Tegnap este fura kedvem volt, és átfutott a fejemen egy elő-kéne-szedni-a-régi-naplókat gondolat. És akkor meglepő módon előszedtem a régi naplókat. És beleolvasgattam. Három van összesen, egy évig írtam, 2008 nyarától 2009 tavasz végéig. Nem tudom miért hagytam abba, de úgy döntöttem, hogy az utolsót befejezem. Egy bizonyos pontig. Amíg szakítottam a volt barátommal, mert a háromból kettő majdnem csak róla szól. Ő volt az első, és azóta egyetlen barátom, hét hónapig voltunk együtt, és elég sokat lehetne erről mesélni, de mivel le vannak írva a naplóba, itt nem fogom részletezni a dolgokat. Szóval elkezdtem folytatni onnan az írást, ahonnan abbahagytam, persze nem így napról napra, csak ami eszembe jutott. És hogy könyebb legyen, elkezdtem olvasgatni az április végi beszélgetéseket. És.. csak úgy mellékesen.. egyszerűen HIHETETLEN, hogy hogy voltam én ennyire.. ennyire hidegvérű.. Vagy mi.. Lényeg, hogy olyanokat írt, hogy ha ez most lenne, nem hagynám magam.. de.. Hogy tűrtem így el, amiket mondott? Azt mondják rám, még most is, hogy engem nem lehet felidegesíteni, meg ilyen meg olyan nyugoddt vagyok mindig. De.. ahhoz képest, amilyen akkor voltam.. Hát komolyan. Vagy ennyire nem láttam az orromnál tovább? Ennyire naív voltam? Mindegy már, nem számít. Azon gondolkoztam, hogy elkezdek megint naplót írni. Mert ide, blogba, csak gondolatokat írok, meg ami bennem van. Naplóba meg a napokat, mit csináltam, hol voltam, ilyenek. Mert jó visszaolvasni azokat is, tényleg. Így legalább, amikor olvasom ezeket, picit újra a múltban lehetek, felidézhetem magamban, amik történet.. és picit úgy érezhetem, átélhetem, ami volt, ha már vissza nem mehetek. Fel kéne találnom az időgépet :) És imádok írni, és legszívesebben életem minden percét leírnám, hogy meglegyen nekem. Talán azért hagytam akkor abba az írást, mert ki voltam kicsit készülve, nem Dávid(volt barátom) miatt,nem csak miatta, hanem más miatt is, és annyi minden történt, hogy nem lehetett leírni már. Nem tudok senkit közel engedni magamhoz.Félek attól, hogy megismerjenek teljesen. Talán Dávid miatt. Mert vele teljesen nyílt voltam. Annyira megismert, hogy tudta, mikor mit gondolok, ha valamit csináltam, tudta miért, ha meglepő dolgot csináltam, akkor is tudta, hogy mit gondolok meg miért csinálom... Tudta mitől félek. Minden gondolatomat, anélkül, hogy elmondtam volna neki. És ez nem mindenféleképpen rossz, csak nála nagyon rosszul jött ki. Nagyon rossz volt érezni azt a kiszolgáltatottságot, mert ő kihasznált mindent. Kihasználta minden gyenge pontomat. Lehet hogy aztán ezért tudott "uralkodni" felettem.. Dávid előtt, mármint mielőtt elkezdtünk járni, nagyon komolytalan voltam, és szerettem komolytalan lenni. Szerettem hülyéskedni. Csak Dávidtól megkomolyodtam egy időre. Ő ilyen tökéletes úri nőt akart faragni belőlem.De neem, inkább nem kezdek bele, soha nem végeznék, olyan hosszú. És unalmas..és fárasztó..Szerencsére azóta megint kezdek "visszafejlődni" :P Mármint tudok hülyéskedni, szórakozni, nevetgélni. És fel rakhatom a székre a lábamat. Midnegy, ez a mániám, nem tudok úgy ülni, hogy a földon van a lábam. Most is a széken van. Csak a Dávidnak ez nem felelt meg. Mert hogy az nem nőies, khm.. Midnegy. De amit ki akartam ebből hozni, hogy talán ezért lettem még zárkózottabb, mint voltam. Persze tudom, hogy Gábor, vagy más barátom nem használná ki, amit tud rólam, de valahogy félek.. Én nem hiszem, hogy bármikor is azt fogom akarni, hogy valaki annyira kiismerjen,mint Dávid, nem is fogom hagyni. Jó, nem mondok semmit, bármi változhat, de most úgy gondolom.. elég ha én tudom mit miért mondok, gondolok,kérezek,csinálok..
Legyen már tavasz :) Nem tudom miért várom. Talán kivirágoztat majd engem is. Nem szoktam várni a tavaszt, sőt, örültem mindig a télnek. De most. Most azt kívánnám, bár holnaptól már szép, friss tavasz lenne.. Hm, de majd Gáborral úgy is kiírtjuk a havat. Egészen pontosan egy részecskegyorsítós srapnelszilánkkibocsátó furnéllemezes hőlézerrel. Ugyanis Gábor elmélete szerint a hó ellenünk van, és el akarja foglalni az egész világot. El foglalta a házakat, meg a fákat, és még hadseregekbe is szerveződtek. Szóval ez ellen muszáj lesz tennünk valamit :P
Na de elmegyek írni, mepróbálom felidézni mik történtek április végétől június közepéig. Lehet hogy sokáig fog tartani. Már most fáradt vagyok, ha bele gondolok. Bár igazából alapból fáradt vagyok most is. Na jólvan, pápá :P
Utolsó kommentek