Egy álmokkal teli világban a valóság fájhat

Néha nem szeretem azt, hogy ilyen bonyolult vagyok. Hogy.. ezt nem tudom leírni. Hogy ennyit agyalok az életen, és hasonló dolgokon. Embereken, barátaimon, ki mit miért csinál, miért olyan. Valamikor pont tetszik, hogy ilyen vagyok, de néha meg belegondolok, mennyivel egyszerűbb lenne.. szóval ha én is egyszerűbb lennék. Magamnak. Ha nyílt lennék, ha tudnám magamat adni. Legalább néhány ember előtt, akik szeretném, hogy ismerjenek. Nálam ez attól függ, hogy milyen a másik, meg minden hülyeségtől, mindent bonyolítok. De néha úgy érzem, nem lehetek őszinte, muszáj álarc mögé bújnom, és utálom, hogy ennyire bizalmatlanná váltam. Én csak.. szeretnék magam lenni. Szeretném, hogy el tudjam mondani az érzéseimet. Ritka tulajdonság az, hogy valakinek ami a szívén, az a száján is. Sokan megjátsszák magukat, a színjátékban elveszíti a saját egyéniségét.. Én ezt nem akarom. Nem tudom, nem értem, miért nem merek nyílt lenni, hogy miért nem az érzéseimre hallgatok a sok agyalás helyett. Mert félek. Egyszerűen nem tudom figyelmen kívül hagyni a dolgokat, jár az agyam állandóan. Tudom, hogy tele vagyok érzéssel, de építettem egy idióta falat... Néha annyira szívesen kiönteném a lelkem..

A helyzet az, hogy lebetegettem, úgyhogy most kivételesen van időm írni. Nem tudom, miről, de ki kell használni az alkalmat. Most örülök is, hogy nem kell suliba mennem. Egy dolog, hogy pótolni kell, de most már tényleg kell pár nap pihenés. Jó, igazából most lett vége az őszi szünetnek, de az sem pihenéssel telt. Tanulás sulira, tanulás elsősegélyre - átmentem, úgyhogy mostmár meg van ez is meg a kresz is, jön a gyakorlat... - , akkoor.. aztán meg készültem a partira. Voltam Enikőnél három napot, az is jó volt, bár ott is tanultunk, mert persze szünetben sem hagynak minket békén. Megcsináltam rajta a stabil odalfektetetést is. Szerintem egyébként ezt az elsősegélyt lehetne komolyabban venni. Megtanulni meg kellett mindent, de azért szerintem ennyivel még nem igazán tudnánk segíteni egy balesetben. Jó, az alapok legalább megvannak, de a vizsgán is könnyen át lehet menni.. Ez az újraélesztés is, pontosabban kéne, mert így simán eltöröm hat bordáját szegény embernek. Szóval, ezután készülődtem a bulira, volt szülinapom. Sajnos. Mert megint öregedtem egy évet, és akárhonnan nézzük, ez nem jó. Jövőre már 18 leszek, jézusom, nem akarom. De nincs mit tenni. A parti szerintem jól sikerült, én legalábbis jól éreztem magam, bár a karaoke felvételeket visszahallgatva néztem egy nagyot. Mint a nyikorgó macskák. Részeg nyikrogó macskák. Pedig nem voltunk azok. Meg élőben olyan jól, jó, túlzásba ne essünk, de mondjuk egész jól hangzott. Aztán megnyugtattam magam, hogy csak torzítja, talán nem kellett volna a marhanagy hangfaltól 5 cm-re elhelyezni a webkamerát, ami felvette. Gondolhattam volna erre. Na majd legközelebb lesznek jobbak... :P Buli után próbáltunk aludni. De így heten, azokkal akik maradtak estére, elég nehezen fértünk el egy szobában. Mondjuk szerintem a többiek tudtak valamennyit aludni. Én olyan zombi voltam még két napig, és nem aludhattam, mert vasárnap még tanulni kellett, hétfőn suli,zeneóra, úgyhogy nyolcra értem haza. Nem értettem tegnap, hogy miért vagyok még mindig fáradt, mert azért három nap alatt ki lehet pihenni, aztán rájöttem hogy beteg vagyok, azért fájt a fejem egész nap. Most itt teázgatok, írogatom a könyvem. És amúgy jól vagyok mostanában, furcsa, de nekem sikerül, amiről szó volt az előző bejegyzésben. Már nem egy, hanem három dologgal bevállt. Jó, egyenlőre kettő, de nagyon valószínű, hogy a harmadikkal is ez lesz. Nem tudom, miről írjak, most csak ennyi ment, hogy mik történtek. Inkább írom a könyvem. Vagy lehet hogy előtte megírom a verselemzést. Szorgalmi. Nem, nem őrültem meg, de muszáj, mert nem állok valami fényesen magyarból.