Egy álmokkal teli világban a valóság fájhat

Mostanában szoktunk menni teniszezni, végre. Már nagyon rég óta akarok teniszezni járni, de hát nem jött össze. Tavaly nyáron, meg most nyáron is voltam egy hétre tenisztáborban. És nagyon tetszik. Tavaly is mondtam anyának, hogy akarok járni, de nem volt idő meg mittomén, és idén is nyaggattam.. Mondtam neki, hogy vagy teniszezni irasson be, vagy úszni valahova. Aztán apának eszébe jutott valami. Anya munkahelyének(A Generalinak) van valami helye, ahol szoktak lenni ilyen rendezvények, programok. Vagy gyereknap.. ilyesmi. Régebben mentünk is néha, 3-4 éve gyereknapra. Voltak versenyek, játékok, meg egy nagy ugrálóvár. És van ott egy teniszpálya. Meg egy medence.Szóval ez tök jó, mert bármikor mehetünk oda :P Ez apának akkor jutott eszébe, amikor Gáborral beszéltük msn-en, hogy el kéne menni egyszer teniszezni, én meg kérdezgettem apát, hogy nem tud-e valami olcsó pályát. És akkor mondta. Gáborral azóta még nem tudtunk elmenni, mert vagy ő, vagy én nem értem rá, de majd elmegyünk :P Viszont apával meg Gergővel már többször is voltunk. Tök jó a teniszpálya, lehet ping-pongozni is, esetleg focizni, mert van két kiskapu, bár mi azt nem fogunk. És úszni is lehet :) A két dolog, amit akartam. Bár nem rendes edzés, meg nincs teniszoktató,de most ennek is nagyon örülök. És bármennyit teniszezhetünk ott, mondjuk eddig két és fél óra után mindig elfáradtunk, vagy az időjárás játszott közbe, mert ügye esőbe nem lehet játszani.. Nem salakos a pálya mondjuk, szóval nem a sár a baj,hanem gumis a pálya, szóval csúszik..Meg alapból az, hogy vizes labdákkal nem lehet játszani. Meg van ott hinta is . Múltkor amikor voltunk, úszás után amíg apáék pihentek meg száradtak, abban üldögéltem meg elmélkedtem. Jó az a hely nagyon. Csak annyi a baj, hogy picit messze van. Kocsival nagyon hamar odaéerünk, 20perc. De gyalog..buszokkal szerintem másfél óra lenne minimum. Kéne venni a teniszütőm nyelére valami kötözőt, mert szinte már a fát fogom. Nem tudom hogy suli közben mennyi időnk lesz kimenni ide, de én remélem lesz idő. Meg hogy nem leszek lusta. De most boldog vagyok :) Mert van ez a hely. És szeretem.

Erről jut eszembe. Tök hülye voltam.. Most sulimban spanyolt, és angolt tanulok. De általánosban tanultam németet is. Hat évig. Nah, most hogy ez ne vesszen kárba, mivel már nem tanulom, kéne valami nyelvvizsga... Úgy volt, hogy én nyáron szépen átismételem, és szeptemberben beirat anya egy tanfolyamba, aztán megpróbálom letenni a középfokút..Dee...hát szembesülnöm kellett azzal hooogy.. én mindent elfelejtettem. Nem tudok semmit németből. Belenézegettem a régi füzetekbe, de egy szót sem értek.. Najó, azért valami dereng..de.. hát nem tudom. Nyáron tanulnom kellett volna... hülye vagyok..Igen. Az.Pedig egy csomó plusz pont lenne majd az érettségihez. Mondjuk még van három évem. De ott az angol is, meg a spanyool...És.. én járok cimbalmozni. 7 éve. És nyáron gyakorolnom kellett volna. De én annyi minden mással voltam elfoglalva hoogy...kb volt vagy 5ször, hogy odaültem gyakorolgatni, de lehet hogy sokat mondok. De az is a baj, hogy tök rossz darabokat kaptam. Nem tetszenek... Nem tudom mit fog szólni a zenetanár. Meg a spanyol. Spanyolból nyárra az volt a házi, hogy írjuk le 30 napunkat, mint egy naplót. Ezt szépen írogattam is, már 23 nap meg volt, erre..most nem találom. De szerintem Balatonon hagytam a telkünkben. Legalábbis nagyon remélem. Ha nem találom meg,háát..idegrohamot kapok.Azthiszem. Igen. Vagy nekimegyek valami falnak.Mondjuk nem. Nem vagyok valami idegeskedős típus. Nah mindegy.Csak megtalálom majd.De  most megyek enni. Csokit.

Étteremben voltunk ma, Mama szülinapját megünnepelni. Minden évben a Trófeába megyünk, de most nem. Most csak a Sport Étterembe mentünk, vagy mi az, itt van a  közelben. Én hagyományomhoz híven rántott sajtot ettem, imádom. Meg hagymalevest. Kaja után, hazafelé bementünk a Lidlibe, hogy mama körülnézhessen. Amúgy az utcánk végében van, de mama már nem tud elmenni egyedül sehova. Szóval bementünk.. De amit ott csináltak.. Mamát nem szabad vásárolni vinni, mert megveszi a fél áruházat. Megyünk, megyünk, az első sorban. Kérdezi minden ilyen üvegre hogy mi, és oké, et is, az is kell :P Már ott virít a bevásárlókocsiban az üveges uborka, de azért még nézegetik a "cuki" miniuborkákat, meg az óriásüveges uborkát tíz percig. Aztán megyünk tovább... Anya kérdezi, van-e neki otthon felvágott. Mondja mama van, de azért kell...:D Aztán még negyed órát ott is vaciláltak anyával. Eközben én szétfagytam, mivel étteremből jöttünk, és szoknyában voltam. Én már annyira untam, elaludtam a bevásárló kocsi felett. Aztán anyaa mutatott nekem valamit. "Nah Emese, mi ez?" Mondom palacsinta. Úgy nézett ki. Csak lefagyasztva. Csodálkoztam is, mióta árulnak fagyasztott palacsintát. Elkezd röhögni. Furán nézek rá. Mondja, ez Tortilla. Aztán rájöttem. Tényleg az volt. De hogy kerül a fagyasztóba Tortilla? Ilyen sem láttam még :P A Tortilla az egyik kedvenc kajám egyébként. Mármint nem az ugyanerre névre hallgató mexikói kajára gondolok. Nem. Ennek semmi köze ahhoz. Ez spanyol tortilla. Ha már szóba került, leírom hogyan kell elkészíteni. Egyszerű, és nagyon finom kaja.Tojásból,krumpliból,és hagymából áll. Amúgy olyan mint egy rántottam. Úgy is mondják, hogy spanyol rántotta. Nah szóval :

Szóval kell egy egy nagy lilahagyma. (És persze néhány fokhagyma,hogy finomabb legyen. A fokhagyma finom. ) Négy-öt db krumpli és négy tojás. Meg só. A krumplikat megmosom, felszeletelem nagyon kicsi kockákra, megsütöm. Közben a tojást szétválasztjuk, sárgáját pohárba,fehérjét egy tálba tesszük,felverjük. Ha a kurmpli puhára főtt, a tojásfehérjéhez öntjük a sárgáját, meg a krumpliti is bele.A hagymát kis kockákra vágom, megpirítom, aztán megy ez is a tojásos-krumplis masszába (meg az összepréselt fokhagyma is). Aztán fogjuk a serpenyőt, beleöntjük, és fakanállal laposra formázzuk. Ha milliomosok lennénk, oliva olajat használnánk,mint a spanyolok :P Úgy az igazi. Sok olaj kell. Aztán puhára sütjük, vagyis ropogósra kell, de ahhoz úgysincs türelmünk.  Legalábbis nekem nincs :P Mert annyira finom illata van, hogy hmm..Aztán mielőtt leég az alja( ez két személyes feladat, legalábbis nálunk) ,meg kell fordítani. Mert kavargatni nem szabad. Mi úgy oldjuk meg(hogy egybe maradjon), hogy fogunk egy nagy tányért, minimum akkorát ugye,mint a serpenyő, rárakjuk,felfordítjuk, és kiszedjük a tányérba, lehetőleg úgy hogy az olaj ne folyjon ki. Aztán visszacsúsztatjuk a serpenyőbe, és megsütjük a másik oldalát is. Az aljának már nem kell sok idő.És ugyanezt eljátszuk kiszedéskor. Én tejföllel szoktam enni, de lehet rá sajtot reszelni, meg mindenkinek ahogy ízlik..Nyamm :P

Nah, aztán a boltban haladtunk tovább, én közben olyan kérdésekkel idegesítettem anyát, hogy mivan, felrobbant otthon a hűtő, vagy hogy nyertünk a lottón? Aztán anya mondja nekem : "Mesi, hazamehettek a Gergővel ha akartok." Mondom neki nem, mert ezt vicces nézni. Ezt közben elújságolta apának is, bár nemtudom mi volt ebben vicces. Már a 2. sorban voltunk. Juhé. Koncervek. Öcsém odajön egyel a kezében. "Nézd Emese, darált disznófejhús" De komolyan az volt. Én meg elkezdtem röhögni, Gergő kérdezi " Mi van, nem tetszik hogy összedarálják a disznó fejét?" De komolyan, még szerencse hogy mama nem tud eljönni egyedül, mert szerintem többet venne, mint amennyi pénze van. Nem szabad őt elereszteni egy Auchan-ban.Aztán már nem bírtam. Ennyit szenvedni egy boltban. Megláttam pár ismerős arcot, akik a pályára szoktak kijárni, köztük Robit is, jöttek fagyizni, és társultam hozzájuk. Én nem ettem fagyit, mert ígyis majdnem kihánytam a rántottsajtot, kicsit sok volt. :P Szóval kijöttünk a Lidli-ből, szóltam anyáéknak, hogy velük megyek. A Lidli előtt beszélgettünk, amíg megették a fagyit, aztán indultunk. Közben találkoztunk a Bianka szüleivel, akik a Lidli felé tartottak. Megálltunk egy kicsit, amíg elmesélte Tomi(Bia apja) az előző napi izgalmas horgászos élményeit. Meg beszéltünk a 28-ai Nagykátai Kárpátia konciról, amire remélem mehetek. Robi is megy, meg Erzsi is(Bia anyja). Én meg barátnőmmel, Ariellával. Ha minden igaz :) Majd írok róluk is. A barátaimról. Aztán mondtam Robinak, hogy Ariellával biztos kijönnének, mert ő is ilyen parasztos. Aztán elkezdtek röhögni, én meg mondtam hogy nem így értettem, csak hogy hasonlóan szoktak viccelődni mindketten.. :) De szóltak hogy ezt már nem magyarázom ki. Mondta Erzsi, hogy Bianka keresett, szóval menjek be hozzá. A többiekkel mentünk arra, bementem Biához, kihívtam az utcára, és még hülyültünk a többiekkel. Aztán Bia veszekedett anyjával, de ezt most nem részletezem... Biával sétáltunk egy kört, próbáltam lelki segélyszolgálatot játszani, áám kevés sikerrel.. Mindegy. Aztán utolértek minket a többiek. Még a házunk előtt egy kis beszélgetés, aztán elköszöntem tőlük. És most jelentkezett be Ariella MSN-re. Szóval most megyek.

Hajnali egykor akartam ezt megírni, mikor hazaértem. Végül észhez tértem, és a fáradság is győzelmet aratott felettem. Inkább maradtam az alvásnál. Aznap 11-kor keltem, aludtam volna tovább is, csak felkeltettek hogy készülődjek, mert elmegyünk megnézni a légi parádét. Aztán magamhoz tértem, fénysebességgel hajatmostam, meg ilyenek, és elindultunk apával, meg öcsémmel. Tökjó volt a légi bemutató, leszámítva azt hogy majdnem napszúrást kaptam. Hajtogattunk ilyen sisakot a BLIK újságból, de az sem sokat javított a helyzeten. Aztán egy kis séta, fagyi, meg még egy kínaiba is bementunk - utálom a kínait, de nem volt más választásom. Éhes voltam. Negyed öt volt már, szóval siettünk a Keletihez, ahol meg volt beszélve Szandyval és Gáborral hogy találkozunk. Apa elvitt, aztán ők mentek haza Gergővel. Szandyval és Gáborral mentünk tovább a Blahára, ahol a töbiekkel volt a találkozó megbeszélve. Őket én nem ismertem.Vártunk, vártunk, meg beszélgettünk kicsit, mondjuk inkább Szandy meg Gábor, mert én ilyen antiszociális vagyok, ahogy Gábor is viccelődött.Annyi egyébként, hogy csendes vagyok, és idő kell hogy feloldódjak.Megérkezett Tibi, meg Dani. Róluk(meg a többiekről) is hallottam már, és kb ilyennek képzeltem őket. Pár perc múlva jött Ági,meg egy másik Gábor, Ági barátja. Bemutatkozás, meg hasonlók, kicsit beszéltünk még, én inkább csak röhögtem, aztán indultunk Gergőért. Nem messze lakik a Blahától. De mellettük nem lehetett unatkozni, annyira hülyék. De persze jó értelemben. Egész jófejek voltak. Visszasétáltunk a villamoshoz, és go Margitsziget. Ott leültünk a Duna mellett a kövekhez. Aztán jöttek a fotók, csoportképek, majd kettesével, mindenki mindenkivel, meg még képek, mindenféle, de legalább elvoltunk, mert volt még bőven idő a tüzijáték kezdetéig. Közben Ági és Szandy elmentek a Mekibe wc-re. Mi meg elmentünk a mólóra, ott vártuk őket. Még ott is pár fotó, meg beszélgettek, röhögtünk, és kicsit csöndben voltam, bambultam. Néztem a csillagokat, meg mindenféle "értelmes" dolgon gondolkoztam. Közben egy hajó állt meg a móló mellett,Ister felirattal, valami ötcsillagos hajó, be lehetett látni a sok kajára, kívülről csurgott a nyálunk. Aztán kezdtem kicsit aggódni, mert fél óra után Szandyék még mindig nem értek vissza. Rámcsörgött, felhívtam. Nem találtak minket, megmondtam hogy a mólóra jöttünk. Aztán ránk találtak. Kilencig még ment a röhögés meg hasonlók, aztán kezdődött a tüzijáték. Lementünk a mólóról, mert a hajótól nem láttuk a felét. Szóval kiültünk arra a lejtős köves részre, és onnan néztük. Szép volt, szeretem a tüzijátékot. De tavaly mintha hosszabb lett volna. Nem tom. Aztán indultunk. Mert meg volt beszélve, hogy hazakísérnek. De hazavittek volna  anyáék, mert ők is bent voltak a városban, de Gábor ragaszkodott ahhoz hogy hazakísérjenek. Közben hívtak apáék is, megmondta, hogy tizenegyre érjek haza. Mondtam neki jó, majd hazaérek valamikor. Szóltam Gábornak, hogy de azért nem kell sietni, mert tökmindegy mikor érek haza. Közben bementünk a BurgerKing-be, ahol fél kilóméteres sor állt. Ettünk, aztán indultunk tovább. Vártunk egy kicsit a Blahán a buszra, de aztán a séta mellett döntöttünk. Közben én véletnen felrúgtam egy kiskutyát. Szóval elindultunk, de két perc alatt négy busz is elment, amiért Szandy elkezdte üldözni a Danit, mivel ő akart sétálni. De Dani gyorsabb volt. Szóval megmenekült a Szandy általi hatalmas erejű ütéstől. Megérkeztünk a Keletihez, ahol felszálltunk a trolira. Itt búcsú Ágitól, és a barátjától, ők nem folytatták az izgalmas utat. Stadionok, leszálltunk, megnézem mikor jön a busz... 23:11... " MICSODA?!?!" Hm..Nem hittem el. De ránéztem a táblára megint.Tényleg annyi volt. Én azthittem félkor megy az utolsó busz. Aztán még egy kicsi remény maradt bennem, mert nem tudtam mennyi az idő. Aztán. Megnéztem. 23:16. Hát ez remek. Közöltem a többiekkel ezt a csodás hírt. Megnéztem hogy a troli jár-e, mert azzal elmehetünk valameddig, és kevesebbet kell sétálnunk. Oké, járt még. És.. azt írta elmegy a Szentmihályi útig. De ez nekem új volt. Mert ott elvileg a 130-as is megáll. De nem értettem, hogy, hiszen a 130-as egyenesen megy a csömöri út felé, de a troli a felüljáró, vagyis ott a Fisher István útnál lefordul. De inkább nem szóltam, mert Dani úgy gondolta, hogy ott megáll a 130-as. Mert ő nem lakik messze tőlem, három-négy megállóval tovább mint én. Elvileg. Szóval elmentünk a Szentmihályi útig. Ismerős volt. De persze fogalmam sem volt, hogy innen hova, nem a mi környékünk volt, az biztos. Közben Szandyt is hívta az anyja, hogy fél óra múlva a kapujuknál kell lennie. Ez szép. Nem járnak buszok, szóval kb két órás séta lenne, ha nem több. Szandy aztán teljesen kiakadt. Végül felhívta anyuja, hogy érjen haza fél nyolc-ra, szóval oké volt utána. Trolival visszamentünk a fűútig. Onnan már egyszerű volt hozzám sétálni, csak hosszú picit. De nem baj. Én élveztem. Útközben bementünk innivenni  egy benzinkútba. Fiúk elől dumáltak, mi meg Szandyval kicsit hátrébb beszélgettünk. Már nagyon hulla voltam. De én nem szivesen mentem haza. Inkább lettem volna velük akár egész este, függetlenül attól, hogy hazáig alig bírtam a fáradság miatt. Aztán már csak hat megálló volt. A fiúk kicsit ki lettek akadva, mikor Gábor megosztotta velük, hogy hazahoztak volna engem kocsival, de ő szerette volna hogy hazakísérjenek. Aztánmár csak öt megálló.. négy... amikor leültünk pihenni. Gábor felmászott a buszmegálló tetejére. Bolond :) Aztán a kis pihi után indultunk tovább. Már háromnegyed egy volt. De sebaj. Anyáék már úgyis alszanak, gondoltam. Hazaértem, elköszöntem tőlük, bejöttem, és tényleg aludtak, öcsém viszont még nem.  És akkor becéloztam az ágyam, és el is aludtam rögtön. Tehát, összeségében, nagyon jó este volt.

Augusztus 20-a van. Egészen pontosan 47 perce.Várom már az estét. Egyébként, nem tudom minek csináltam blogot. Nem tudom, fogok-e írni bele, és ha igen, mit. Nyílvánvalóan nem fogom leírni minden napomat, az unalmas is lenne, és időm sincs annyi. Magamnak csinálom ezt csupán, de azért mégis idetévedhet bárki. Majd meglátjuk. Meg akarom ismerni magam. Nem próbálkoztam még írással, igaz, naplót írtam nagyon sokáig, de oda csak meséltem. Hogy mi történt. Mesélni tud mindenki. De én le akarom írni a gondolataimat. Most megpróbálom, itt hátha ki tudom fejezni magam. Mert az nem nagyon megy. Most nincs olyan dolog, amiről írhatnék, meg nincs bajom. Vagyis van, de az hosszú,bonyolult, azzal majd egyszer megpróbálkozom, de nem mostanság. Szóval nyár van. Szeretem a nyarat. Szeretem hogy szép az idő, pihenés van, Balaton, barátok, döglődés, nevetés, meg minden, ami jó. Nem rég szakítottunk az első barátommal. Július elsején. Hét hónapig voltunk együtt. De most ezt sem részletezem.Ettől függetlenül szép volt a nyár, csak mint mindig, hamar elmúlt. Mindjárt vége, és suli lesz újra. Azt érzem, hogy most meg fog változni valami. Amiatt a hosszú-bonyolult dolog miatt, amiről most még nem írok. De meg fog változni minden, én is, talán komolyabb is leszek, pedig nem szeretnék. Elkezdtem egy csomó olyan dolgon gondolkozni, amiken eddig soha. Sok hülyeségen is.Egyébként tizenöt éves vagyok, novemberben leszek tizenhat. Hát mit mondjak, nem örülök neki. Megint öregedek. És ez sehogy sem jó, akárhogy nézzük.A nevem Mesi. Nem tudom mit írjak magamról. Sokat ábrándozom, álmodozom. Alapból zárkózott vagyok, félénk, de fel tudok oldódni. Ha olyan emberrel vagyok. Nem bízom másokban, de tudok naiv lenni. Sajnos. Nagyon meg akarok érteni mindent. Sok mindent szeretek. A természetet, a kalandokat, zenéket. Szeretek rajzolni, énekelni, írni. Annyira örülnék annak, ha lenne tehetségem az íráshoz, és tudnék írni verseket, történeteket, kis regényeket.Egy regényt elkezdtem, nem tudom mit sikerül kihoznom majd belőle. Szeretem a könyveket, nagyon szeretek olvasni. De most mást nem is írok, a "Most.." majd folytatódik. Folytatódik, folyamatosan..

-Mesi, állj fel onnan, vagy valami, mert jön a hullám.

-Nem - mondtam nevetve.

És akkor jött a hullám. Ellepett teljesen, átment rajtam, de én csak nevettem ugyanúgy, a víz alól is - pedig emlékszem, nagyon nem volt jó, és nagyon telement minden orrom és fülem vízzel. De nevettem, hogy ne legyen igaza, hogy nekem aztán nem kellett onnan felállnom, mert nem történt semmi. A parton ültünk egyébként, én a tengerrel szemben, apa háttal. Igen, már akkor is makacs voltam.

Olyan négy-öt éves lehettem. Horvátországban nyaraltunk.

Ez volt az első ami eszembe jutott, így, hogy a múlton gondolkozom. Ezzel kezdem, emlékekkel. Szép gyermekkorom volt. És szerettem gyerek lenni. Most is szeretnék.. szeretek gyerek lenni, de persze ez már nem ugyanolyan, mint akkor... Szerettem rosszalkodni, szerettem felmászni mindenre, szerettem idegesíteni mindenkit. Szerettem ugrálni, nevetni, játszani. És most is szeretek. Mert jó.. Mert nem akarok komoly lenni. Mert a gyerekkor a legjobb.

Gyereknek azért jó lenni, mert nem kell törődnünk semmiel. Mert nincs rajtunk felelőség. Mert csinálhatunk bármit, úgy sem kapunk komolyabb büntetést, mert csak gyerekek vagyunk. Gyereknek mindenki jó még. Akkor még van bennünk szeretet, nem bántjuk a másikat, megosztjuk egymással a dolgokat. Van bennünk tisztelet, életerő..játék.. Aztán egyszercsak megnövünk, és szép lassan mindent elnyom az önzőség, a rosszindulat, a felszínesség. Úgy, hogy észre sem vesszük. Elfelejtjük milyenek voltunk gyereknek. Elfelejtünk játszani. A gyerekek rajzolnak, énekelnek, táncolnak. Aztán ha felőlnek, már csak a pia, meg a nem sorolom mi marad. Csak nevetnek a másikon, bántják egymást.. Majd fejre esnek..

De mindegy, visszatérve Horvátországra..

Gergővel,tesómmal, mindig kiszaladtunk a sátorból, amikor jött a kék kis vonat, ami átment a kempingen minden nap, és integettünk neki. Egyik nap várat építettem, a sátor előtt. Kis kockákból, vagy ilyen legóból, vagy mi az. Volt két műanyag zászló, az is a legókhoz tartozott. Nagy nehézségek árán felszereltem a váramba őket, de míg elfordulok, öcsém próbálja eltulajdonítani az egyiket, mire összedől a váram fele. Aztán elkezdtem magyarázni neki. Öcsém ekkor kb három éves volt. Én öt. Készítettünk sok videófelvételt. Volt olyan, hogy megláttam a kólát egy lavórban, amit azért rakott oda apa,(apának fogom írni, de nevelőapám csak) mert volt valami kis lyuk a rajta, persze én ezt nem tudtam. A fejem fölé emeltem és elkezdtem rázni, aztán ennek a videórészletnek itt vége volt, mert apámnak el kellett vennie tőlem. Emlékszem a sárkányos úszógumimra.Egy nagy sárkány fej volt elől, emlékszem hogy sajnáltam, amikor kilyukadt. Emlékszem arra is, amikor a parton voltunk, kagylókat gyűjtöttünk. Nekem nagyon tetszett az egyikféle,ilyen zöld, gömb alakú..és van egy lyuk az alján vagy tetején, már nem tudom. Ilyenből csak kettőt találtunk, és elkértem az egyiket anyától. Először nem akarta odaadni, ismervén engem, hogy leejtem. De én biztosítottam hogy nem fogom. És ki nem találjátok, mi történt. Természetesen leejtettem. Meg azt is mesélte, hogy egyik este egy ilyen nagy csúszdás ugróvárnál voltunk, akkor láttak ők is először olyat. Én meg csúsztam, de még nagyon kicsi voltam, meg ez a csúszda is nagyon nagy volt, én meg félig zuhantam, és amikor leestem arra a gumira, gurultam meg mittomén, és féktelenül nevettem..

Apa csinált egy hintát a garázsunk elé. Szerettem hintázni nagyon. Még most is..És mindigis szeretni fogok. Emlékszem, egyik nyáron kitaláltunk egy csomó játékot Gerivel, de soha nem tudtunk megegyezni, hogy melyiket játsszuk. Ezért felírtuk őket kis cetlikre, beleraktuk egy nagy műanyag disznóperselybe, és mindig kihúztuk, hogy mit játsszunk. Jó visszagondolni ilyenekre, mint hogy öcsém hátán ülök, egymáson lovagolunk, vagy hogy éppen ő a kutya, és trükökket tanítok be neki. Mert mindig kitaláltunk ilyeneket. Kitaláltunk történeteket, és eljátszottuk. Vicces gyerekek voltunk. Öcsém kiskorában nagyon szerette a lovakat, nekem meg voltak ilyen műanyag pónijaim, és azokkal is játszottunk. Építettünk nekik házat kockákból, és.. elvoltunk.Mindig elvoltunk. És még nagyon sokféle játékot kitaláltunk.

Balatonon, Siójuton(Siófokhoz közeli kisfalu) van telkünk. Ami nem éppen egy szép nyaraló,és nem is nevezhető nyaralónak, csak arra jó, hogy ott aludjunk, és tudjunk kaját csinálni. Egy kiskonyhából, egy szobából, és egy nappali-étkezőből áll.Soha nem tudtuk, hogy mit csináljunk, amikor éppen ott voltunk, és nem a parton. Kitaláltunk oda is játékokat. Például fogtunk egy tárgyat, az egyikőnk eldugta, és a másiknak meg kellett keresnie. Ez a hideg-meleg játék,biztos ismeri mindenki. Meg rajzoltunk. Történeteket. Lerajzoltunk pár kisképet, és az volt a feladat, hogy meséljünk közben, miközben mutatjuk. Nagyon jópofa alkotások születtek. Meg labirintusokat is rajzoltunk egymásnak. Van a telken egy fa, ahova mindig felmásztam, és egy zacskót felkötöttem, benne a fontos dolgaimmal. Nem emlékszem, hogy ez miből állt.. De volt egy távcső, arra emlékszem. A következő nyáron, amikor leszedtem a fáról, és halott bogarat is találtam benne. Nem tudtam elképzelini, hogy került bogár a játéktávcsőbe. De hiányzik ez.. A telkünk amúgy nagyon nagy. Mármint a telek. A kert. Egy szőlődomb igazából. Mindig mentünk biciklizni. Vagy a faluban, vagy volt egy ilyen erdős, földesutas rész. Visszafelé mindig azon versenyeztünk, hogy ki tud feltekerni a dombon a házig. Azt mondta apa, akinek sikerül, kap egy fagyit. És nekem sikerült. mindig.. De csak a fagyi miatt. Öcsémnek sosem. Aztán ahogy nagyobb lettem, már nem volt elég motiváció a fagyi, alig bírtam feltekerni, sőt, feltolni a biciklit. És van egy csomó fa ott. Szép..Persze most is szoktunk lejárni nyáron..de olyan más.. A régi biciklizések, meg amikor játszottunk. És nem is olyan rég volt. Észre sem vettem, hogy így elment az idő.. Balatonon mindig be akartam menni a mély vízbe, ellentétben öcsémmel, aki fél a víztől. Még most sem tud úszni. Csak ez a kutya úszás megy neki. Apa mindig bevitt a stéghez, ahol már neki sem ért le a lába, ha nagyon akarta leért, de akkor a feje nem ért ki a vízből. Szóval onnan ugráltam mindig be. Meg apa régen szörfözött, és kivittük a szörfdeszkát a vízre, azzal is behajókáztunk a mély vízbe, és ugráltam. Meg felálltam rá, apa meg tolt. Meg ő is dobált engem.

Aztán nagyobbak lettünk, de még sokáig ilyenek voltunk, hülyültünk. Mikor meglett a gép, meg az internet, kb 12 éves koromban.. Elkezdtünk játszani, mindenféle játék volt a gépen. Csak egy gép volt, mindig vitatkoztunk, hogy ki ül ott. Imádtam a fiús játékokat, mint a Need for speed, a Turok, meg ilyesmi. Kiskoromban eléggé fiús voltam. Emlékszem, egyszer szülinapomra kaptam egy Barbie-t. Utáltam a Barbie-kat. Elkezdtem sírni, amiért öcsém egy tök klasz kis teherautót kapott meg kis kocsikat. Én pedig csak egy hülye babát. Nem tudtam elképzelni, mit lehet kezdeni egy nyamvadt babával :P Emlékszem, amkor öcsém kapott egy fényképezőgépet. De ilyen nagyon gagyit. Én meg mindent, a ház minden egyes részletét lefotóztam. Már akkor is imádtam fotózni.Szüleimet mindig kérdezgettem mindenről.. a mai napig.. Az őrületbe tudom őket kergetni, a "miért"-ekkel. Egyszer kimentem a  kertbe, és elkezdtem forogni. Apa is kint volt. És azt mondtam neki, hogy ha sokáig forgok, és megállok, akkor látom ahogy forog a Föld. És ezt komolyan gondoltam akkor.Emlékszem, amikor kimentünk hullócsillagok nézni. Volt hogy kimentünk este, és csak bámultuk a csillagokat. Esténként is mindig játszodtunk. Nekem emeletes ágyam volt, íróasztal, és felette  az ágy. Öcsémnek meg normál ágya. És dobáltuk egymásnak a kispárnát.. Meg annyi minden volt. Például lekopogtam egy dal ritmusát, elmondtam a címe első és utolsó betűjét, meg elénekeltem pár hangot belőle, és ki kellett találnia. Mindig átmásztunk anyáék szobájába este, az ajtó mögött, de észrevettek mindig anyáék.Egyik nap találtam egy füzetet. Én csináltam, 2006-os. Öcsémmel mindig megegyeztünk ilyen kis dolgokban, szóval ezeket muszáj bemásolnom, mert nagyon aranyos. A füzetnek ezt a címet adtam : Áll az alku. És ráírtam : Minőségét megőrzi : 2007.12. 31.  Innentől bemásolom:

Gergőnek ezeket a feladatokat kell teljesítenie: Minden második héten Gergő ágyán alszok. (És képes voltam csinálni egy táblázatot, és beikszeltem hétfőt és szerdát.) Következő: 2 db buenó csoki kockát adnia kell nekem; Kedden Emese megnézheti a Csacska angyalt; 10x a Gergő ágyán alszok Januártól Májusig; Gergő tartozik nekem 140 ft-al. És ezek így kivannak pipálva. Kivéve  az utsót.. Hmm.. azóta mennyi lehet a kamat :D Aztán sok oldal üresen. És : Emesének ezeket a feladatokat kell teljesítenie: Június 12. én 10 db chipset adni Gergőnek; Gergőnek 3szor italt csinálni; Gergőnek 6 szendvics, 3 ital; Gergőnek 3 ital+ 2 mentolos cukorka;Gergőnek 5x2 szendvics( egy szendvics 2 db kenyérből áll);Gergőnek két ital. Nálam mind ki van pipálva. KOmolyak voltunk. De ez most nagyon tetszett nekem, amikor megtaláltam. Jót szórakoztam rajta.

Nagyon sokat gondolok a múltra. Észrevettem, hogy minden kicsi dolgot el szoktam rakosgatni, belépőjegyeket, és hasonlókat, minden kis valami ami emlékeztet valamire. Ha már visszamenni nem tudok, emlékezni igen. Szép gyermekkorom volt. És ennek örülök, hogy boldogan gondolhatok vissza. Persze nem írtam le mindent, csak ami eszembe jutott most így hirtelen. Tényleg visszamennék.. Akkor még hittem el, hogy milyen jó gyereknek lenni.. Csak úgy lenni..Semmi felelőség..De megy az idő. Túl gyorsan. Én nem akarok felnőni. Minden bonyodalom csak most kezdődik.

"Az élet egy száguldó vonat, amiről néha jó lenne leszállni, és állni a peronon."