Étteremben voltunk ma, Mama szülinapját megünnepelni. Minden évben a Trófeába megyünk, de most nem. Most csak a Sport Étterembe mentünk, vagy mi az, itt van a közelben. Én hagyományomhoz híven rántott sajtot ettem, imádom. Meg hagymalevest. Kaja után, hazafelé bementünk a Lidlibe, hogy mama körülnézhessen. Amúgy az utcánk végében van, de mama már nem tud elmenni egyedül sehova. Szóval bementünk.. De amit ott csináltak.. Mamát nem szabad vásárolni vinni, mert megveszi a fél áruházat. Megyünk, megyünk, az első sorban. Kérdezi minden ilyen üvegre hogy mi, és oké, et is, az is kell :P Már ott virít a bevásárlókocsiban az üveges uborka, de azért még nézegetik a "cuki" miniuborkákat, meg az óriásüveges uborkát tíz percig. Aztán megyünk tovább... Anya kérdezi, van-e neki otthon felvágott. Mondja mama van, de azért kell...:D Aztán még negyed órát ott is vaciláltak anyával. Eközben én szétfagytam, mivel étteremből jöttünk, és szoknyában voltam. Én már annyira untam, elaludtam a bevásárló kocsi felett. Aztán anyaa mutatott nekem valamit. "Nah Emese, mi ez?" Mondom palacsinta. Úgy nézett ki. Csak lefagyasztva. Csodálkoztam is, mióta árulnak fagyasztott palacsintát. Elkezd röhögni. Furán nézek rá. Mondja, ez Tortilla. Aztán rájöttem. Tényleg az volt. De hogy kerül a fagyasztóba Tortilla? Ilyen sem láttam még :P A Tortilla az egyik kedvenc kajám egyébként. Mármint nem az ugyanerre névre hallgató mexikói kajára gondolok. Nem. Ennek semmi köze ahhoz. Ez spanyol tortilla. Ha már szóba került, leírom hogyan kell elkészíteni. Egyszerű, és nagyon finom kaja.Tojásból,krumpliból,és hagymából áll. Amúgy olyan mint egy rántottam. Úgy is mondják, hogy spanyol rántotta. Nah szóval :
Szóval kell egy egy nagy lilahagyma. (És persze néhány fokhagyma,hogy finomabb legyen. A fokhagyma finom. ) Négy-öt db krumpli és négy tojás. Meg só. A krumplikat megmosom, felszeletelem nagyon kicsi kockákra, megsütöm. Közben a tojást szétválasztjuk, sárgáját pohárba,fehérjét egy tálba tesszük,felverjük. 
Ha a kurmpli puhára főtt, a tojásfehérjéhez öntjük a sárgáját, meg a krumpliti is bele.A hagymát kis kockákra vágom, megpirítom, aztán megy ez is a tojásos-krumplis masszába (meg az összepréselt fokhagyma is). Aztán fogjuk a serpenyőt, beleöntjük, és fakanállal laposra formázzuk. Ha milliomosok lennénk, oliva olajat használnánk,mint a spanyolok :P Úgy az igazi. Sok olaj kell. Aztán puhára sütjük, vagyis ropogósra kell, de ahhoz úgysincs türelmünk. Legalábbis nekem nincs :P Mert annyira finom illata van, hogy hmm..Aztán mielőtt leég az alja( ez két személyes feladat, legalábbis nálunk) ,meg kell fordítani. Mert kavargatni nem szabad. Mi úgy oldjuk meg(hogy egybe maradjon), hogy fogunk egy nagy tányért, minimum akkorát ugye,mint a serpenyő, rárakjuk,felfordítjuk, és kiszedjük a tányérba, lehetőleg úgy hogy az olaj ne folyjon ki. Aztán visszacsúsztatjuk a serpenyőbe, és megsütjük a másik oldalát is. Az aljának már nem kell sok idő.És ugyanezt eljátszuk kiszedéskor. Én tejföllel szoktam enni, de lehet rá sajtot reszelni, meg mindenkinek ahogy ízlik..Nyamm :P
Nah, aztán a boltban haladtunk tovább, én közben olyan kérdésekkel idegesítettem anyát, hogy mivan, felrobbant otthon a hűtő, vagy hogy nyertünk a lottón? Aztán anya mondja nekem : "Mesi, hazamehettek a Gergővel ha akartok." Mondom neki nem, mert ezt vicces nézni. Ezt közben elújságolta apának is, bár nemtudom mi volt ebben vicces. Már a 2. sorban voltunk. Juhé. Koncervek. Öcsém odajön egyel a kezében. "Nézd Emese, darált disznófejhús" De komolyan az volt. Én meg elkezdtem röhögni, Gergő kérdezi " Mi van, nem tetszik hogy összedarálják a disznó fejét?" De komolyan, még szerencse hogy mama nem tud eljönni egyedül, mert szerintem többet venne, mint amennyi pénze van. Nem szabad őt elereszteni egy Auchan-ban.Aztán már nem bírtam. Ennyit szenvedni egy boltban. Megláttam pár ismerős arcot, akik a pályára szoktak kijárni, köztük Robit is, jöttek fagyizni, és társultam hozzájuk. Én nem ettem fagyit, mert ígyis majdnem kihánytam a rántottsajtot, kicsit sok volt. :P Szóval kijöttünk a Lidli-ből, szóltam anyáéknak, hogy velük megyek. A Lidli előtt beszélgettünk, amíg megették a fagyit, aztán indultunk. Közben találkoztunk a Bianka szüleivel, akik a Lidli felé tartottak. Megálltunk egy kicsit, amíg elmesélte Tomi(Bia apja) az előző napi izgalmas horgászos élményeit. Meg beszéltünk a 28-ai Nagykátai Kárpátia konciról, amire remélem mehetek. Robi is megy, meg Erzsi is(Bia anyja). Én meg barátnőmmel, Ariellával. Ha minden igaz :) Majd írok róluk is. A barátaimról. Aztán mondtam Robinak, hogy Ariellával biztos kijönnének, mert ő is ilyen parasztos. Aztán elkezdtek röhögni, én meg mondtam hogy nem így értettem, csak hogy hasonlóan szoktak viccelődni mindketten.. :) De szóltak hogy ezt már nem magyarázom ki. Mondta Erzsi, hogy Bianka keresett, szóval menjek be hozzá. A többiekkel mentünk arra, bementem Biához, kihívtam az utcára, és még hülyültünk a többiekkel. Aztán Bia veszekedett anyjával, de ezt most nem részletezem... Biával sétáltunk egy kört, próbáltam lelki segélyszolgálatot játszani, áám kevés sikerrel.. Mindegy. Aztán utolértek minket a többiek. Még a házunk előtt egy kis beszélgetés, aztán elköszöntem tőlük. És most jelentkezett be Ariella MSN-re. Szóval most megyek.
felét. Szóval kiültünk arra a lejtős köves részre, és onnan néztük. Szép volt, szeretem a tüzijátékot. De tavaly mintha hosszabb lett volna. Nem tom. Aztán indultunk. Mert meg volt beszélve, hogy hazakísérnek. De hazavittek volna anyáék, mert ők is bent voltak a városban, de Gábor ragaszkodott ahhoz hogy hazakísérjenek. Közben hívtak apáék is, megmondta, hogy tizenegyre érjek haza. Mondtam neki jó, majd hazaérek valamikor. Szóltam Gábornak, hogy de azért nem kell sietni, mert tökmindegy mikor érek haza. Közben bementünk a BurgerKing-be, ahol fél kilóméteres sor állt. Ettünk, aztán indultunk tovább. Vártunk egy kicsit a Blahán a buszra, de aztán a séta mellett döntöttünk. Közben én véletnen felrúgtam egy kiskutyát. Szóval elindultunk, de két perc alatt négy busz is elment, amiért Szandy elkezdte üldözni a Danit, mivel ő akart sétálni. De Dani gyorsabb volt. Szóval megmenekült a Szandy általi hatalmas erejű ütéstől. Megérkeztünk a Keletihez, ahol felszálltunk a trolira. Itt búcsú Ágitól, és a barátjától, ők nem folytatták az izgalmas utat. Stadionok, leszálltunk, megnézem mikor jön a busz... 23:11... " MICSODA?!?!" Hm..Nem hittem el. De ránéztem a táblára megint.Tényleg annyi volt. Én azthittem félkor megy az utolsó busz. Aztán még egy kicsi remény maradt bennem, mert nem tudtam mennyi az idő. Aztán. Megnéztem. 23:16. Hát ez remek. Közöltem a többiekkel ezt a csodás hírt. Megnéztem hogy a troli jár-e, mert azzal elmehetünk valameddig, és kevesebbet kell sétálnunk. Oké, járt még. És.. azt írta elmegy a Szentmihályi útig. De ez nekem új volt. Mert ott elvileg a 130-as is megáll. De nem értettem, hogy, hiszen a 130-as egyenesen megy a csömöri út felé, de a troli a felüljáró, vagyis ott a Fisher István útnál lefordul. De inkább nem szóltam, mert Dani úgy gondolta, hogy ott megáll a 130-as. Mert ő nem lakik messze tőlem, három-négy megállóval tovább mint én. Elvileg. Szóval elmentünk a Szentmihályi útig. Ismerős volt. De persze fogalmam sem volt, hogy innen hova, nem a mi környékünk volt, az biztos. Közben Szandyt is hívta az anyja, hogy fél óra múlva a kapujuknál kell lennie. Ez szép. Nem járnak buszok, szóval kb két órás séta lenne, ha nem több. Szandy aztán teljesen kiakadt. Végül felhívta anyuja, hogy érjen haza fél nyolc-ra, szóval oké volt utána. Trolival visszamentünk a fűútig. Onnan már egyszerű volt hozzám sétálni, csak hosszú picit. De nem baj. Én élveztem. Útközben bementünk innivenni egy benzinkútba. Fiúk elől dumáltak, mi meg Szandyval kicsit hátrébb beszélgettünk. Már nagyon hulla voltam. De én nem szivesen mentem haza. Inkább lettem volna velük akár egész este, függetlenül attól, hogy hazáig alig bírtam a fáradság miatt. Aztán már csak hat megálló volt. A fiúk kicsit ki lettek akadva, mikor Gábor megosztotta velük, hogy hazahoztak volna engem kocsival, de ő szerette volna hogy hazakísérjenek. Aztánmár csak öt megálló.. négy... amikor leültünk pihenni. Gábor felmászott a buszmegálló tetejére. Bolond :) Aztán a kis pihi után indultunk tovább. Már háromnegyed egy volt. De sebaj. Anyáék már úgyis alszanak, gondoltam. Hazaértem, elköszöntem tőlük, bejöttem, és tényleg aludtak, öcsém viszont még nem. És akkor becéloztam az ágyam, és el is aludtam rögtön. Tehát, összeségében, nagyon jó este volt.
Utolsó kommentek