"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."

Utolsó kommentek

  • ttomyy: Szia, Istenem, Mesy :D, lehet hogy nem hiszel nekem, de tényleg nagyon tetszik a blogod. Még nem o... (2011.01.29. 17:47) Balaton
  • ttomyy: Tiszta béna vagyok, elnyomtam valamit, és lehet megint nem kapod meg az üzenetemet :DDD, már a 3. ... (2011.01.29. 17:47) Mondja meg nekem valaki
  • Mesy :): Nem nem, nem én írtam azt az idézetet. Bár én is írhattam volna, mert ezt érzem, de nem tudnám így... (2010.05.18. 15:11) Érthetetlen az egész.
  • forgoszelkate: Tőled van ez az idézet? Annyira kifejezi a valóságot! Mármint azt a valóságot, amit megélünk. Pon... (2010.05.18. 15:05) Érthetetlen az egész.
  • Mesy :): Szia! Köszi, jólesik amit írtál. A körülöttem lévők állapota kicsit, kicsit nagyon hatással van rá... (2010.04.14. 19:08) Borzalom..
  • Utolsó 20

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Címkék

álmodozás (5) angol (2) barátok (13) bolond (1) cimbalom (2) élet (2) emlékek (5) én (3) érzés (8) film (3) főzőcske (2) furcsa (6) ideges (1) jókedv (6) koncert (1) könyv (3) mese (1) nyár (4) nyelvvizsga (1) rajz (5) suli (3) szomorú (3) tenisz (1) ünnep (4) utazás (2) vers (3) zene (3) Címkefelhő

Vers

2010.09.22. 17:47 | Mesy :) | Szólj hozzá!

Ritka alkalom hogy érdekesnek találok valamit a suliban, legalábbis irodalmon. Petőfit vesszük, és megtetszett az egyik verse, úgyhogy most be is rakom ide. Elgondolkodtató.

Pető Sándor: Világosságot

Sötét a bánya,
De égnek benne mécsek.
Sötét az éj,
De égnek benne csillagok.
Sötét az ember kebele,
S nincs benne mécs, nincs benne csillag,
Csak egy kis hamvadó sugár sincs.
Nyomoru ész,
Ki fénynek hirdeted magad,
Vezess, ha fény vagy,
Vezess csak egy lépésnyire!
Nem kérlek én, hogy átvilágíts
A másvilágnak fátyolán,
A szemfedőn.
Nem kérdem én, hogy mi leszek?
Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok
S miért vagyok?...
Magáért születik az ember,
Mert már magában egy világ?
Vagy ő csak egy gyürűje
Az óriási láncnak,
Melynek neve emberiség?
Éljünk-e önnön öröminknek,
Vagy sírjunk a síró világgal?
Hány volt, ki más szivéből
Kiszíta a vért
Saját javára,
És nem lett büntetése!
S hány volt, ki más javáért
A vért kiontá
Saját szivéből,
S nem lett jutalma!
De mindegy; aki áldozatnak
Od’adja életét,
Ezt nem dijért teszi,
De hogy használjon társinak.
S használ-e vagy sem?
A kérdések kérdése ez,
És nem a „lenni vagy nem lenni?”
Használ-e a világnak, aki érte
Föláldozá magát?
Eljő-e a kor,
Melyet gátolnak a roszak
S amelyre a jók törekednek,
Az átalános boldogság kora?
S tulajdonképen
Mi a boldogság?
Hisz minden ember ezt másban leli;
Vagy senki sem találta még meg?
Talán amit
Mi boldogságnak nevezünk,
A miljom érdek,
Ez mind egyes sugára csak
Egy új napnak, mely még a láthatáron
Túl van, de egykor feljövend.
Bár volna így!
Bár volna célja a világnak,
Bár emelkednék a világ
Folyvást, folyvást e cél felé,
Amíg elébb-utóbb elérné!
De hátha ugy vagyunk,
Mint a fa, mely virágzik
És elvirít,
Mint a hullám, amely dagad
Aztán lesimúl,
Mint a kő, melyet fölhajítnak,
Aztán lehull,
Mint a vándor, ki hegyre mászik,
S ha a tetőt elérte,
Ismét leballag,
S ez így tart mindörökké:
Föl és alá, föl és alá...
Irtóztató, irtóztató!
Kit még meg nem szállott e gondolat,
Nem fázott az soha,
Nem tudja még: mi a hideg?
E gondolathoz képest
Meleg napsúgár a kigyó,
Mely keblünkön jégcsap gyanánt
Vérfagylalón végigcsuszik,
Aztán nyakunkra tekerőzik,
S torkunkba fojtja a lélekzetet.

Címkék: vers

Vissza a suliba..

2010.09.17. 16:03 | Mesy :) | Szólj hozzá!

Hát eléggé rég írtam. Valahogy nem volt hozzá kedvem. Pedig nem szokott ez lenni, hogy ilyen nehezen szánom rá magam az írásra. Eltelt a nyár, és azt hiszem ez volt az eddigi legjobb és legeseménydúsabb nyaram. Összesen volt vagy egy hét az, amíg itthon voltam -talán emiatt volt hogy alig írtam-, de egyébként meg mindenhova mászkáltam, barátokkal voltam. És elkezdtem a jogsit. Volt egy egyhetes tanfolyam a kreszre, és sikeresen le is vizsgáztam belőle, egy szép péntek tizenharmadikai napon.. Ami tök szerencsés nap volt, mert a vizsga után benéztem Gáborhoz és otthon volt. Előtte már aggódtam, mert nem volt nete egy ideje, se telója, és nem tudtam mi van vele.. És megvolt Spanyolország is, nagyon nagyon jó volt.. Az egész. A tenger, a hajókázás, Montserrat, Barcelona, Girona.. a spanyolórák.. Két hetet voltam, de úgy maradtam volna még. Annyira jó volt, hogy bármikor lemehettem a parra - bár igaz,  hogy az volt vagy 10 perc a kempingtől, ez nem is baj, csak kicsit nagyon meredek, és naponta többször feljönni rajta... És izomlázam is lett utána. De nem érdekes. Az sem, hogy majdnem kitörtem a hátam többször is, amikor átfordultam a nagy hullámokban.. Hatalmas hullámok voltak, hihetelenül jó volt. Tök meleg volt, és rossz volt esőre meg hidegre meg sulira hazajönni. Hazajöttünk, másnap suli. Az a rossz, hogy a két barátnőm már aznap este el is ment Németországba. Nekik is szervezet a suli ilyesmit, csak nekik cserediákos. Szóval Enikőt még láttam egy nap, Ariella nem jött be, mert pakolászott még, így őt tök rég láttam már.. Várom már őket nagyon vissza, nem jó egyedül a suliban. Nincs kivel ökörködni. Legalább addig is figyelek minden órán. Mostanra sikerült mindent bepótolni, de így is annyit kell tanulni. Hihetetlen, hogy már jövőre érettségi. Illetve nem úgy jövőre.. Mondjuk most évvégén is lesz egy, előrehozott föciből. És végre kitaláltam, mert most már muszáj volt, hogy nagyjából merrefelé akarok majd továbbtanulni. Emiatt át is mentem biosz faktról törire, még szerencse hogy megengedték. A törit SG-n is fogom tanulni szombatonként, matekkal együtt, de az csak októbertől lesz. Vicces, hogy azt fogom a legtöbbet tanulni, amit a legjobban utálok. De hátha megszeretem. Bár.. töri.. nem hiszem.. De a matek-idegen nyelv-töri hármasból, ami érettségi tantárgy ott ahova menni akarok, a töri a legesélyesebb szerintem, hogy összehozok belőle valamit emeltszinten.. Maajd meglátjuk. Szóval most évvégén meg föci érettségi, és az angol nyelvvizsgán is túl kéne már lennem.. Ahogy befejezem a jogsit, meg is próbálom. De hűha, képes vagyok én ilyenekre egyáltalán? Hagyom is a sulit, unalmas téma. Ami fontos még, hogy aggódok nagyon valami miatt, amit már hónapok óta sejtek.. hogy így fog alakulni. És nem tudom mit csináljak. Nem értem, de nagyon nem. A blogírást nem tudom egyébként meddig folytatom, mert most sem lesz több időm a suli miatt, a másik meg hogy amúgy is feleslegesnek tartom. Most már legalábbis.. Elég lenne magamnak írnom, mert a barátaimnak meg úgyis mesélek bármiről, ha kérdeznek, arról ami érdekli őket.. A könyvemmel alig haladtam, ugyanúgy egy fejezet van meg, 30 oldal. Nem tudom mi lesz vele. Elterveztem már az egészet, de nem tudom mennyire sikerül úgy leírnom, ahogyan elképzeltem. Most ennyi, nem tudom milyen gyakran fogok Írni, vagy hogy fogok-e egyáltalán. Gáborral meg beszélni kéne. Az msnről is nagyon leszoktam amúgy, és ezért is meg amúgy is, szeretnék többet találkozni vele, nem láttam már egy hónapja.

· 1 trackback

Címkék: utazás suli nyár

Keith

2010.07.31. 19:12 | Mesy :) | Szólj hozzá!

 Újabb kedvenc filmem.. És ez a két szám is.

I'll try

I am not a child now
I can take care of myself
I mustn't let them down now
Mustn't let them see me cry
I'm fine, I'm fine

I'm too tired to listen
I'm too old to believe
All these childish stories
There is no such thing as faith
And trust and pixie dust

I try
But it's so hard to believe
I try
But I can't see what you see
I try, I try, I try

My whole world is changing
I don't know where to turn
I can't leave you waiting
But I can't stay and watch this city burn
Watch it burn

'Cause I try
But it's so hard to believe
I try
But I can't see where you see
I try, I try

I try and try to understand
The distance in between
The love I feel and the things I fear
And every single dream

I can finally see it
Now I have to believe
All those precious stories
All the world is made of
Faith, and trust... and pixie dust

So, I'll try
Because I finally believe
I'll try, 'cause I can see what you see

I'll try, I'll try
I'll try
To fly

Címkék: zene film

Nyár meg ilyenek

2010.07.23. 20:57 | Mesy :) | Szólj hozzá!

Néha elment otthon az áram régen. És azt imádtam kiskoromban. Legalább arra a kis időre fel kellett találnunk magunkat, hogy ne unatkozzunk. Nem ült senki a tévé vagy a gép előtt, hanem beszélgethettünk vagy bármi. És tök izgalmasnak tartottam, hűha, áramszünet. Persze a kajának a hűtőben meg ilyeneknek nem olyan jó, de az ilyen tévéféleségek nélkül simán meglennénk. Vagy a számítógép. Nem szeretem. Az msn-t sem. Inkább találkoznék többet a barátaimmal, ezek helyett lennék többet a szabadban, és vagyok is. Már mindjárt augusztus van, hamar elmegy a nyár, de jó mert alig voltam otthon. Voltam Balatonon, amiről már írtam, azóta voltam mégegyszer, Biankáékkal és az is hihetetlenül jó volt. A legjobb az az egyik este volt, amikor Siófokon sétáltunk és karaoke-ztunk. Nagyon szeretek énekelni, és bár ez így vicces volt szerintem, mindig is ki akartam próbálni hogy milyen idegenek előtt énekelni. Mert nem nagyon merek egyébként. Most sem mentem volna magamtól. Az is nagyon jó volt, amikor hajnali kettőkor bementünk a Balatonba.. de ezt csak mi tudjuk. Voltam Szentendrén, Vácnál Botanikus kertben, Visegrádon, hajókáztunk. Voltunk libegőzni a lányokkal, néhányszor zépében -bár nem szeretek odajárni -, voltam kirándulni, este vidámparkban meg még ilyenek. Szóval mozgalmasan telik a nyár, most már jó lenne egy kicsit otthon lenni és semmit nem csinálni. Voltam nagyon sokszor strandon, Velencei tónál, Omszki tónál, látszik is rajtam. Ilyen barna még nem voltam. Voltam Most Enikőéknél vagyok Arival, most értünk vissza Tahitótfaluból a telküktől. Voltunk egyszer Omszki tónál, Gáborékkal, egyszer Pala tónál, meg majdnem strandon is Leányfalun, de az nem jött össze. Teniszeztünk, motoroztunk, bicikliztünk sokat, elbicikliztünk Visegrádig.

És még mindig álmodozom. És nézem a romantikus filmeket, olvasom a romantikus könyveket, és na mindegy. Csak jó lenne ha lennének olyanok. Úgy élvezném is az életet ha tudnám hogy jó a vége. De úgy könnyű lenne.. Így az izgi, nem tudjuk mi lesz. De egyébként már nagyon profi vagyok abban, hogy összezavarjam mindig magam. De végre egy valamit megértettem, egy miértet magamban, mert amúgy nem igazán szoktam tudni. Csak aza furcsa, hogy ha valami úgy lesz ahogy akartam, csak utána gondolkozom el azon, hogy biztos hogy így akartam-e. Bár nem furcsa. Tipikus. Mert az embereknek soha semmi nem jó.

Címkék: nyár álmodozás

Merengek

2010.07.06. 22:16 | Mesy :) | Szólj hozzá!

Minden hülyeségen, szokás szerint. Most kicsit kedvetlen vagyok. Megint. Csak mert megint nem értem, mi miért van, és nem értem, mit akarok, nem értem mit miért gondolok úgy, ahogy. Nem találom meg az egyszerűséget, és mindent bonyolítok. Bár szerintem nem én, vagy nem tudom, amúgy is minden bonyolult. Van valami, ami annyira sokszor elszomorít, de nem tudom mit kéne csinálnom. Aki ilyenkor tudna tanácsot adni, most pont nem. De nem is agyalok ezen tovább...

Elterveztem az esküvőmet. Ami nem is biztos, hogy lesz, de most le fogom írni. Lehet, hogy gyerekes lesz, de nem nagyon érdekel, hogy ki mit mond. Úgysem írok soha arról, amiről igazán szeretnék. Nekem fontos és ennyi. Szóval kint lesz a természetben. Valami nagy, zöld réten. Legyen sok fa, sok bokor, és reneteg virág, mindenhol.. És egy tó, ahol lehet csónakázni, miután elmondtuk egymásnak az igent, és megcsókoltuk egymást egy rózsás boltívás kapu, vagy mi alatt. És hattyúk a tóban...Fehér padok legyenek, és fehér asztalok. És egyszerű ételek.. Kevés ember. Csak a legfontosabbak. És sok-sok virág.. De mindegy. Nem értem, ezt miért ide írom, meg hogy minek írok egyáltalán. Inkább hagyom.

Meg erről eszembe jutott az is,hogy majd ha meghalok, szeretném hogy mindenki fehérben legyen. De erről ennyit, nem tervezem a halálomat, sem a temetésemet, és remélem hogy egy olyan 60-70 évig még másnak sem kell terveznie. :)

Címkék: érzés álmodozás

Köszönöm

2010.07.01. 14:23 | Mesy :) | Szólj hozzá!

Azt, hogy elmondtad. Nem változott semmiben a véleményem rólad, mert nekem mindig is olyan leszel, amilyennek én ismerlek. Na jó, nem tudom ez mennyire értelmes, de nem lényeg. A lényeg az, hogy köszi. :P Nem is gondoltam volna, hogy vannak titkaid. Tényleg örülök, hogy bízol bennem, és ne aggódj, de tényleg, nehogy azt hidd, hogy bármi ilyen miatt elveszíthetsz. Már megfogadtuk. Én az őrangyalod leszek, te pedig a testőröm. :P A másik meg, a másik dolog, gondolom tudod, azért is nagyon hálás vagyok.. amiről beszéltünk msnen. Annyira becsülöm benned, hogy ilyen vagy, tényleg nagyon sokat jelent nekem. Én nem értem magam, csak féltem, az hozta ki belőlem az egészet.

Meg eszembe jutott, hogy miket gondoltam kis koromban. Hogy én vagyok a főszereplő, mindenki más meg csak szereplő. Hogy rólam szól minden. :P Nem én vagyok senkinek, hanem nekem van családom, nekem vannak barátaim, meg stb. De szerintem mindenki ezt gondolja, legalábbis kiskorában biztos. :P

Most csak berakok néhány idézetet...

"Úgy tűnik, csak az öregek képesek úgy ülni egymás mellett, hogy szavak nélkül is élvezik egymás társaságát. A türelmetlen fiatalok nem bírják ki, hogy ne törjék meg a csendet. Pedig a csend tiszta és áldott. Összeköti az embereket, mert csak azok tudnak szótlanul ülni a társuk mellett, akik szeretik egymást."

"Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem. Szeretném, ha ezt tudnád. Nincs bennem keserűség a történtek miatt. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt, és örülök, hogy legalább egy kis időre együtt lehettünk. (...) Talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz, és gyönyörűséggel őrzöd meg közös emlékeinket."

"Sajnos nagyon sokan hiszik azt, hogy a csend olyan űr, amit mindenképp ki kell tölteni még akkor is, ha nincs fontos mondandójuk."

"Az a baj, hogy nincs múlt és jövő, mint ahogy eddig áltattam magam. A valóság mindig jelenvaló, egyetlen pillanat a valóság, örökké tartó, egyetlen pillanat. Ez nem rövid és hosszú, a pillanat, ami van - ez az egyetlen módja a létezésnek, és ebből a bűvös körből, a pillanat börtönéből nincs, nincs menekvés."

 

 

Címkék: barátok

Balaton

2010.06.30. 18:54 | Mesy :) | Szólj hozzá!

Lusta vagyok ehhez. A lényeg amúgy is csak annyi, hogy Bianka nekiment az oszlopnak. Biciklivel. De elnéztük, mert akkor tanult meg biciklizni. Kellett hozzá vagy másfél óra, de végül sikerült, és végül odaértünk a parthoz sötétedés előtt. Bár igaz, hogy a fél órás bicikliutat három és fél óra alatt tettük meg, azért odaértünk. Visszafelé már csak másfél óra volt. Volt még szalonnasütés, ami majdnem elmaradt az eső miatt, volt sok szalonna, és sok szalonnazsíros kenyér, és volt majdnem hányás. Annyit beszéltek a szalonnáról, hogy egyik nap, amikor megakartam kérni Fecót, hogy csináljon rólam egy képet a réttel, ilyen szépet sikerült mondanom: "Hahó, fotózz le légyszí a szalonnával!" És ezt tök véletlen, és nem akartam poénkodni. Volt séta Siófokon este, megnéztük a bungee jumpingot(nem tudom hogy kell írni), de csak távcsővel, játszóterezés, sok biciklizés - amikor már jobban ment. Bianka háborús sebesült. Az oszlonekimenős manőverének köszönhetően sikerült szereznie egy nagy sebet a térdénél, de kitartóan biciklizett a többi napon is. Volt grillezés, pizzázás, igen, annyit ettünk hogy az egy hétre is elég lett volna. Voltunk állatkertben este, Veszprémben, meg hát természetesen a parton. A víz jéghideg volt természetesen, két napig az idő sem volt fényes, aztán két napig meg borzasztó meleg volt. De fürödtünk sokat, és tanultunk szörfözni, legalábbis Enikő meg én, Bianka nem próbálkozott ezzel. Vitorla nélkül, csak a szörfdeszkát vittük le, de így is jó volt, álldogáltunk rajta, és úgy eveztünk. Ami amúgy nem olyan egyszerű, mert öt perben vagy tízszer belezuhantam a vízbe, de a végére már egész jól ment. Enikő lecsapta a szúnyogokat. És ekkor nagyon vicsorogva néztem rá, mert nem szeretem ezt. Ezt ő is nagyon jól tudta, de azért kaptam, mert eldobtam a zsepijét a bicikliúton. Nem volt sehol szemetes. És Enikő nem szereti ha szemetelnek. Ezért büntetett.  És azt hiszem ennyit Balatonról. Sokat nevettünk, jó volt. Még annyi, hogy legközelebb, Ariella, muszáj lesz jönnöd, és ha nem lesz kedved, akkor elmegyünk érted és a hátunkon fogunk elcipelni.

És akkor most más. Ami még nem tudom mi, ami jön. Észrevettem, hogy már nem gondolkodom olyan sokat a gyerekkoromon, mint pár hónapja. És ez jó. Próbálok a jelenben élni, mert hát ez is elmúlik majd. De nem számít. Rájöttem, hogy ide a tényleg fontos dolgokat, vagyis azokat, amik legbelül vannak, nem írom le. Olyanokat, amiből kiismerhetnek. Nem tudok teljesen nyílt lenni, még itt sem, mert nem akarom, hogy tudják, mi van bennem, mégis írom ezt, és fogalmam sincs miért. Olyanokat sem írok le, amikről tényleg szeretnék írni. Azokat akkor tudnám, ha tényleg csak magamnak írnám ezt. Nem tudok még itt sem teljesen érzésekről beszélni, teljesen magamba zárom őket. Szerintem észre lehet venni dolgokból azt, ha fontos nekem valaki, de elmondani nem tudom. Mert azzal olyan mintha.. nem tudom, sebezhetőbbé válnék. Félek mindentől, és mindenkitől, akit nem ismerek teljesen. És addig ők sem tudnak engem teljesen. Félek a csalódástól, félek attól, hogy kinevetik az érzéseimet, vagy a gondolataimat.  Nekem ezek az érzések, például a szeretet vagy bármi, nekem túl nagy dolgok ahhoz, hogy beszéljek róluk, mert úgy már kevesebbet érnek. Mindenki mondogatja mindenkinek, hogy szereti, nem ér így már semmit.Közben nem is tudják, milyen igazán szeretni valakit. Ha majd mondom valakinek, az tudhatja majd, hogy komolyan gondolom, és így talán nem veszíti el az értékét, nálam legalábbis..

Címkék: nyár

Rajz

2010.06.28. 22:28 | Mesy :) | Szólj hozzá!

 Most csak felraktam ezt a rajzom, vagy firkám, amit Balatonon alkottam hármunkról. Szerintem műalkotás lett. :P Még kereshetnék is ezzel Siófokon, a karikatúrarajzolással. Na jó, azért nem. Túl fáradt vagyok most ahhoz, hogy élménybeszámolót írjak, de majd meglesz valamikor.  Akartam írni arról is amiket éreztem a múlt héten, de lusta voltam, szokás szerint. De azóta már tök jól vagyok. Csak két mondatban.. valami olyasmin agyaltam, hogy nagyon a jót akarom mindenben látni, amikor tudom hogy nagyon sok dolog nem az, aminek látszik. Két napig nem voltam valami jól, már megint a túl-bonyolult-minden miatt, de aztán jött Enikő meg Bianka, meg a Balaton, és tök jó volt. Holnap írok talán, most alvás. Holnap még el akarok menni írni egy teszt-et angolra, hogy megnézzék hogy egyáltalán alkamas vagyok-e a nyelvvizsgához.. valamikor a közeljövőben.. Vagy ha megyek ilyen nemtudomhányhetes tanfolyamra, úgy. De jó lenne ha meglenne nyáron.

Címkék: rajz

Végre nyár

2010.06.20. 20:50 | Mesy :) | Szólj hozzá!

"Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül."

Nyár van, és jól vagyok, bár hogy mennyre stabilan, nem tudom.. :) De nem érdekel semmi, ami rossz, élvezem a nyarat. Érdekes volt ez az év, egyszerre hosszú, mégis mintha most kezdődött volna. Ennyit még nem agyaltam mindenen, mint most. De történt sok dolog, legalábbis bennem. Nem csoda, hogy össze voltam zavarodva, annyi a vegyes érzelem.. De az ilyen dolgoktól lesz erős az ember. Az évvégim jó lett, csak a törivel kéne megbarátkoznom jövőre, akkor már számítani fog. De nagyon nem akarok. Fujj, hogy fogom kibírni, hogy minden törin figyeljek? Mindegy, nem is érdekel, most nyár van, majd ősszel kezdek el ezen aggódni. Csak jó lenne kitalálni, mi akarok lenni. De most ez sem érdekel. Most örülök a nyárnak, és megyek mindenfelé. Ééés most hozzászólok néhányotokhoz. :D Csak mert nincs miről írnom.

Laci! Na ezt hogy kezdjem.. Talán azzal, hogy rosszul esik, hogy még mindig nem szóltál, hogy olvasod ezt. Sőt, hogy úgy olvastad, hogy tudtad hogy én még nem szerettem volna, és hogy magamtól is megmutattam volna. Ez így nem ér. Így persze hogy "belelátsz a lelkembe", ahogy te mondtad. Na de nem érdekes. Más. Nehéz nekem, hogy nagyon sokszor szomorú vagy, mert ez nagyon le tud hangolni. De tudom hogy ezzel nem tudsz mit csinálni. Csak próbálj meg örülni inkább a jó dolgoknak.. Lehet hogy könnyű nekem ezt mondani, de igenis örülj annak, hogy most már ismerjük egymást, és találkozgatunk, örülj annak hogy egészséges vagy, annak hogy azért nem vagy egyedül, mert ott van a Dani is neked.. Már mondtam ezeket. Mert nem tudok mit csinálni mást, nem én alakítottam ezt a helyzetet, persze hogy könnyebb lenne máshogy.. Úgy terveztem, hogy leírok ide most mindent, amiket gondolok, de lehet hogy mégsem. Mert ezeket majd csak neked, így nem tudom ezeket normálisan. Látod? Mert veled tudok nyíltabb lenni. És így is mindig mondod, hogy túl zárkózott vagyok. Szerintem nem. De ne várd, hogy teljesen, mindenről beszéljek, és mindent elmondjak..  Mert az ilyen lelki meg stb. dolgokról szeretek egyedül gondolkodni, magamban, csak más dolgairól szeretek beszélgetni így. És azért ahhoz képest, hogy másokkal milyen vagyok, veled nem igazán vagyok zárkózott. Lehet, hogy más vagyok veled, mint tavaly nyáron.. De én sem tudom miért. Talán mert védekezek valamitől, azért vagyok "bunkó".  Nem tudom, de ha megbántalak valamikor, akkor ne haragudj, de sosem direkt..   De most ennyi, nem írtam újat, de inkább nem írok mást ide.. Még annyi, hogy nincs több cigi, amikor velem vagy, és komolyan. Lehet hogy idegesítő leszek ezért, de nem érdekel, inkább megyek az agyadra mint hogy rákos legyél... És tudod, ez a KÖRNYEZETEDre is káros, és ugye ezt nem akarod? :D

Ariella! Nem tudom mi van veled mostanában, hát én várok.. Nem fogok semmit erőltetni, majd elmondod úgyis, amikor akarod. Azért azt leírom, hogy megbántottál pár dologgal engem is, meg Enikőt is, de minden nap úgy jöttem suliba, hogy elfelejtettem ha ilyen volt, és kedves voltam, de nagyon sokszor elszomorítottál azzal, amilyen vagy. És Enikőt is. Eltávolodtál tőlünk nagyon. De én nem fogok semmit csinálni, csak várni, mert látom hogy van valami baj, de ugyanolyan barátom vagy mint eddig. És nagyon nem szeretnélek ilyenek miatt elveszíteni... Igen, még csak most kezdődik a nyár, de már most is lehetne mászkálni mindenhova, de mégsem.. Megvárom hogy majd te keress, nem fogok az agyadra menni, és azért remélem, hogy majd le tudunk ülni beszélgetni, hogy elmeséld hogy mi változott, mi történt, vagy miken filozofálsz, mi bánt. Mert tudod, nem volt még olyan barátom, mint te, de ez így most nem jó..

Gábor! Te még mindig rejtély vagy nekem, bár szerintem egyáltalán nem vagy bonyolult, csak annak mutatod magad/látszol. Csak egyszerűen szinte senkinek nem mutatod meg, hogy ki vagy. Mindenki csak felszínesen ismer. Így persze hogy összekombinálnak mindent. Lehet hogy én is.. De már leírtad, hogy miért, szóval minden okés. :D Amikor azthiszem, hogy értelek meg ismerlek, újra van valami és összezavarodok és nem értelek, de majd..:P Más nincs, örülök neked. :) De meg kell ígérned, hogy majd egyszer egy szép tavaszi napon, majd ha hatvan évesek leszünk, leülünk egyet sakkozni, és felidézzük a régi szép emlékeket, a szép fiatalkort, meg hogy hogy ismertük meg egymást. :D Ezt most csak azért mondom, hogy vigyázz magadra, mert nem tudom mi lenne velem nélküled.

Bianka! Te annyira nehezen értesz meg.. Ha segíteni szeretnék, nem hagyod, meg se próbálod átgondolni. Mindig ez van. Megmondom, egyáltalán nem biztos, hogy igazam van dolgokban, de megpróbálni mindent meg lehet, nem? Jobb mint feladni. Ha azt látom, hogy szét vagy esve, ne csodálkozz hogy hatszor elmondok dolgokat.  Te rögtön támadsz, és azt hiszed ellened vagyok, vagy rosszat akarok. Nem hiszed el, hogy semmi sem lehetetlen -hát, azért szárnyaka nem fogunk növeszteni-, csak egy kis erőt kéne gyűjtened.. Mert van, hogy valami nekem nagyon nehéz, neked pedig semmiségnek tűnik, és van hogy neked nehéz nagyon valami, nekem viszont könnyű.. Épp ezért vannak a barátok, hogy ilyenkor segítsék egymást. Az a baj, hogy te is makacs vagy, mint én. És te sem hiszed, hogy bárki megérthetne téged.. Csak te nem is mutatod, hogy vannak dolgok, amiket senkinek nem mondasz el, nem is tudják. Ezért nagyon nyitottnak látszol. De ne lázadj, és menekülj, inkább próbáld megoldani a dolgokat. Hidd el, hogy meg lehet, a hozzáálláson kell változtatni.. És mivel másokén nem tudsz változtatni, a tiéden kell, csak ennyi, amit te tehetsz.. Csak feladni nem szabad.. Tudod: "Egy terv kudarca után nincs jobb vigasz, mint azonnal új tervet készíteni."

Végül, Enikő.. Neked nincs mit mondanom, ugyanolyan vagy mint eddig, hihetetlenül aranyos, mosolygós és mindig jókedvű. :)

Címkék: barátok nyár

Csak

2010.05.31. 22:17 | Mesy :) | Szólj hozzá!

Hjajj de álmos vagyok.. Olyanok vagyunk mint kis hülye gépek, csak sokkal összetettebbek. Lemerülünk, kimerülünk, aztán feltöltődünk, tehát alszunk. Aztán paff, egyszer elromlunk. De tényleg, csak működünk, és vannak alkatrészeink. :P Csak ilyen bonyolultan. De amúgy magamat tartom a legbonyolultabbnak. Más dolog, hogy nem értek másokat, mert hogy "bonyolultak", de igazság szerint nem. Annak tűnik sokmindenki, de végül mindig azt gondolom, hogy én vagyok túl bonyolult. Ami nem jó, mert elég lenne annyira, hogy legalább megértsem saját magam. De majd fejlesztem az agyam és talán menni fog.

Még pontosan hét tanítási napot kell kibírnom, vagyis egészen pontosan 43 órát. Leszámítva a holnapi napot, a cimbalom vizsgának köszönhetően. Ami azért elviselhetőbb mint egy gyönyörű keddi nap a suliban. Még túl kell esnem egy egész az-ember-létfenntartó-szervei-és-működésük témazárón, egy nyelvtan tz-n, egy kétórás irodalom tz-n, amit már két hete halasztok, meg egy angol felelésen Londonból. Miéért?

Ma nem volt szerencsés napom, vagyis estém. Elmentünk zp-be, de a kérjük-távozzanak-mert-elmarad-a-koncert-az-eső-miatt dolog miatt szépen távoztunk, két órá fagyoskodás után, amíg vártunk a koncertre. Felháborító. Jó, kb. ötvenen voltak összesen - az együtessel együtt-, mert senki nem olyan hülye hogy esőben jöjjön koncertre,de azért egy pár számot eldalolhattak volna a sok szerencsétlen hülyének, az élén velünk.

De most fáradt vagyok elmélkedni, ezért nem elémélkedem. Pedig írhatnék a hű de nagy bánataimról,de amilyen hirtelen jönnek, olyan gyorsan el is múlnak. Amúgy is utálok panaszkodni, nem is szoktam, csak ide, szóval ezek majd akkor jönnek, ha éppen olyan a hangulatom mikor blogot írok. Nagyon könnyen leszek rosszkedvű, de elég egy nagyon kicsit dolog ahhoz hogy megint jókedvű legyek. De most megyek felrakni magamat a töltőre - és már azt is tudom, hogy ezek transzformátorok,és átalakítja az elektronok feszültségét meg áramerősségét, és juhé-, hogy holnap kipihenten és frissen tudjak nekilátni az angolhoz meg a többihez.Ami már nem fog összejönni, mert akkor kilenckor le kellett volna feküdnöm. Amúgy szeretem a fizikát, a fizika meg a biosz legalább értelmes tantárgyak. Mert érdekesek, mert arról tanítanak, amik körülöttünk vannak, meg a saját testünkről meg állatokról meg növényekről. Alvás.

Változások

2010.05.25. 21:46 | Mesy :) | Szólj hozzá!

Tegnap és ma is sokat üldögéltem a kertben. Elvileg tanulni, gyakorlatilag meg ábrándoztam. Néztem a kertet, és ugyanolyan, mint öt-hat éve, amikor még ott kergettük egymást öcsémmel, vagy amikor tollasoztunk.. vagy amikor hóembert építettünk. Csak valahogy sokkal kisebbnek látszik. Ott van a diófa a kert közepén, ugyanott van a régi utánfutó, ugyanazok a székek, az asztal.. Csak ezek maradnak meg. A természet. És közben minden más változik, folyamatosan. Mintha egy teljesen más kert lett volna akkor régen, amikor még kint játszottunk. Mintha másik házban laktunk volna. De ugyanaz. Mégis megváltozott minden. Az egész hangulat, légkör. Nem lehet az égvilágon semmit megtartani.. Változni fog.. minden. és mindenki. Nem akarom. Mindenki más körülmények között van, történnek vele dolgok, felnő, pedig jó lenne tartani végig azt, ami volt. Hogy ha megszerzünk valamit, a akkor a miénk is maradjon. Ha kialakítunk valamit, megmaradjon. Mert sajnos egyáltalán nem biztos..  Eltűnt az is, ami eddig természetes volt.  És akkor már lehet sajnálni. Most örülök annak, amim van. Ki tudja meddig lehet.. Majd el fogunk menni innen. Pedig már csak ez köt a régi dolgokhoz. A ház az egyetlen dolog, ami ugyanúgy a régi. A többi eltűnt, és ezt baromira sajnálom..

Kefir - Egyszer minden véget ér

Van az úgy, hogy sírni volna jó, de a könnyem mégsem látható.
Van az úgy, hogy félek ennyi volt,
Minden össze omlik, mint egy vár és nem bírom már!

Néha van, hogy túl hossz az út, s elfelejted honnan is indult.
S néha van, hogy menned kell tovább,
Búcsúzol még akkor is, ha fáj, de nem maradhatsz már!

Én mondanám, hogy szép az élet,
De sajnos senkit nem kímél meg
S mi elmúlt, soha nem jön vissza már!

Egyszer minden véget ér, még ha akkor is, ha nem szeretném.
Túl nehéz, de én mégis százszor újra kezdeném, ha kell,
Hisz megérte minden perc.
Egyszer minden véget ér, de kell, hogy legyen még egy esély.
Érzem én, hogy nem járhatok még az út végén, talán, ha újra játszhatnám,
Annyi minden várhatna még rám!

Mért van az, hogy néha túl nehéz, bármit teszel, minden túl kevés?
S mért van az, hogy senki sem segít,
Hogy ha éppen szükség lenne rá, mintha nem hallaná!

Miért van, hogy egyszer véget ér, minden amit annyira szerettél?
És miért van az, hogy mindig azt hiszed,
Hogy rosszabb nem történhet már, és mégis csak jár?

Én mondanám, hogy szép az élet,
De sajnos senkit nem kímél meg
S mi elmúlt, soha nem jön vissza már!

És ha választhatnék, hát semmi sincs még,
Amit megbánhatnék vagy másképp tennék.
És ha indulnom kell, hát úgy mennék el,
Hogy tudom, nem rontottam el.
Hogy azt ami volt, így hozta a sors
S még hosszú az út.

Címkék: érzés

Már értem

2010.05.17. 15:10 | Mesy :) | Szólj hozzá!

Most azért ide írom ezt, hogy ne felejtsem el. Csak arról, amit tegnap mondtam msnen neked. Mert rájöttem, hogy miért tudok talán majd most nyíltabb lenni veled. Mert veled még annyira se voltam, mint másokkal. Nem azért, mert nem bízok benned,mert bízok, csak egyszerűen féltem. De ez az egész, nem-emlékszel dolog.. Szóval így már érthetőbbek dolgok. Mert így már értem, miért éreztem azt, hogy keveset tudok rólad, holott meséltél mindig. Hogy miért  tartalak kiismerhetetlennek, viszont megmagyarázni nem tudtam miért. Hogy mi volt benned az a valami, ami olyan furcsa, és nem értem. De tele vagy ilyen dologgal. És hogy miért voltál nekem mindig ijesztő.. vagy vagy.  Csak nekem az kell, ahhoz hogy megnyíljak, hogy értsem a másikat. De ez nehéz lesz.

Meg még valami, de nem az előzőhöz tartozik. Néha van egy olyan hülye érzésem, hogy minden csak színjáték körülöttem. De ez csak pár pillanat, és nagyon rossz érzés. De ezt nem tudom leírni. Nem tudom, talán én alakítom ki ezt az érzést magamnak. Ha nem tudok elhinni valamit. Vagy csak nem akarom, hogy igaz legyen. Nah mindegy.

Most úgy érzem magam, és már egy jó ideje, mintha nagyon magasan lennék, mintha kiestem volna az óráis kerékből, ami eddig ahogyan kellett, ment körbe-körbe, normálisan. De most kiestem, és ott lógok,  kapaszkodok. Feljebb mászhatnék, hogy biztonságba legyek, az ülésre, de félek. Félek, hogy elengedem azt a kicsi kapaszkodót is, amit tartok még. Félek, hogy leesek. Így inkább maradok mozdulatlanul, és várom hogy jöjjön valaki. Hogy megmensen valaki. De nem hallanak. Túl magasan vagyok.

Ez túlzásnak tűnhet kicsit talán, de tényleg bizonytalan vagyok mindenben..

Címkék: barátok érzés
süti beállítások módosítása