Egy álmokkal teli világban a valóság fájhat

Most csak berakom két rajzomat. 

Most ez a kedvencem. Most először mertem igazán használni a ceruzát. Ami az árnyékolást illeti. :P  A macit meg Gábornak rajzoltam, a fényképen félkész állapotban van csak.

Anya ideges. Nem szerezem amikor anya ideges :P A péntek délutánunkat azzal töltöttük, hogy kiválasztottunk háromféle sütit egy százoldalas receptkönyvből. Hogy majd megcsináljuk húsvétra. Olyanokat amiket még nem csinált. Tegnap elkezdtünk kettőt, én meg közben csináltam kókuszgolyót, és ma befejezte őket meg megcsinálta a harmadikfélét is, de nem kevés gond volt vele, és ettől nem volt valami boldog anya :P A kókuszgolyóm természetesen kifogástalan lett :P Lesz rákóczi túrós, azt még nem kóstoltam meg, akkor lett olyan, hogy Ördögpirulák, az nem annyira ízlik, és egy ilyen csokis-diós-piskótás tortaféleség, hm, az fincsi lett.

Lesz ma szalonnasütés pályán, mindjárt indulunk ki Biával. Szeretek szalonnát sütni. Eszembe jutnak azok, amikor kiskoromban sütöttünk szalonnát a Balatonon. Annyira jó volt. Részletkérdés, hogy nem szeretem a szalonnát, de maga a szalonnasütés nagyon jó :P Biával majdnem egész hétvégén együtt voltunk. Náluk aludtam, reggel futottunk, aztán elsétáltunk pólsuba..meg még ilyenek. Lacitól kaptam egy plüss nyulat. Aranyos. :P Meg a könyvet, amit kértem. Müller Péter-Kígyó és kereszt. Ma reggel ezt olvasgattam, de erről inkább nem írok semmit. Az úgyis ostobaságnak tűnne így :P Max akkor nem, ha nagyon fejgetném, de nem, ha valakit érdekel, elolvassa. :P

Holnap lesz húsvét, fura lesz. Kíváncsi vagyok, hogy amiatt ami most van itthon, mennyivel lesz másabb. Az egész. Nem megyünk most négyen rokonokhoz, az tuti. De azért jó lesz biztosan. Majd jó büdös leszek a kölnitől :P

Szedtem sok virágot, jó illat van a szobámban. Olyan jóó a tavasz :-)

Varázslatos tavasz

Megérkezett a tavasz, mit úgy vártam rég,
Virágba borult minden, egyszerűen csodaszép.
A csillogó napfény kivirágoztatja lelkem,
Boldog vagyok, csak ez hiányzott nekem.

Mindenhol madarak csicseregnek, hangjuktól zúg a táj,
A parkokban gyerekek futkosnak, mindenki friss és vidám.
Édes nevetésük tölti be az  egész környéket,
Ezzel melegséget hozva az emberek szívébe.

Patakok folydogálnak, zuhog a vízesés,
Erdőkben a fák gyönyörű zöldbe öltöztek rég.
Virágzik minden, édes illatok szállnak a levegőben,
A méhek nektárt szívogatnak éppen.

Kinézek az ablakon, gyönyörű a táj,
A zöld fűről visszacsillan a napsugár.
Az ibolyák már nyílnak a kertben,
A tavasz varázslatos, hidd el nekem.

Elmúlt a tél, a zord és hideg tél,
Nincs többé hó, fagy, ennyi volt, véget ért.
Lejárt az ideje, a tavasz beköszönt,
A fagy el kell hogy tűnjön az emberek lelkéből.

Tavasszal nem lehet szomorú senki,
Tudod, most lehet igazán élni.
A nagy kirándulások ideje itt van,
Izgalom, nevetés, sok-sok kaland.

Irány a domb, a hegyek, a rét, az erdő,
A virágzó parkok, a friss levegő.
Ne vesztegesd az időt, mire vársz még?
Élvezd a tavaszt, nem látod? Hisz minden csodaszép.
 

Meleg van, és jó az idő, és vannak virágok a kertben, és szedtem virágokat, és tök jó :P Minden. Voltunk futni Biával, arrafelé, amerre kiskormban voltam utoljára. A patakon túli házaknál, nem is tudtam, hogy milyen nagyon szép környék. És mindegyik ház, annyira szépek. Teljesen felfrissülök, ha kint vagyok. Ariellnál nem voltunk mégsem, majd szünetben. Valószínűleg. Már csak két nap és game over, nincs suli. Több mint egy hétig nem kell látnom azt a "gyönyörű" épületet, és az "igazán remek" osztályomat. :P  Bia itt szokott aludni majdnem mindig pénteken, most is, csak most szombaton. Néztünk filmet, sétáltunk pataknál, futottunk. Szombaton délelőtt verseny volt, cimbalom, és öcsémmel és a négy szintetizátorossal olyan csodásak voltunk, hogy fel kell lépnünk holnap színházban :D Múlt héten volt Ariellának és anyának szülinapja, mégegyszer boldog szülinapot nekik. Nem voltam tegnap suliban, nyugis nap volt. Reggel nézegettem a szekrényben a videókat, és betettem egy olyat, amire a nevem volt felírva. Érdekes volt. Még nem is láttam, babakori felvételek vannak rajta. Jó volt nézni. Most olyan kéne-sütni-valami-finomat kedvem van :P Részletkérdés, hogy nem tudok sütni, mármint a kedvenc kajáim mennek, de megakarok tanulni még. Mondjuk sütiket csinálni. Most megint Nick Hornby könyvet olvasok, a Hogyan legyünk jók. A másik jobb volt, de jó ez is, az a stílus ahogyan ír..tetszik nagyon. Most..rajzolnék-festenék, vagy kirándulnék :) Most nagyon. Végre suli után, most hogy meleg van, nem kell itthon foszladoznom :P Hanem lehetek kicsit kint, Biáva futunk is, amikor meg nem, sétálgathatok, vagy kiülhetek a kertbe. Amíg még van kert. És még valami, Gergőt felvették a Bláthyba, aminek nagyon örültem. A Gábor öccse is oda fog járni, felvették őt is, szóval duplán örülök :P Jujj, anya pizzát süt, de jó, kimegyek segíteni neki. Ami abból fog állni, hogy nézem, de legalább legközelebbre már nekem is menni fog :P Talán.

Igen. És nagyon idegesítőek ezek a fura érzések. Nem szeretem ezeket a fura érzéseket, mert nem tudom mi ez, hogy mit érzek, és miért érzem, bár nem tudom mit, de azért jó lenne tudni, miért. Nem igazán jó érzés. Csak azt tudom, hogy mitől érzem, de ezzel nem megyek sokra. Valami olyasmit érzek megint, mint a Nem-fogom-megérteni-az-embereket bejegyzésben. Jó lenne, ha egyszerűbb lenne.. úgy minden. Annyira bonyolultabb az egész, mint mondjuk két éve. Ha tök egyedül lennék, nem kéne megértenem másokat. Most annyira nincs kedvem foglalkozni ilyenekkel, bármivel, ami komolyabb dolog. Egyébként szerintem nem sokáig fog megmaradni az a tulajdonságom, hogy nyugodt :P Majd kiderül. Viszont örülök a jó időnek. És egyre melegebb lesz. Ami egyszerűen nagyszerűűű :P

Álmomban

Egy varázslatos helyen jártam, csodaszép volt,
A nap sütött, s virágok csillogtak mindenhol.
Nem volt hó, eső, vihar, sem tavaszi zápor,
A gyönyörű napfényben mindenki táncolt.

Táncolt az egész világ, s mosolygott,
Hihetetlen volt látni a sok viruló arcot.
Elfelejtettem mindent, mi valaha bántott,
Elég volt az égre nézni, hol egy tündér táncolt.

Gyerek lehettem ismét, úgy mint régen,
Futkároztam a mezőn, a réten.
Lenéztem a dombról, s a nagy homokóra leállt,
Az idő már csak szó maradt csupán.

Mindenki más volt, boldog, s őszinte,
Az egész olyan volt, mint egy igazi tündérmese.
Megöleltem volna az egész világot, ha lehetett volna,
De ennyi volt, vége lett -  ismét szobámban voltam.

Álmomban történt -  csupán álom volt,
Egy újabb álom egy csodaszép világról.
Hogyan is gondolhattam, hogy létezik,
Minden csak hazugság, nem ér semmit.

Ott mindent lehet, a fák az égig érnek,
De mit ér minden, ha felkelek, s minden másképp lesz?
A homokóra elindul ismét, pörögnek a percek,
Elindulok én is, s többé nem állhatok meg.

Miért nem álmodhatok tovább, miért kell vége lennie?
Ha lehetne, elaludnék, s többé soha nem kelnék fel.
A tündérmesében, a saját Álomvilágomban maradnék,
Hol örökké gyere maradhatnék, olyan mint rég.

Csak én érzem úgy, hogy szalad az idő,
Hogy itt hagy szó nélkül, s fut, megállás nélkül?
Mire magamhoz térek, már más ember leszek,
Teljesen más, mert elmúlik minden, s észre sem veszem.

Hiányzik minden, mi rég volt, a Boldog Múlt,
Minden emlék egyszerre rámzúdul.
Nem tudok kitörni, nekem ez túl nehéz,
Csapdában vagyok, s nincsen menedék.

Nem látom, merre van a kiút,
Hogyan is mehetnék tovább, kísért a múlt.
Hogy ezután mi lesz, még nem látom,
De a múltat elengedni nem tudom.

Rejtély,titok, egy elátkozott labirintus,
Hatalmas, s kijutni nem tudok.
A falakon régi képek jelennek meg,
Mindig megállok, a kiutat nem lelem meg.

Visszamenni nem tudok, de így nem mehet tovább,
Kell a kulcs, meg kell találnom a megoldást.
Így felesleges minden nap, minden perc,
Hisz mosoly nélkül az idő értelmetlenül múlik el.

De mit tegyek, boldog hogy legyek?
Elmúlt, mi szép volt, visszamenni nem lehet.
A világ mostoha, el van átkozva,
Rohan mindenki, s tapossa a másikat.

Harcol a világ, minden fekete,
Az emberek egymás szívébe kést döfnek.
Mindenki magának él, nem lát semmit,
Nem érdekli semmi, csak hogy jó legyen neki.

Gyerekként ezt nem láttam, ezért volt jobb mindent,
Nem volt baj sem, csak nevettem mindenen.
Semmi nem olyan egyszerű, furcsa dolog az élet,
Megfejteni nem lehet, mi miért történik meg.

Régen tudtam, hogy teljesülnek az álmaim, hittem a mesékben,
Szép tündérekben, mindenben, mit elképzeltem.
Hittem magamban is, hercegekben, égig érő kastélyokban,
Hogy repülhetek, mint madár a virágzó tavaszban.

Így hát bezárkózom szobámba, s az ágyamba fekszem,
A saját Álomvilágomat megteremtem.
Eljön az éjszaka, s ott lehetek megint,
A helyen, ahol minden álmom valóra válik.

Néha a fantázia szebb, mint a valóság,
De álmokban élni nem lehet - tudom - ez nem megoldás.
Ezért a csillagokat néha sokáig nézem,
Szárnyalok a magasban - de csak képzeletben.

Nem vagyok szomorú, nem vagyok rosszul, csupám furán érzem magam,gyengén,érzékenyen. Néha nagyon gyengének érzem magam. Pedig most csak régi albumokat nézegettem. Gondoltam, elkezdem őket lefotózgatni, a jobbakat, hogy meglegyenek a gépen is, meg ki akartam párat nyomtatni, hogy be tudjam ragasztani naplóba meg ilyesmi. Mindegy, nem fontos, csak ennyitől már kikészülök. Jó, nem, csak.. nah mindegy, én tudom mi van.Pontosabban nem tudom én sem.  Nagyon rossz visszaemlékezni. Csak nekem ilyen nehéz ez? Én nem tudom elfogadni hogy növök. Nem akarok nőni tovább, én gyerek akarok maradni. Túl fogom élni, nem az,nem is látszik rajtam, ha szomorú vagyok, mert igazából nem, csak ilyenkor ha egyedül vagyok, olyan rossz, ha kiskoromon gondolkodom, emlékeket idézek fel. Olyan rossz, ahogy nézem a képeket, és eszembe jutnak dolgok. Olyanok is, hogy miket gondoltam akkor. És vannak annyira aranyos, boldog képek. Miért változik mindig minden? Belenézek a tükörbe, és olyan rossz látni, hogy mennyit változtam, az arcom is, de nem akarom.. Átmentem a másik szobába, Gergő gépezik. Anya pedig TV-zik, valami vígjátékot néz, elkezdte mondani, hogy mi történik éppen. Fecó másik szobában TV-zik. Annyi fura érzés van bennem. Sétálok a házban, ami ugyanúgy néz ki, mint két éve, vagy tíz éve, többnyire, de mégis teljesen más, annyira megváltozott. Komolyan nem érzem úgy, hogy itt lakom.  Mert tudom, hogy nemsokára, nem tudom mennyi idő múlva megint sokkal másabb lesz minden, tudom hogy most még itt vagyunk mind, de nem marad így. És ha már nem így lesz, még jobban hiányozni fog, amik itt történtek, az egész gyerekkorom. Hiányozni fog még talán az is, ami most van. De mégis várom, mert így nem jó, nem vagyok sehol most.Nyugtalan minden. És fura. Nem lehet leírni. Ha visszaolvasom amit írtam most, egyáltalán nincs meg bene, amit ki akartam fejezni. Csak úgy nagy dolog, amíg csak gondolkodom rajta, de ha leírom, vagy elmondom valakinek,már nagyon kicsi, apróság, érthetetlen, hülyeségnek is látszik talán. Nagyon sok mindennel így vagyok, és szerintem senki nem fog tudni mindent megérteni bennem. Azért is, mert semmit nem tudok úgy elmondnai, leírni, ahogy tényleg érzem. Sokszor nem akarok itthon lenni, bárhol, csak ne itt. Barátaimmal, vagy egyedül. De tudom, hiába lennék máshol,hiába vagyok a barátaimmal,tudom hogy a baj ott van még. Tudom, hogy nem lehet csak úgy elmenekülni. Ahogy Nick Hornby is írta : "Emlékszem, ugyanezt éreztem, amikor Tomot szültem: teljesen elkábított a gáz és az epidurális injekció, és volt egy pillanat, amikor valahogy a fejembe vettem, hogy nem a baba, hanem a szülőszoba felelős a fájfalmaimért, és ha kimegyek, akkor az egésztől meglóghatok. Ez hülyeség volt akkor, és hülyeség most is - mindegy, hol vagyok, a szenvedést nem lehet megúszni"  És ez így van..

A barátaimmal kapcsolatban is néha nagyon fura érzések törnek rám. Most, ahogy egyedül vagyok, hiányoznak nagyon, és gondolok sokat arra, hogy mennyire szeretem őket, és mennyire örülök nekik, mennyire jó, hogy vannak nekem. És elmondanám nekik, és úgy megpróbálnék komolyabb dolgokról beszélni velük, mert akarom, hogy megértsenek. Aztán amikor már velük vagyok, nem tudok semmi ilyenről beszélni. Van, hogy alig várom, hogy beszéljek valakivel, aztán amikor beszélhetünk, elfelejtek mindent, amit mondani akartam neki. Fura, azt sem tudom, mikor mit érzek. Nah mindegy, nem nagyon akarom, hogy lássák, mennyire gyenge tudok lenni. Napközben mosolygok, nem akarom, hogy ha már az időt nem lehet megállítani, úgy teljenek a napok, hogy nem mosolygok, hogy nem boldogan :) Örülök annak, amit lehet, ami van, mert ez is el fog múlni egyszer, aztán majd biztos ezt fogom hiányolni. Próbálok élni a jelenben, kiélvezni mindent, de mégis túl sokat gondolok a múltra.

(Egyébként ma voltam moziba barátnőmmel, megnéztük a Villámtolvajt. Csak pozitívat tudok modnani róla, jobb volt, mint amire számítottam, nekem tetszett nagyon. És ezenkívül van még három film, amit mostanában néztem, és mind a három tetszett. Az egyik a Los Angeles-i tündérmese, nagyon aranyos film. Akkor, a Komfortos mennyország, és a Mielőtt szerettél, mindegyik szép volt. Szeretem a filmeket. Ezelőtt tök rég néztem filmeket, el is felejtettem őket. De most akarok erre is időt szánni :P )

 "Csapdában vagyok. Rám törnek a régi dolgok, emlékek, napok, az életem darabkái. Minden apró kockákra hullott szét, és most falként vesz körül, és egyre jobban bezárul körülöttem. Nincs semmi. Próbáld megérteni. Próbáld meg felfogni, hogy mi történik. Semmi nincs a térben. Minden áttetsző."

De csak kicsit. Nem fogja semmi elvenni a jókedvemet. Nem változott semmi, csak nem érdekel semmi :P Visszatérve: Március elvileg tavasz, akkor ne essen márciusban hó :P Bőven elég ha februárban esik. Biztos valami félreértés történt. Minden bizonnyal. És holnap már, amikor kinézek az ablakon, szép zöld füvet és virágokat fogok látni. Na jó, virágokat talán még nem, de ez a hó eltűnhetne igazán. Nem hiányzott. Pedig már elfelejtettem a csizmámat is, ott volt a szekrény mélyén. Reméltem hogy csak egy év múlva kell megint elővennem, de úgy látszik tévedtem. Virágokat akarok :P

Rajzolni van kedvem, meg olvasni. Meg jövő hétvégén lehet, hogy Enikővel lemegyünk Arihoz. Az nagyon jó lenne. Nem jó itthon. Fura, más, mint régebben, mintha nem is itt laknék, úgy érzem. Hiányzik ami volt.

"A múltnak annyi emléke rajzik föl, amikor egy kedves teremtés arcvonásait igyekszünk képzeletünkben föleleveníteni, hogy ezeken az emlékeken keresztül zavarosan látjuk őket, mintha könnyfátyol borulna szemünkre. Ezek a képzelet könnyei."

Hát ez nem jött össze :P Elvileg tavasz van. Mondom tavaaaasz. De gyakorlatilag.. Gyakorlatilag zuhog az eső,fúj a szél és meleg sincs kifejezetten. Jó, ez is tavasz, de nekem a meleg-napos-virágos tavasz kéne már :P De azért jól vagyok. Nemsokára lesznek szép virágok, meg madarak, meg zöld fák, és akkor majd lehet kirándulni végre.

Egyébként most csak az angol miatt vagyok itt. Meg kell írnom egy tételt, "Meals" témában, és most ide fogom. Meg majd valamikor bemásolom az eddigieket meg a tavalyiakat is, hogy egybe meglegyen,mert innen nem tűnnek el, ha minden igaz:P

Öcsémmel ma pont angolul hülyéskedtünk buszon hazafelé a zenesuliból. Szombaton lesz neki szóbeli felvételi angolból a Bláthy-ban, oda szeretne menni. És hát gyakoroltattam vele :P Bár nem tudom mi lesz, mert én hétvégén segítettem neki megírni a tételeket, hogy csak meg kelljen tanulnia, de még vannak, nemtom mikor csinálja meg, állandóan a gép előtt ül. De ez most mindegy.

Tehát.

Meals

My favourite dish is very simple, cheap and it is easy to prepare. It is the Tortilla Espanola. To make Tortilla you will need 6 potatoes, 6 eggs, 1 yellow onion and 2 cups of olive oil.

Peel the potatoes and slce them than peel the onion and chop ot. Crack the eggs into a large bowl and whisk them. Fry the onion into they turn golden brown. Fry the potatoes, and then add your fried potatoes and onions into the bowl of eggs and mix them together, In the pan allow it to cook until the egg browned. Place a dinner plate large enough to cover the oan upside down over the pan. Quickly turn the pan over.

In most houses the meals are breakfast, lunch and dinner. I usually have breakfast at school because at home I don't have time in the morning. I take sanwiches and some fruits or chocolate to school. I eat after the second lesson. At the weekend sometimes I don't have breakfast because I wake up at 11. When I get up early I eat cornflakes with milk, scrambled eggs or toast, or I prepare sandwiches. I don't make much fuss about breakfast.

We can have lunch at school or at home. At school it's cheap and subsidised, but it's tasteless and there are very small portions,they are hardly enough. I have lunch at home, because I can eat what I like. I have two courses. First comes some soup( meat, fruit, mushroom or vegetable soup). The second course.. It can be vegetable dish, meat dish or noodle. I have lucnh at 3:30, when I get home. Sometimes I can't go home after the school because I have to go to the music school. In this case I have lunch in a fast-food restaurant, for example in McDonald's. At the weekend I have lunch at 1 o'clock, I eat with my familiy. Usually my father prepares the lunch, it's very delicious.

I have dinner at between 6 and 7. It is usually a cold meal. I just have buttered rolls with ham and cheese or perharps some sausages.

I think I should eat more fruit, and less sweet, because I eat too much chocolate. And I should eat more meat, but I don't really like the meat.

There are a lot of differences between the hungarian and the english cousine. In  Hungary we use a lot of paprika and pepper, the meals are hot and spicy. The meals are very greasy and fattering. The hungarian cuisine is famous for hospitality. In Hungary we don't make much fuss about breakfast. We take our elevenses and we have lunch at work or at home. We have cold meal for supper.

In England the meals keeps the natural flavour, and they use a few herbs. They eat a lot of pudding. The meals have delicious pies, for example they like the roast meat with jam, jacket potatoes or chips with meat. In England they drink early morning tea, and then eat a substantial breakfast,for example bacon and eggs with baked beans. They have a snack for lunch, and they have big dinner. They drink a lot of tea.( To make tea I fill the kettle up with water. I bring to the boil and then I pour it into the tea pot. I leave them to brew some minutes then strain the liquid.I serve it with sugar and lemon.)

Kéész. Már csak.. meg kell tanulni. De azt hiszem, azt meghagyom holnapra.

A szombatom nagyon jó volt. Végre egy szép nap.Nem szoktam leírni a napjaimat, de ez most jóvolt :P Nem fogom részletezni,csak.. Délelőtt Lacival, anyával és Biankával voltam, melegítő-gatya-vevő túrán, délután meg Gáborral. Felfedező utat tettünk a Budai várban, (és környékén, nem részletezném :P), gyártottunk felhő-hadsereget, Gábor tökéletesre fejlesztette a csikizési technikákat. Voltunk Margitszigeten is, megmásztuk a hatalmas és roppant veszélyes mászókát :P, hintáztunk, aztán megmásztunk egy fát is, és eltanyáztunk ott. Én toboroztam kis fakéreg katonákat. Elpusztítottuk a maradék havat is.

Jó lenne minden nap mászkálni, minden értelemben. A városban, meg parkokban, meg a fákon is :P Kiskoromban is mindig mindenre felmásztam.  Tök jó kedvem csütörtök óta már. És valahogy ezt sokkal jobb érezni, mint a szomorúságot. Ez hihetetlen, mi? :P

Tél utolsó napja.. Ma. Az utolsó. Nincs több.Vége:P Holnap már tavasz. Én már most ki vagyok virágozva :)

Egyik nap eszembe jutottak azok a mesék, amiket kiskoromban néztem. A kedvencem a Fecsegő tipegők voltak, meg a Tom és Jerry, meg a Hupikék törpikék. Emlékszem, néha egész nap tv-ztünk tesómmal. Néztünk még Micimackót, Tigris volt a kedvencem. Tényleg, még a Varázslatos iskolabusz volt nagy kedvenc. Azt imádtam. Még most is megnézném :P Alig emlékszem már. Öcsémmel a MiniMaxot nem szerettük, mindig a FoxKids-et meg a Cartoon Networkot néztük. Nem is tudom, hogy ezek vanna-e még. Scooby-Doo-t is szerettem. De nem sorolom fel az összes mesét, mert soha nem végeznék.A mesék jók. Bár régen jobbak voltak, mint a mostaniak, most tele van ilyen harcolós mesékkel.  Emlékszem Pinokkióra, meg az Alíz csodaországban-ra,meg Tarzanra meg Vuk-ra meg Hüvelyik Pannára meg a Vizipókra, meg a Susie és Tekergőre meg stb :P Mindig felvettük valamelyik mesét kazettára, már nem emlékszem melyiket. Van egy csomó kazetta, mesékkel. Egyébként nem voltam lányos. Nem tudom miért igazából. Belül az voltam, de valahogy mindig szégyelltem a lányos dologkat. Lehet azért, mert nekem öcsém van, aztán mindig kocsikáztunk, meg hasonlók. Mióta külön szobám van, azóta nem nézek meséket. Amikor meg lett a szobám, még néztem volna, csak nem volt itt TV, csak öcsém szobájában, és nem nagyon mentem át. Aztán kinőttem belőle egyszer csak. Sajnos. Bár most is megnézném őket :P

 Ez annyira széép.. :B Azt szeretném, hogy ez menjen majd az esküvőmeön :):B:B Imádom.. Annyira szép, meg a mese is...

Bár ezt nem néztem, de nagyon szeretem a zenéjét.

Meséééét akarok nézni. 2005-be szeretnék visszamenni :( És ott leragadni... 10-11 évesen. Akkor úgy gondoltam, hogy már nagy vagyok, és mégis kicsi voltam, és jó volt minden. Jajj, úgy visszamennék.. :(

"Vicces dolog felnőni, mert váratlanul tör rá az emberre, egyszer csak azon kapod magad, hogy egy másik ember vagy.."

Magyarból érvelőszöveget kell írnunk, most itt fogok szenvedni vele :P Aztán majd lemásolom lapra. Ezzel a címmel : "Arra kell gondolnunk, hogy a boldogság nem a nagy vagyonon alapul, hanem a lélek jó állapotán". Nah hajrá.

Sziasztok!

Már számtalanszor felmerült a kérdés: A pénz boldogít? Megoszlanak a vélemények,  én azonban azzal értek teljesen egyet, hogy a pénz nem boldogít. Pénzre egyszerűen szükség van, de a legfontosabb dolgokat, amik a boldogsághoz kellenek, azokat pénzzel nem lehet megvenni. Persze az alapvető szükségletekhez kell, de én úgy gondolom, nem kell milliárdosnak lenni ahhoz, hogy boldog lehessen valaki. Nem csak, hogy nem kell milliárdosnak lenni ahhoz, hanem, én úgy gondolom, egy milliárdos nem is lehet boldog, úgy igazán.

Gondoljunk csak bele. Tegyük fel, hogy megnyerem a lottót. Meg lesz mindenem, mert annyi pénzem lesz, hogy gondolkodás nélkül bármit meg tudok venni magamnak. Viszont egy idő után semmit nem tudnék majd értékelni. Egyszerűen eltűnne mindenek a varázsa. Lehetne luxusvillám, soprtautóm, és oda utazhatnék, ahova csak szeretnék. Mindenki azt hiszi, hogy ennyi elég. De nem, ez a boldogsághoz nagyon kevés. Azt hisszük majd, hogy mindenünk meg van már. De nem tudunk majd semmit megbecsülni, mert bármikor vehetünk bármiből egy újabbat, egy szebbet, egy jobbat. Első hallásra lehet, hogy nagyon jól hangzik. De mi lesz az álmainkkal? Mi lesz a célokkal, amikért küzdeni kell? Ezek csak tárgyak,csak egy ideig okoznak örömöt-én úgy gondolom addig csupám, amíg küzdeni kell érte, amíg meg nem szerezzük. Viszont ha nem kell küzdenünk, nem ér semmit.

Sissi királynét idézném: "Meg van mindenem, és még sincsen semmim". Úgy gondolom, ez a sor magáért beszél.  Az életét arany kalitkának nevezte.  Hiába volt meg mindene, hiába kapott meg bármit,és hiába volt mindene arany, ha nem repülhetett el, ha nem lehetett szabad. A boldogsághoz koránt sem elég a pénz, hiába gondoljuk ezt.

Mi kell hozzá akkor? Sok-sok szeretet, szerető család, hit,remény,szerelem, álmok, kalandok,nevetés- de ez még nem minden. A boldogsághoz képesnek kell lennünk arra, hogy észrevegyük ezeket. Észre kell vennünk, hogy mikor vagyunk boldogok. Észre kell venni az apró örömöket: azt, ha valaki rádmosolyog az utcán, vagy azt,ha örömöt tudtál szerezni valakinek.Kalandok kellenek hozzá, élmények, olyan emberekkel, akiket szeretünk. Nem várni kell a boldogságot. Úgysem lesz olyan, hogy minden tökéletes, de tudni kell abban a helyzetben boldognak lennünk, ahol vagyunk. Ebben rejlik a boldogság, és ehhez a pénznek semmi köze sincsen.

Az emberek nem veszik észre, nem látják, hogy értékelni kéne, ha vannak nagyon jó barátaik, ha van családja. Nem értékeli, hogy van hol laknia, hogy egészséges.  

Az emberek mindig arra vágynak, ami nincs meg nekik. Nem örülnek annak, amjük van, hanem szenvednek, vágyakoznak, mindig többet és többet akarnak. Akkor fogják értékelni a dolgokat, amikor majd elveszítik-viszont akkor már hiába, késő lesz. Így nem lehet boldognak lenni. Én azt nem értem, miért kell megvárni ezt. Miért kell megvárni a pofont, amit kapunk majd az élettől emiatt? Miért kell megvárni, hogy egy olyan rossz dolog történjen velünk, ami ráébreszt arra, hogy mindent értékelni kéne?

Hiába a szeretet is, a barátok, ha nem vagyunk képesek értékelni. Ezt kéne megtanulni csupán. És ha ez meg van, akkor már nem nehéz boldognak lenni.

Szerintem a következő pár sorban benne van az igazság:

" Az egyik ember gazdag, az övé minden kincs. Van palotája, arany szobája, csak boldogsága nincs.
A másik ember boldog, az övé minden dal, vidám és lelkes, nagyon szerelmes, és közben éhen hal."

A pénz nem boldogít, viszont nélkülözetetlen a boldoguláshoz-ezt ki tudom jelenteni. Azt mondják, hogy az alapvető szükségletekhez mindenképp pénzre van szükségünk, mert ha állandóan azon kell aggódnia, és küzdenie az embernek, hogy legyen mit ennie, és legyen hol laknia, annak nem sok ideje marad a boldogsághoz. Ez talán igaz, de én még mindig úgy gondolom: Inkább lennék szegény és küzdenék az álmaimért, ha olyan emberek vesznek körül, akiket szeretek, ha együtt lehetek a szerelmemmel, ha énekelhetek, táncolhatok, rjajzolhatok, kirándulhatok.  Így értékelni tudnék minden jót, midnen pici jót, tudnék örülni az apró dolgoknak is. Inkább választanám ezt, mint hogy meg legyen mindenem,  és ne tudjak megbecsülni semmit. Mert hiába, az egésznek nincs jelentősége, ha egyedül kell lennem, ha nincsenek velem azok, akiket szeretek.

A sikeres ember megkapja, amit akar. Viszont, a boldog ember örül annak, amit kap. Tehát, ha valaki boldog szeretne lenni, örüljön annak, ami az övé, ne akarjon mást, ne akarjon többet.

Mert ez a boldogság titka: a szerelem,ha együtt lehetünk életünk végéig azzal, akit mindennél jobban szeretünk; az igaz barátok,akik mindig ott vannak velünk, és bármikor segítenek,ha kell; az, ha szeretünk, és szeretnek minket; az apró örömök és hogy mindent megbecsüljünk, és értékeljünk. Ennyi az egész.

Még három nap.. már csak három nap.. És végre tavasz :P Jól vagyok. Szép az idő, végre. Igaz, hogy ma mondjuk esett. Valójában nekem nincs bajom az esővel. Kivéve most, mert amíg vártam a buszt, nem olvashattam a könyvem :P Nem volt tegnap első órám, és olvastam, már ettől jól indult a nap, mert tök jó könyvet olvasok. (Nick Hornby - Egy fiúról) És most néztem meg, hogy ebből van film is, majd azt is meg akarom nézni.Ráadásul az egyik kedvenc színészem játssza a főszereplőt. Nick Hornby pedig az egyik kedvenc íróm, elég sajátos stílusa van. És jó, mert humorosan ír, meg minden. Mert leírja a gondolatait, nem csak mesél, és..  nem tudom elmondani. Mert én pont mindig azt akarom, hogy amikor valaki mondd valamit, beszélget valakivel, hogy olyankor tudjam, hogy mit gondol, meg hasonlók. És ő pontlyeneket is leír. Nem mintha más könyvekben ezeket nem írnák le, de.. mindegy. Szeretem Nick Hornby könyveit. Jó kedvem lesz tőlük. Olvastam már tőle a Betoncsókot, meg a Pop csajok satöbbit. A Betoncsók jobban tetszett, meg a mostani is, mint a Pop csajok satöbbi. De az is jó volt. És a másik kedvenc íróm az Nicholas Sparks, hát róla nincs mit mondanom, romantikus könyveket ír. Például ő írta a Séta a múltbát, a kedvenc filmem, amit elolvastam könyben is(Annak az a címe, hogy A leghosszabb út). És a Szerelmünk lapjait is ő írta. Ma meg tegnap jól éreztem magam, és olyan kellemes volt minden. A kellemes levegőben, meg a kellemes napsütésben. Annak ellenére, hogy a)hazajövök, és már az ajtóból hallom az idióta veszekedést(de az ő bajuk), b)engem sem tudnak békén hagyni, mármint nem tud, c)nem hagyják, hogy gyerek legyek, d)najó, unom, nem sorolom,(és ezek csak az otthoniak) remekül vagyok :P Megpróbálok nem gondolni arra. Nem szeretem, de történnek ilyenek.. ilyen az élet, nem? Én nem tehetek ellene semmit. Remélem most már ilyen marad az idő, vagyis hogy nem lesz megint hideg, melegebb lehet. Még két nap tavaszig. Lehet hogy jól leszek teljesen most már, ha igazán tavasz lesz. Jason Mrazt hallgatok, annyira megnyugtat, annnyira szereteeeem..És ez a szám.. imádom.