-Mesi, állj fel onnan, vagy valami, mert jön a hullám.
-Nem - mondtam nevetve.
És akkor jött a hullám. Ellepett teljesen, átment rajtam, de én csak nevettem ugyanúgy, a víz alól is - pedig emlékszem, nagyon nem volt jó, és nagyon telement minden orrom és fülem vízzel. De nevettem, hogy ne legyen igaza, hogy nekem aztán nem kellett onnan felállnom, mert nem történt semmi. A parton ültünk egyébként, én a tengerrel szemben, apa háttal. Igen, már akkor is makacs voltam.
Olyan négy-öt éves lehettem. Horvátországban nyaraltunk.
Ez volt az első ami eszembe jutott, így, hogy a múlton gondolkozom. Ezzel kezdem, emlékekkel. Szép gyermekkorom volt. És szerettem gyerek lenni. Most is szeretnék.. szeretek gyerek lenni, de persze ez már nem ugyanolyan, mint akkor... Szerettem rosszalkodni, szerettem felmászni mindenre, szerettem idegesíteni mindenkit. Szerettem ugrálni, nevetni, játszani. És most is szeretek. Mert jó.. Mert nem akarok komoly lenni. Mert a gyerekkor a legjobb.
Gyereknek azért jó lenni, mert nem kell törődnünk semmiel. Mert nincs rajtunk felelőség. Mert csinálhatunk bármit, úgy sem kapunk komolyabb büntetést, mert csak gyerekek vagyunk. Gyereknek mindenki jó még. Akkor még van bennünk szeretet, nem bántjuk a másikat, megosztjuk egymással a dolgokat. Van bennünk tisztelet, életerő..játék.. Aztán egyszercsak megnövünk, és szép lassan mindent elnyom az önzőség, a rosszindulat, a felszínesség. Úgy, hogy észre sem vesszük. Elfelejtjük milyenek voltunk gyereknek. Elfelejtünk játszani. A gyerekek rajzolnak, énekelnek, táncolnak. Aztán ha felőlnek, már csak a pia, meg a nem sorolom mi marad. Csak nevetnek a másikon, bántják egymást.. Majd fejre esnek..
De mindegy, visszatérve Horvátországra..
Gergővel,tesómmal, mindig kiszaladtunk a sátorból, amikor jött a kék kis vonat, ami átment a kempingen minden nap, és integettünk neki. Egyik nap várat építettem, a sátor előtt. Kis kockákból, vagy ilyen legóból, vagy mi az. Volt két műanyag zászló, az is a legókhoz tartozott. Nagy nehézségek árán felszereltem a váramba őket, de míg elfordulok, öcsém próbálja eltulajdonítani az egyiket, mire összedől a váram fele. Aztán elkezdtem magyarázni neki. Öcsém ekkor kb három éves volt. Én öt. Készítettünk sok videófelvételt. Volt olyan, hogy megláttam a kólát egy lavórban, amit azért rakott oda apa,(apának fogom írni, de nevelőapám csak) mert volt valami kis lyuk a rajta, persze én ezt nem tudtam. A fejem fölé emeltem és elkezdtem rázni, aztán ennek a videórészletnek itt vége volt, mert apámnak el kellett vennie tőlem. Emlékszem a sárkányos úszógumimra.Egy nagy sárkány fej volt elől, emlékszem hogy sajnáltam, amikor kilyukadt. Emlékszem arra is, amikor a parton voltunk, kagylókat gyűjtöttünk. Nekem nagyon tetszett az egyikféle,ilyen zöld, gömb alakú..és van egy lyuk az alján vagy tetején, már nem tudom. Ilyenből csak kettőt találtunk, és elkértem az egyiket anyától. Először nem akarta odaadni, ismervén engem, hogy leejtem. De én biztosítottam hogy nem fogom. És ki nem találjátok, mi történt. Természetesen leejtettem. Meg azt is mesélte, hogy egyik este egy ilyen nagy csúszdás ugróvárnál voltunk, akkor láttak ők is először olyat. Én meg csúsztam, de még nagyon kicsi voltam, meg ez a csúszda is nagyon nagy volt, én meg félig zuhantam, és amikor leestem arra a gumira, gurultam meg mittomén, és féktelenül nevettem..
Apa csinált egy hintát a garázsunk elé. Szerettem hintázni nagyon. Még most is..És mindigis szeretni fogok. Emlékszem, egyik nyáron kitaláltunk egy csomó játékot Gerivel, de soha nem tudtunk megegyezni, hogy melyiket játsszuk. Ezért felírtuk őket kis cetlikre, beleraktuk egy nagy műanyag disznóperselybe, és mindig kihúztuk, hogy mit játsszunk. Jó visszagondolni ilyenekre, mint hogy öcsém hátán ülök, egymáson lovagolunk, vagy hogy éppen ő a kutya, és trükökket tanítok be neki. Mert mindig kitaláltunk ilyeneket. Kitaláltunk történeteket, és eljátszottuk. Vicces gyerekek voltunk. Öcsém kiskorában nagyon szerette a lovakat, nekem meg voltak ilyen műanyag pónijaim, és azokkal is játszottunk. Építettünk nekik házat kockákból, és.. elvoltunk.Mindig elvoltunk. És még nagyon sokféle játékot kitaláltunk.
Balatonon, Siójuton(Siófokhoz közeli kisfalu) van telkünk. Ami nem éppen egy szép nyaraló,és nem is nevezhető nyaralónak, csak arra jó, hogy ott aludjunk, és tudjunk kaját csinálni. Egy kiskonyhából, egy szobából, és egy nappali-étkezőből áll.Soha nem tudtuk, hogy mit csináljunk, amikor éppen ott voltunk, és nem a parton. Kitaláltunk oda is játékokat. Például fogtunk egy tárgyat, az egyikőnk eldugta, és a másiknak meg kellett keresnie. Ez a hideg-meleg játék,biztos ismeri mindenki. Meg rajzoltunk. Történeteket. Lerajzoltunk pár kisképet, és az volt a feladat, hogy meséljünk közben, miközben mutatjuk. Nagyon jópofa alkotások születtek. Meg labirintusokat is rajzoltunk egymásnak. Van a telken egy fa, ahova mindig felmásztam, és egy zacskót felkötöttem, benne a fontos dolgaimmal. Nem emlékszem, hogy ez miből állt.. De volt egy távcső, arra emlékszem. A következő nyáron, amikor leszedtem a fáról, és halott bogarat is találtam benne. Nem tudtam elképzelini, hogy került bogár a játéktávcsőbe. De hiányzik ez.. A telkünk amúgy nagyon nagy. Mármint a telek. A kert. Egy szőlődomb igazából. Mindig mentünk biciklizni. Vagy a faluban, vagy volt egy ilyen erdős, földesutas rész. Visszafelé mindig azon versenyeztünk, hogy ki tud feltekerni a dombon a házig. Azt mondta apa, akinek sikerül, kap egy fagyit. És nekem sikerült. mindig.. De csak a fagyi miatt. Öcsémnek sosem. Aztán ahogy nagyobb lettem, már nem volt elég motiváció a fagyi, alig bírtam feltekerni, sőt, feltolni a biciklit. És van egy csomó fa ott. Szép..Persze most is szoktunk lejárni nyáron..de olyan más.. A régi biciklizések, meg amikor játszottunk. És nem is olyan rég volt. Észre sem vettem, hogy így elment az idő.. Balatonon mindig be akartam menni a mély vízbe, ellentétben öcsémmel, aki fél a víztől. Még most sem tud úszni. Csak ez a kutya úszás megy neki. Apa mindig bevitt a stéghez, ahol már neki sem ért le a lába, ha nagyon akarta leért, de akkor a feje nem ért ki a vízből. Szóval onnan ugráltam mindig be. Meg apa régen szörfözött, és kivittük a szörfdeszkát a vízre, azzal is behajókáztunk a mély vízbe, és ugráltam. Meg felálltam rá, apa meg tolt. Meg ő is dobált engem.
Aztán nagyobbak lettünk, de még sokáig ilyenek voltunk, hülyültünk. Mikor meglett a gép, meg az internet, kb 12 éves koromban.. Elkezdtünk játszani, mindenféle játék volt a gépen. Csak egy gép volt, mindig vitatkoztunk, hogy ki ül ott. Imádtam a fiús játékokat, mint a Need for speed, a Turok, meg ilyesmi. Kiskoromban eléggé fiús voltam. Emlékszem, egyszer szülinapomra kaptam egy Barbie-t. Utáltam a Barbie-kat. Elkezdtem sírni, amiért öcsém egy tök klasz kis teherautót kapott meg kis kocsikat. Én pedig csak egy hülye babát. Nem tudtam elképzelni, mit lehet kezdeni egy nyamvadt babával :P Emlékszem, amkor öcsém kapott egy fényképezőgépet. De ilyen nagyon gagyit. Én meg mindent, a ház minden egyes részletét lefotóztam. Már akkor is imádtam fotózni.Szüleimet mindig kérdezgettem mindenről.. a mai napig.. Az őrületbe tudom őket kergetni, a "miért"-ekkel. Egyszer kimentem a kertbe, és elkezdtem forogni. Apa is kint volt. És azt mondtam neki, hogy ha sokáig forgok, és megállok, akkor látom ahogy forog a Föld. És ezt komolyan gondoltam akkor.Emlékszem, amikor kimentünk hullócsillagok nézni. Volt hogy kimentünk este, és csak bámultuk a csillagokat. Esténként is mindig játszodtunk. Nekem emeletes ágyam volt, íróasztal, és felette az ágy. Öcsémnek meg normál ágya. És dobáltuk egymásnak a kispárnát.. Meg annyi minden volt. Például lekopogtam egy dal ritmusát, elmondtam a címe első és utolsó betűjét, meg elénekeltem pár hangot belőle, és ki kellett találnia. Mindig átmásztunk anyáék szobájába este, az ajtó mögött, de észrevettek mindig anyáék.Egyik nap találtam egy füzetet. Én csináltam, 2006-os. Öcsémmel mindig megegyeztünk ilyen kis dolgokban, szóval ezeket muszáj bemásolnom, mert nagyon aranyos. A füzetnek ezt a címet adtam : Áll az alku. És ráírtam : Minőségét megőrzi : 2007.12. 31. Innentől bemásolom:
Gergőnek ezeket a feladatokat kell teljesítenie: Minden második héten Gergő ágyán alszok. (És képes voltam csinálni egy táblázatot, és beikszeltem hétfőt és szerdát.) Következő: 2 db buenó csoki kockát adnia kell nekem; Kedden Emese megnézheti a Csacska angyalt; 10x a Gergő ágyán alszok Januártól Májusig; Gergő tartozik nekem 140 ft-al. És ezek így kivannak pipálva. Kivéve az utsót.. Hmm.. azóta mennyi lehet a kamat :D Aztán sok oldal üresen. És : Emesének ezeket a feladatokat kell teljesítenie: Június 12. én 10 db chipset adni Gergőnek; Gergőnek 3szor italt csinálni; Gergőnek 6 szendvics, 3 ital; Gergőnek 3 ital+ 2 mentolos cukorka;Gergőnek 5x2 szendvics( egy szendvics 2 db kenyérből áll);Gergőnek két ital. Nálam mind ki van pipálva. KOmolyak voltunk. De ez most nagyon tetszett nekem, amikor megtaláltam. Jót szórakoztam rajta.
Nagyon sokat gondolok a múltra. Észrevettem, hogy minden kicsi dolgot el szoktam rakosgatni, belépőjegyeket, és hasonlókat, minden kis valami ami emlékeztet valamire. Ha már visszamenni nem tudok, emlékezni igen. Szép gyermekkorom volt. És ennek örülök, hogy boldogan gondolhatok vissza. Persze nem írtam le mindent, csak ami eszembe jutott most így hirtelen. Tényleg visszamennék.. Akkor még hittem el, hogy milyen jó gyereknek lenni.. Csak úgy lenni..Semmi felelőség..De megy az idő. Túl gyorsan. Én nem akarok felnőni. Minden bonyodalom csak most kezdődik.
"Az élet egy száguldó vonat, amiről néha jó lenne leszállni, és állni a peronon."
Utolsó kommentek