Egy álmokkal teli világban a valóság fájhat

Azt, hogy elmondtad. Nem változott semmiben a véleményem rólad, mert nekem mindig is olyan leszel, amilyennek én ismerlek. Na jó, nem tudom ez mennyire értelmes, de nem lényeg. A lényeg az, hogy köszi. :P Nem is gondoltam volna, hogy vannak titkaid. Tényleg örülök, hogy bízol bennem, és ne aggódj, de tényleg, nehogy azt hidd, hogy bármi ilyen miatt elveszíthetsz. Már megfogadtuk. Én az őrangyalod leszek, te pedig a testőröm. :P A másik meg, a másik dolog, gondolom tudod, azért is nagyon hálás vagyok.. amiről beszéltünk msnen. Annyira becsülöm benned, hogy ilyen vagy, tényleg nagyon sokat jelent nekem. Én nem értem magam, csak féltem, az hozta ki belőlem az egészet.

Meg eszembe jutott, hogy miket gondoltam kis koromban. Hogy én vagyok a főszereplő, mindenki más meg csak szereplő. Hogy rólam szól minden. :P Nem én vagyok senkinek, hanem nekem van családom, nekem vannak barátaim, meg stb. De szerintem mindenki ezt gondolja, legalábbis kiskorában biztos. :P

Most csak berakok néhány idézetet...

"Úgy tűnik, csak az öregek képesek úgy ülni egymás mellett, hogy szavak nélkül is élvezik egymás társaságát. A türelmetlen fiatalok nem bírják ki, hogy ne törjék meg a csendet. Pedig a csend tiszta és áldott. Összeköti az embereket, mert csak azok tudnak szótlanul ülni a társuk mellett, akik szeretik egymást."

"Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem. Szeretném, ha ezt tudnád. Nincs bennem keserűség a történtek miatt. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt, és örülök, hogy legalább egy kis időre együtt lehettünk. (...) Talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz, és gyönyörűséggel őrzöd meg közös emlékeinket."

"Sajnos nagyon sokan hiszik azt, hogy a csend olyan űr, amit mindenképp ki kell tölteni még akkor is, ha nincs fontos mondandójuk."

"Az a baj, hogy nincs múlt és jövő, mint ahogy eddig áltattam magam. A valóság mindig jelenvaló, egyetlen pillanat a valóság, örökké tartó, egyetlen pillanat. Ez nem rövid és hosszú, a pillanat, ami van - ez az egyetlen módja a létezésnek, és ebből a bűvös körből, a pillanat börtönéből nincs, nincs menekvés."

Lusta vagyok ehhez. A lényeg amúgy is csak annyi, hogy Bianka nekiment az oszlopnak. Biciklivel. De elnéztük, mert akkor tanult meg biciklizni. Kellett hozzá vagy másfél óra, de végül sikerült, és végül odaértünk a parthoz sötétedés előtt. Bár igaz, hogy a fél órás bicikliutat három és fél óra alatt tettük meg, azért odaértünk. Visszafelé már csak másfél óra volt. Volt még szalonnasütés, ami majdnem elmaradt az eső miatt, volt sok szalonna, és sok szalonnazsíros kenyér, és volt majdnem hányás. Annyit beszéltek a szalonnáról, hogy egyik nap, amikor megakartam kérni Fecót, hogy csináljon rólam egy képet a réttel, ilyen szépet sikerült mondanom: "Hahó, fotózz le légyszí a szalonnával!" És ezt tök véletlen, és nem akartam poénkodni. Volt séta Siófokon este, megnéztük a bungee jumpingot(nem tudom hogy kell írni), de csak távcsővel, játszóterezés, sok biciklizés - amikor már jobban ment. Bianka háborús sebesült. Az oszlonekimenős manőverének köszönhetően sikerült szereznie egy nagy sebet a térdénél, de kitartóan biciklizett a többi napon is. Volt grillezés, pizzázás, igen, annyit ettünk hogy az egy hétre is elég lett volna. Voltunk állatkertben este, Veszprémben, meg hát természetesen a parton. A víz jéghideg volt természetesen, két napig az idő sem volt fényes, aztán két napig meg borzasztó meleg volt. De fürödtünk sokat, és tanultunk szörfözni, legalábbis Enikő meg én, Bianka nem próbálkozott ezzel. Vitorla nélkül, csak a szörfdeszkát vittük le, de így is jó volt, álldogáltunk rajta, és úgy eveztünk. Ami amúgy nem olyan egyszerű, mert öt perben vagy tízszer belezuhantam a vízbe, de a végére már egész jól ment. Enikő lecsapta a szúnyogokat. És ekkor nagyon vicsorogva néztem rá, mert nem szeretem ezt. Ezt ő is nagyon jól tudta, de azért kaptam, mert eldobtam a zsepijét a bicikliúton. Nem volt sehol szemetes. És Enikő nem szereti ha szemetelnek. Ezért büntetett.  És azt hiszem ennyit Balatonról. Sokat nevettünk, jó volt. Még annyi, hogy legközelebb, Ariella, muszáj lesz jönnöd, és ha nem lesz kedved, akkor elmegyünk érted és a hátunkon fogunk elcipelni.

És akkor most más. Ami még nem tudom mi, ami jön. Észrevettem, hogy már nem gondolkodom olyan sokat a gyerekkoromon, mint pár hónapja. És ez jó. Próbálok a jelenben élni, mert hát ez is elmúlik majd. De nem számít. Rájöttem, hogy ide a tényleg fontos dolgokat, vagyis azokat, amik legbelül vannak, nem írom le. Olyanokat, amiből kiismerhetnek. Nem tudok teljesen nyílt lenni, még itt sem, mert nem akarom, hogy tudják, mi van bennem, mégis írom ezt, és fogalmam sincs miért. Olyanokat sem írok le, amikről tényleg szeretnék írni. Azokat akkor tudnám, ha tényleg csak magamnak írnám ezt. Nem tudok még itt sem teljesen érzésekről beszélni, teljesen magamba zárom őket. Szerintem észre lehet venni dolgokból azt, ha fontos nekem valaki, de elmondani nem tudom. Mert azzal olyan mintha.. nem tudom, sebezhetőbbé válnék. Félek mindentől, és mindenkitől, akit nem ismerek teljesen. És addig ők sem tudnak engem teljesen. Félek a csalódástól, félek attól, hogy kinevetik az érzéseimet, vagy a gondolataimat.  Nekem ezek az érzések, például a szeretet vagy bármi, nekem túl nagy dolgok ahhoz, hogy beszéljek róluk, mert úgy már kevesebbet érnek. Mindenki mondogatja mindenkinek, hogy szereti, nem ér így már semmit.Közben nem is tudják, milyen igazán szeretni valakit. Ha majd mondom valakinek, az tudhatja majd, hogy komolyan gondolom, és így talán nem veszíti el az értékét, nálam legalábbis..

 Most csak felraktam ezt a rajzom, vagy firkám, amit Balatonon alkottam hármunkról. Szerintem műalkotás lett. :P Még kereshetnék is ezzel Siófokon, a karikatúrarajzolással. Na jó, azért nem. Túl fáradt vagyok most ahhoz, hogy élménybeszámolót írjak, de majd meglesz valamikor.  Akartam írni arról is amiket éreztem a múlt héten, de lusta voltam, szokás szerint. De azóta már tök jól vagyok. Csak két mondatban.. valami olyasmin agyaltam, hogy nagyon a jót akarom mindenben látni, amikor tudom hogy nagyon sok dolog nem az, aminek látszik. Két napig nem voltam valami jól, már megint a túl-bonyolult-minden miatt, de aztán jött Enikő meg Bianka, meg a Balaton, és tök jó volt. Holnap írok talán, most alvás. Holnap még el akarok menni írni egy teszt-et angolra, hogy megnézzék hogy egyáltalán alkamas vagyok-e a nyelvvizsgához.. valamikor a közeljövőben.. Vagy ha megyek ilyen nemtudomhányhetes tanfolyamra, úgy. De jó lenne ha meglenne nyáron.