Egy álmokkal teli világban a valóság fájhat

Varázslatos tavasz

Megérkezett a tavasz, mit úgy vártam rég,
Virágba borult minden, egyszerűen csodaszép.
A csillogó napfény kivirágoztatja lelkem,
Boldog vagyok, csak ez hiányzott nekem.

Mindenhol madarak csicseregnek, hangjuktól zúg a táj,
A parkokban gyerekek futkosnak, mindenki friss és vidám.
Édes nevetésük tölti be az  egész környéket,
Ezzel melegséget hozva az emberek szívébe.

Patakok folydogálnak, zuhog a vízesés,
Erdőkben a fák gyönyörű zöldbe öltöztek rég.
Virágzik minden, édes illatok szállnak a levegőben,
A méhek nektárt szívogatnak éppen.

Kinézek az ablakon, gyönyörű a táj,
A zöld fűről visszacsillan a napsugár.
Az ibolyák már nyílnak a kertben,
A tavasz varázslatos, hidd el nekem.

Elmúlt a tél, a zord és hideg tél,
Nincs többé hó, fagy, ennyi volt, véget ért.
Lejárt az ideje, a tavasz beköszönt,
A fagy el kell hogy tűnjön az emberek lelkéből.

Tavasszal nem lehet szomorú senki,
Tudod, most lehet igazán élni.
A nagy kirándulások ideje itt van,
Izgalom, nevetés, sok-sok kaland.

Irány a domb, a hegyek, a rét, az erdő,
A virágzó parkok, a friss levegő.
Ne vesztegesd az időt, mire vársz még?
Élvezd a tavaszt, nem látod? Hisz minden csodaszép.
 

Meleg van, és jó az idő, és vannak virágok a kertben, és szedtem virágokat, és tök jó :P Minden. Voltunk futni Biával, arrafelé, amerre kiskormban voltam utoljára. A patakon túli házaknál, nem is tudtam, hogy milyen nagyon szép környék. És mindegyik ház, annyira szépek. Teljesen felfrissülök, ha kint vagyok. Ariellnál nem voltunk mégsem, majd szünetben. Valószínűleg. Már csak két nap és game over, nincs suli. Több mint egy hétig nem kell látnom azt a "gyönyörű" épületet, és az "igazán remek" osztályomat. :P  Bia itt szokott aludni majdnem mindig pénteken, most is, csak most szombaton. Néztünk filmet, sétáltunk pataknál, futottunk. Szombaton délelőtt verseny volt, cimbalom, és öcsémmel és a négy szintetizátorossal olyan csodásak voltunk, hogy fel kell lépnünk holnap színházban :D Múlt héten volt Ariellának és anyának szülinapja, mégegyszer boldog szülinapot nekik. Nem voltam tegnap suliban, nyugis nap volt. Reggel nézegettem a szekrényben a videókat, és betettem egy olyat, amire a nevem volt felírva. Érdekes volt. Még nem is láttam, babakori felvételek vannak rajta. Jó volt nézni. Most olyan kéne-sütni-valami-finomat kedvem van :P Részletkérdés, hogy nem tudok sütni, mármint a kedvenc kajáim mennek, de megakarok tanulni még. Mondjuk sütiket csinálni. Most megint Nick Hornby könyvet olvasok, a Hogyan legyünk jók. A másik jobb volt, de jó ez is, az a stílus ahogyan ír..tetszik nagyon. Most..rajzolnék-festenék, vagy kirándulnék :) Most nagyon. Végre suli után, most hogy meleg van, nem kell itthon foszladoznom :P Hanem lehetek kicsit kint, Biáva futunk is, amikor meg nem, sétálgathatok, vagy kiülhetek a kertbe. Amíg még van kert. És még valami, Gergőt felvették a Bláthyba, aminek nagyon örültem. A Gábor öccse is oda fog járni, felvették őt is, szóval duplán örülök :P Jujj, anya pizzát süt, de jó, kimegyek segíteni neki. Ami abból fog állni, hogy nézem, de legalább legközelebbre már nekem is menni fog :P Talán.

Igen. És nagyon idegesítőek ezek a fura érzések. Nem szeretem ezeket a fura érzéseket, mert nem tudom mi ez, hogy mit érzek, és miért érzem, bár nem tudom mit, de azért jó lenne tudni, miért. Nem igazán jó érzés. Csak azt tudom, hogy mitől érzem, de ezzel nem megyek sokra. Valami olyasmit érzek megint, mint a Nem-fogom-megérteni-az-embereket bejegyzésben. Jó lenne, ha egyszerűbb lenne.. úgy minden. Annyira bonyolultabb az egész, mint mondjuk két éve. Ha tök egyedül lennék, nem kéne megértenem másokat. Most annyira nincs kedvem foglalkozni ilyenekkel, bármivel, ami komolyabb dolog. Egyébként szerintem nem sokáig fog megmaradni az a tulajdonságom, hogy nyugodt :P Majd kiderül. Viszont örülök a jó időnek. És egyre melegebb lesz. Ami egyszerűen nagyszerűűű :P

Álmomban

Egy varázslatos helyen jártam, csodaszép volt,
A nap sütött, s virágok csillogtak mindenhol.
Nem volt hó, eső, vihar, sem tavaszi zápor,
A gyönyörű napfényben mindenki táncolt.

Táncolt az egész világ, s mosolygott,
Hihetetlen volt látni a sok viruló arcot.
Elfelejtettem mindent, mi valaha bántott,
Elég volt az égre nézni, hol egy tündér táncolt.

Gyerek lehettem ismét, úgy mint régen,
Futkároztam a mezőn, a réten.
Lenéztem a dombról, s a nagy homokóra leállt,
Az idő már csak szó maradt csupán.

Mindenki más volt, boldog, s őszinte,
Az egész olyan volt, mint egy igazi tündérmese.
Megöleltem volna az egész világot, ha lehetett volna,
De ennyi volt, vége lett -  ismét szobámban voltam.

Álmomban történt -  csupán álom volt,
Egy újabb álom egy csodaszép világról.
Hogyan is gondolhattam, hogy létezik,
Minden csak hazugság, nem ér semmit.

Ott mindent lehet, a fák az égig érnek,
De mit ér minden, ha felkelek, s minden másképp lesz?
A homokóra elindul ismét, pörögnek a percek,
Elindulok én is, s többé nem állhatok meg.

Miért nem álmodhatok tovább, miért kell vége lennie?
Ha lehetne, elaludnék, s többé soha nem kelnék fel.
A tündérmesében, a saját Álomvilágomban maradnék,
Hol örökké gyere maradhatnék, olyan mint rég.

Csak én érzem úgy, hogy szalad az idő,
Hogy itt hagy szó nélkül, s fut, megállás nélkül?
Mire magamhoz térek, már más ember leszek,
Teljesen más, mert elmúlik minden, s észre sem veszem.

Hiányzik minden, mi rég volt, a Boldog Múlt,
Minden emlék egyszerre rámzúdul.
Nem tudok kitörni, nekem ez túl nehéz,
Csapdában vagyok, s nincsen menedék.

Nem látom, merre van a kiút,
Hogyan is mehetnék tovább, kísért a múlt.
Hogy ezután mi lesz, még nem látom,
De a múltat elengedni nem tudom.

Rejtély,titok, egy elátkozott labirintus,
Hatalmas, s kijutni nem tudok.
A falakon régi képek jelennek meg,
Mindig megállok, a kiutat nem lelem meg.

Visszamenni nem tudok, de így nem mehet tovább,
Kell a kulcs, meg kell találnom a megoldást.
Így felesleges minden nap, minden perc,
Hisz mosoly nélkül az idő értelmetlenül múlik el.

De mit tegyek, boldog hogy legyek?
Elmúlt, mi szép volt, visszamenni nem lehet.
A világ mostoha, el van átkozva,
Rohan mindenki, s tapossa a másikat.

Harcol a világ, minden fekete,
Az emberek egymás szívébe kést döfnek.
Mindenki magának él, nem lát semmit,
Nem érdekli semmi, csak hogy jó legyen neki.

Gyerekként ezt nem láttam, ezért volt jobb mindent,
Nem volt baj sem, csak nevettem mindenen.
Semmi nem olyan egyszerű, furcsa dolog az élet,
Megfejteni nem lehet, mi miért történik meg.

Régen tudtam, hogy teljesülnek az álmaim, hittem a mesékben,
Szép tündérekben, mindenben, mit elképzeltem.
Hittem magamban is, hercegekben, égig érő kastélyokban,
Hogy repülhetek, mint madár a virágzó tavaszban.

Így hát bezárkózom szobámba, s az ágyamba fekszem,
A saját Álomvilágomat megteremtem.
Eljön az éjszaka, s ott lehetek megint,
A helyen, ahol minden álmom valóra válik.

Néha a fantázia szebb, mint a valóság,
De álmokban élni nem lehet - tudom - ez nem megoldás.
Ezért a csillagokat néha sokáig nézem,
Szárnyalok a magasban - de csak képzeletben.

Nem vagyok szomorú, nem vagyok rosszul, csupám furán érzem magam,gyengén,érzékenyen. Néha nagyon gyengének érzem magam. Pedig most csak régi albumokat nézegettem. Gondoltam, elkezdem őket lefotózgatni, a jobbakat, hogy meglegyenek a gépen is, meg ki akartam párat nyomtatni, hogy be tudjam ragasztani naplóba meg ilyesmi. Mindegy, nem fontos, csak ennyitől már kikészülök. Jó, nem, csak.. nah mindegy, én tudom mi van.Pontosabban nem tudom én sem.  Nagyon rossz visszaemlékezni. Csak nekem ilyen nehéz ez? Én nem tudom elfogadni hogy növök. Nem akarok nőni tovább, én gyerek akarok maradni. Túl fogom élni, nem az,nem is látszik rajtam, ha szomorú vagyok, mert igazából nem, csak ilyenkor ha egyedül vagyok, olyan rossz, ha kiskoromon gondolkodom, emlékeket idézek fel. Olyan rossz, ahogy nézem a képeket, és eszembe jutnak dolgok. Olyanok is, hogy miket gondoltam akkor. És vannak annyira aranyos, boldog képek. Miért változik mindig minden? Belenézek a tükörbe, és olyan rossz látni, hogy mennyit változtam, az arcom is, de nem akarom.. Átmentem a másik szobába, Gergő gépezik. Anya pedig TV-zik, valami vígjátékot néz, elkezdte mondani, hogy mi történik éppen. Fecó másik szobában TV-zik. Annyi fura érzés van bennem. Sétálok a házban, ami ugyanúgy néz ki, mint két éve, vagy tíz éve, többnyire, de mégis teljesen más, annyira megváltozott. Komolyan nem érzem úgy, hogy itt lakom.  Mert tudom, hogy nemsokára, nem tudom mennyi idő múlva megint sokkal másabb lesz minden, tudom hogy most még itt vagyunk mind, de nem marad így. És ha már nem így lesz, még jobban hiányozni fog, amik itt történtek, az egész gyerekkorom. Hiányozni fog még talán az is, ami most van. De mégis várom, mert így nem jó, nem vagyok sehol most.Nyugtalan minden. És fura. Nem lehet leírni. Ha visszaolvasom amit írtam most, egyáltalán nincs meg bene, amit ki akartam fejezni. Csak úgy nagy dolog, amíg csak gondolkodom rajta, de ha leírom, vagy elmondom valakinek,már nagyon kicsi, apróság, érthetetlen, hülyeségnek is látszik talán. Nagyon sok mindennel így vagyok, és szerintem senki nem fog tudni mindent megérteni bennem. Azért is, mert semmit nem tudok úgy elmondnai, leírni, ahogy tényleg érzem. Sokszor nem akarok itthon lenni, bárhol, csak ne itt. Barátaimmal, vagy egyedül. De tudom, hiába lennék máshol,hiába vagyok a barátaimmal,tudom hogy a baj ott van még. Tudom, hogy nem lehet csak úgy elmenekülni. Ahogy Nick Hornby is írta : "Emlékszem, ugyanezt éreztem, amikor Tomot szültem: teljesen elkábított a gáz és az epidurális injekció, és volt egy pillanat, amikor valahogy a fejembe vettem, hogy nem a baba, hanem a szülőszoba felelős a fájfalmaimért, és ha kimegyek, akkor az egésztől meglóghatok. Ez hülyeség volt akkor, és hülyeség most is - mindegy, hol vagyok, a szenvedést nem lehet megúszni"  És ez így van..

A barátaimmal kapcsolatban is néha nagyon fura érzések törnek rám. Most, ahogy egyedül vagyok, hiányoznak nagyon, és gondolok sokat arra, hogy mennyire szeretem őket, és mennyire örülök nekik, mennyire jó, hogy vannak nekem. És elmondanám nekik, és úgy megpróbálnék komolyabb dolgokról beszélni velük, mert akarom, hogy megértsenek. Aztán amikor már velük vagyok, nem tudok semmi ilyenről beszélni. Van, hogy alig várom, hogy beszéljek valakivel, aztán amikor beszélhetünk, elfelejtek mindent, amit mondani akartam neki. Fura, azt sem tudom, mikor mit érzek. Nah mindegy, nem nagyon akarom, hogy lássák, mennyire gyenge tudok lenni. Napközben mosolygok, nem akarom, hogy ha már az időt nem lehet megállítani, úgy teljenek a napok, hogy nem mosolygok, hogy nem boldogan :) Örülök annak, amit lehet, ami van, mert ez is el fog múlni egyszer, aztán majd biztos ezt fogom hiányolni. Próbálok élni a jelenben, kiélvezni mindent, de mégis túl sokat gondolok a múltra.

(Egyébként ma voltam moziba barátnőmmel, megnéztük a Villámtolvajt. Csak pozitívat tudok modnani róla, jobb volt, mint amire számítottam, nekem tetszett nagyon. És ezenkívül van még három film, amit mostanában néztem, és mind a három tetszett. Az egyik a Los Angeles-i tündérmese, nagyon aranyos film. Akkor, a Komfortos mennyország, és a Mielőtt szerettél, mindegyik szép volt. Szeretem a filmeket. Ezelőtt tök rég néztem filmeket, el is felejtettem őket. De most akarok erre is időt szánni :P )

 "Csapdában vagyok. Rám törnek a régi dolgok, emlékek, napok, az életem darabkái. Minden apró kockákra hullott szét, és most falként vesz körül, és egyre jobban bezárul körülöttem. Nincs semmi. Próbáld megérteni. Próbáld meg felfogni, hogy mi történik. Semmi nincs a térben. Minden áttetsző."

De csak kicsit. Nem fogja semmi elvenni a jókedvemet. Nem változott semmi, csak nem érdekel semmi :P Visszatérve: Március elvileg tavasz, akkor ne essen márciusban hó :P Bőven elég ha februárban esik. Biztos valami félreértés történt. Minden bizonnyal. És holnap már, amikor kinézek az ablakon, szép zöld füvet és virágokat fogok látni. Na jó, virágokat talán még nem, de ez a hó eltűnhetne igazán. Nem hiányzott. Pedig már elfelejtettem a csizmámat is, ott volt a szekrény mélyén. Reméltem hogy csak egy év múlva kell megint elővennem, de úgy látszik tévedtem. Virágokat akarok :P

Rajzolni van kedvem, meg olvasni. Meg jövő hétvégén lehet, hogy Enikővel lemegyünk Arihoz. Az nagyon jó lenne. Nem jó itthon. Fura, más, mint régebben, mintha nem is itt laknék, úgy érzem. Hiányzik ami volt.

"A múltnak annyi emléke rajzik föl, amikor egy kedves teremtés arcvonásait igyekszünk képzeletünkben föleleveníteni, hogy ezeken az emlékeken keresztül zavarosan látjuk őket, mintha könnyfátyol borulna szemünkre. Ezek a képzelet könnyei."

Hát ez nem jött össze :P Elvileg tavasz van. Mondom tavaaaasz. De gyakorlatilag.. Gyakorlatilag zuhog az eső,fúj a szél és meleg sincs kifejezetten. Jó, ez is tavasz, de nekem a meleg-napos-virágos tavasz kéne már :P De azért jól vagyok. Nemsokára lesznek szép virágok, meg madarak, meg zöld fák, és akkor majd lehet kirándulni végre.

Egyébként most csak az angol miatt vagyok itt. Meg kell írnom egy tételt, "Meals" témában, és most ide fogom. Meg majd valamikor bemásolom az eddigieket meg a tavalyiakat is, hogy egybe meglegyen,mert innen nem tűnnek el, ha minden igaz:P

Öcsémmel ma pont angolul hülyéskedtünk buszon hazafelé a zenesuliból. Szombaton lesz neki szóbeli felvételi angolból a Bláthy-ban, oda szeretne menni. És hát gyakoroltattam vele :P Bár nem tudom mi lesz, mert én hétvégén segítettem neki megírni a tételeket, hogy csak meg kelljen tanulnia, de még vannak, nemtom mikor csinálja meg, állandóan a gép előtt ül. De ez most mindegy.

Tehát.

Meals

My favourite dish is very simple, cheap and it is easy to prepare. It is the Tortilla Espanola. To make Tortilla you will need 6 potatoes, 6 eggs, 1 yellow onion and 2 cups of olive oil.

Peel the potatoes and slce them than peel the onion and chop ot. Crack the eggs into a large bowl and whisk them. Fry the onion into they turn golden brown. Fry the potatoes, and then add your fried potatoes and onions into the bowl of eggs and mix them together, In the pan allow it to cook until the egg browned. Place a dinner plate large enough to cover the oan upside down over the pan. Quickly turn the pan over.

In most houses the meals are breakfast, lunch and dinner. I usually have breakfast at school because at home I don't have time in the morning. I take sanwiches and some fruits or chocolate to school. I eat after the second lesson. At the weekend sometimes I don't have breakfast because I wake up at 11. When I get up early I eat cornflakes with milk, scrambled eggs or toast, or I prepare sandwiches. I don't make much fuss about breakfast.

We can have lunch at school or at home. At school it's cheap and subsidised, but it's tasteless and there are very small portions,they are hardly enough. I have lunch at home, because I can eat what I like. I have two courses. First comes some soup( meat, fruit, mushroom or vegetable soup). The second course.. It can be vegetable dish, meat dish or noodle. I have lucnh at 3:30, when I get home. Sometimes I can't go home after the school because I have to go to the music school. In this case I have lunch in a fast-food restaurant, for example in McDonald's. At the weekend I have lunch at 1 o'clock, I eat with my familiy. Usually my father prepares the lunch, it's very delicious.

I have dinner at between 6 and 7. It is usually a cold meal. I just have buttered rolls with ham and cheese or perharps some sausages.

I think I should eat more fruit, and less sweet, because I eat too much chocolate. And I should eat more meat, but I don't really like the meat.

There are a lot of differences between the hungarian and the english cousine. In  Hungary we use a lot of paprika and pepper, the meals are hot and spicy. The meals are very greasy and fattering. The hungarian cuisine is famous for hospitality. In Hungary we don't make much fuss about breakfast. We take our elevenses and we have lunch at work or at home. We have cold meal for supper.

In England the meals keeps the natural flavour, and they use a few herbs. They eat a lot of pudding. The meals have delicious pies, for example they like the roast meat with jam, jacket potatoes or chips with meat. In England they drink early morning tea, and then eat a substantial breakfast,for example bacon and eggs with baked beans. They have a snack for lunch, and they have big dinner. They drink a lot of tea.( To make tea I fill the kettle up with water. I bring to the boil and then I pour it into the tea pot. I leave them to brew some minutes then strain the liquid.I serve it with sugar and lemon.)

Kéész. Már csak.. meg kell tanulni. De azt hiszem, azt meghagyom holnapra.