Hát jah. Paff. Elérkezett..valahogy éreztem. De nem Paff, a bűvös sárkány, hanem ez az amiről beszéltem a Nem-olyan-egyszerű-ám-minden....bejegyzésben. De nem számít amúgy, kinek világos amit írok. Nem számít, mert inkább ne is értse más. Csak nagyon nem jó.. Nagyon nem örülök neki. Pedig nincs értelme annak, hogy ki vagyok akadva emiatt. Mármint jó, persze, van, de hogy ennyire? És én sem értem miért. Úgy éreztem magam, mintha velem történt volna. Meglepett, nagyon. És miért? Miért van ez? Miért van az, hogy elmúlnak a szép dolgok? Szerelem nem is létezik. Jó, tizenhat éves korban lehet, hogy nem..Minden bizonnyal van szerelem, de ha belegondolok, mindig megunják egymást az emberek. Vagy teljesen kiismerik a másikat. Egy idő után ígyis úgyis jönnek a viták, vagy idegesítő lesz a másik. Talán azért vagyok kiakadva ennyire,mert lehet, hogy én is benne vagyok a "miért"-ben. De én nem hiszem. Ha igen, én letütöm magam valami jó nagy fadarabbal. Még ha nem is csináltam semmit. Rossz lenne. De ez úgy sem fog kiderülni. Örültem, hogy boldog. De tényleg. És most nem az. Annyira meglepő dolgok tudnak történni.
"Homokba írtuk azt a szót, és hittük mindörökké tart,
de hullámokba fulladt már a régi tengerpart.
A tegnapoknak lábnyomát a szél söpörte szét,
Ennyi volt, véget ért."
Nem tudok semmit. Nem szeretem, ha nem tudok semmit.Örültem, hogy boldog, én megőrülnék, ha miattam lenne szomorú.Mert itt a 2. rész. Sokminden van még bennem,nagyon sok minden, de nem akarok írni erről. Amúgy is felesleges aggódnom ezen. Csak megijedtem egy pillanatra. De felesleges..
"Játsszuk el, hogy most neked is kék az ég,
Hogy hinni tudsz úgy, mint rég,
Mikor gyerekek voltunk még.
Játsszuk el azt, hogy örök a barátság,
Hogy az igaz nem hazugság,
Hogy az álom is valóság! "
Utolsó kommentek