versenyeztünk, hogy ki tud feltekerni a dombon a házig. Azt mondta apa, akinek sikerül, kap egy fagyit. És nekem sikerült. mindig.. De csak a fagyi miatt. Öcsémnek sosem. Aztán ahogy nagyobb lettem, már nem volt elég motiváció a fagyi, alig bírtam feltekerni, sőt, feltolni a biciklit. És van egy csomó fa ott. Szép..Persze most is szoktunk lejárni nyáron..de olyan más.. A régi biciklizések, meg amikor játszottunk. És nem is olyan rég volt. Észre sem vettem, hogy így elment az idő.. Balatonon mindig be akartam menni a mély vízbe, ellentétben öcsémmel, aki fél a víztől. Még most sem tud úszni. Csak ez a kutya úszás megy neki. Apa mindig bevitt a stéghez, ahol már neki sem ért le a lába, ha nagyon akarta leért, de akkor a feje nem ért ki a vízből. Szóval onnan ugráltam mindig be. Meg apa régen szörfözött, és kivittük a szörfdeszkát a vízre, azzal is behajókáztunk a mély vízbe, és ugráltam. Meg felálltam rá, apa meg tolt. Meg ő is dobált engem.

Aztán nagyobbak lettünk, de még sokáig ilyenek voltunk, hülyültünk. Mikor meglett a gép, meg az internet, kb 12 éves koromban.. Elkezdtünk játszani, mindenféle játék volt a gépen. Csak egy gép volt, mindig vitatkoztunk, hogy ki ül ott. Imádtam a fiús játékokat, mint a Need for speed, a Turok, meg ilyesmi. Kiskoromban eléggé fiús voltam. Emlékszem, egyszer szülinapomra kaptam egy Barbie-t. Utáltam a Barbie-kat. Elkezdtem sírni, amiért öcsém egy tök klasz kis teherautót kapott meg kis kocsikat. Én pedig csak egy hülye babát. Nem tudtam elképzelni, mit lehet kezdeni egy nyamvadt babával :P Emlékszem, amkor öcsém kapott egy fényképezőgépet. De ilyen nagyon gagyit. Én meg mindent, a ház minden egyes részletét lefotóztam. Már akkor is imádtam fotózni.Szüleimet mindig kérdezgettem mindenről.. a mai napig.. Az őrületbe tudom őket kergetni, a "miért"-ekkel. Egyszer kimentem a  kertbe, és elkezdtem forogni. Apa is kint volt. És azt mondtam neki, hogy ha sokáig forgok, és megállok, akkor látom ahogy forog a Föld. És ezt komolyan gondoltam akkor.Emlékszem, amikor kimentünk hullócsillagok nézni. Volt hogy kimentünk este, és csak bámultuk a csillagokat. Esténként is mindig játszodtunk. Nekem emeletes ágyam volt, íróasztal, és felette  az ágy. Öcsémnek meg normál ágya. És dobáltuk egymásnak a kispárnát.. Meg annyi minden volt. Például lekopogtam egy dal ritmusát, elmondtam a címe első és utolsó betűjét, meg elénekeltem pár hangot belőle, és ki kellett találnia. Mindig átmásztunk anyáék szobájába este, az ajtó mögött, de észrevettek mindig anyáék.Egyik nap találtam egy füzetet. Én csináltam, 2006-os. Öcsémmel mindig megegyeztünk ilyen kis dolgokban, szóval ezeket muszáj bemásolnom, mert nagyon aranyos. A füzetnek ezt a címet adtam : Áll az alku. És ráírtam : Minőségét megőrzi : 2007.12. 31.  Innentől bemásolom:

Gergőnek ezeket a feladatokat kell teljesítenie: Minden második héten Gergő ágyán alszok. (És képes voltam csinálni egy táblázatot, és beikszeltem hétfőt és szerdát.) Következő: 2 db buenó csoki kockát adnia kell nekem; Kedden Emese megnézheti a Csacska angyalt; 10x a Gergő ágyán alszok Januártól Májusig; Gergő tartozik nekem 140 ft-al. És ezek így kivannak pipálva. Kivéve  az utsót.. Hmm.. azóta mennyi lehet a kamat :D Aztán sok oldal üresen. És : Emesének ezeket a feladatokat kell teljesítenie: Június 12. én 10 db chipset adni Gergőnek; Gergőnek 3szor italt csinálni; Gergőnek 6 szendvics, 3 ital; Gergőnek 3 ital+ 2 mentolos cukorka;Gergőnek 5x2 szendvics( egy szendvics 2 db kenyérből áll);Gergőnek két ital. Nálam mind ki van pipálva. KOmolyak voltunk. De ez most nagyon tetszett nekem, amikor megtaláltam. Jót szórakoztam rajta.

Nagyon sokat gondolok a múltra. Észrevettem, hogy minden kicsi dolgot el szoktam rakosgatni, belépőjegyeket, és hasonlókat, minden kis valami ami emlékeztet valamire. Ha már visszamenni nem tudok, emlékezni igen. Szép gyermekkorom volt. És ennek örülök, hogy boldogan gondolhatok vissza. Persze nem írtam le mindent, csak ami eszembe jutott most így hirtelen. Tényleg visszamennék.. Akkor még hittem el, hogy milyen jó gyereknek lenni.. Csak úgy lenni..Semmi felelőség..De megy az idő. Túl gyorsan. Én nem akarok felnőni. Minden bonyodalom csak most kezdődik.

"Az élet egy száguldó vonat, amiről néha jó lenne leszállni, és állni a peronon."