Egy álmokkal teli világban a valóság fájhat

Elkezdtem azon gondolkozni, hogy vajon mit gondolnak rólam a barátaim, hogy velük milyen vagyok, ők hogyan látják. Hogy mennyit mutatok magamból meg. Megkértem őket, hogy írják le, rosszat is meg jót is, meg mindent, amit akarnak, de elfogultság nélkül, őszintén. Csak kíváncsiságból.  Mert ugye az is én vagyok. Akinek ők látnak. Nem csak az, amilyennek én ismerem magam.

Laci: "Jó feladatot adtál, kicsi-nyagy lányom :) Én írjak rólad, én, az édesapád, ráadásul mindezt elfogulatlanul, hát nehéz lesz :) Megkönnyítem a  dolgom, és lopok a Biától :) Ahoz képest, hogy kis fiatal leány, elég jól ismer, és sok dologban egyetértek vele.De nem mindenben.

Nagyon szép, kedves, aranyos lány vagy, különleges - és ezt elfogulatlanul is ki tudom jelenteni - bűbáj kinézettel, és viselkedéssel. Igen, zárkózott vagy, de ez tényleg nem akkora baj, mert nem kell mindenkinek mindent tudni rólad. De, akik hozzád közel állnak, akiket te szeretsz, és bízol bennük,azoknak ez nem jó, mert azt gonolják, te nem bízol meg bennük, és nem is számítanak neked annyira, ráadásul így egyedül maradsz a gondjaiddal, és csak magadra számíthatsz.

Nyugodt természetű vagy, nem kiabálsz, nem hőbörögsz állandóan mindenért. Ez állati jó, csak így maradjon.Türelmes vagy, nem buksz ki szinte semmin. Ez végtelen szeretetre méltó tulajdonság! Ha valaki zaza, inkább mosolyogsz a hülyeségén, nem kapod fel a vizet :) Tolerálod a mások hibáit, és ha lehet, ezen sem húzod fel magad.
Inkább elfogadod, mert hogy senki sem hibátlan. Talán ezt még túlzásba is viszed, de ez a jobb, csak téged is így tudjon mindenki tolerálni, nem pedig csesztetni.
Idáig hagytad, de egyre jobban ki tudsz állni magadért, és ez pozitív.

Teljesen normális, igazán szeretetre méltó tini lány vagy, jobbat nem is kívánhatnék.
Nem vagy egy bamba képű, semmit mondó tekintetű, életúnt, megpusztulni vágyó emo-s,
se egy kifent, agyon kenceficézett vihogó, nyávogó idétlen csaj. Nem vagy könnyűvérű, könnyelmű, és ez főleg a mai világban szinte ritkaság számba menő nagy erény. Sohase változz meg ebben.
 
Nem vagy gyerekes, ellent mondok a Biának, mert pont annyira vagy gyerekes, mint amennyire kell 16 évesen, és ez a jó, és csak azt kívánom, sokáig ilyen tudj maradni.
Ne akarja senki, hogy 16 évesen teljesen felnőttesen viselkedj, és élj. Egy gyerkekkorod van, soha többet nem lehetsz "gyerek", még ha nagy gyerek is. Ez így van jó, ez szép :) A lányok amúgy is általában hamarabb felnőnek, mint a fiuk, azoknak sokszor ez valahol sohasem sikerül, vagy csak nagyon sokára. Így én csak azt kívánom, nagyon sokáig tudj még "gyerek" maradni, mert addig jó neked, ezt hidd el. Ez a "gyerekesség" alapjában nagyon vonzó is tud lenni, mert aranyos. Egy fiatal lány legyen csak álmodozó, és "gyerekes". És ha naív egy kicsit, az is aranyos, és szeretetre méltó.
 
Néha huncut vagy, lehetnél méginkább az :) De a komoly dolgokra is sokszor viccesen próbálsz meg reagálni. Ez is aranyos, és jó, bárcsak mindig kacérnak, huncutnak láthatnálak, annyira jól áll, amikor "egy rosszaság" vagy,csak vannak olyan dolgok, amik így komolytalanná válnak, pedig nem azok, és nem lehet viccel csak úgy elterelni róla a hangsúlyt. Bárcsak ne lennének komoly dolgok, mert ez nem egy magadfajta tini lánynak való, lehetnél helyette teljesen felhőtlen, gondtalan, és akkor mind ez teljesen helyén való lenne.

Megbízható vagy. Mi amit megbeszéltünk, kivétel nélkül mindig tartottad magad hozzá, sohasem hagytál "cserben", mindig tartottad magad hozzá, hogy ne okozz csalódást. Szuper jó erény ez. Örökké maradj ilyen!

Sokat nyom a latba, hogy akinek fontos vagy, és neked is, eleget tehess neki.
Ez is szuper dolog, szerteni való tulajdonság, hogy szeretnél jót tenni, okozni.

Valóban szeretsz tőmondatokban beszélni, sokszor csak egy egy szóval mondani, ami van. Hát, erre lehet mondani, hogy lényegre törő vagy, és nem körmöntfont, és nem spirázod túl a dolgokat. Ez talán jó, korodnak megfelelő, de a dolgok sokszor bonyolultabbak, és nem elegek a tőmondatok. De ez változik, és úgy látom, jó irányban.
 
Egyre komolyabban el lehet veled beszélgetni, a legintimebb, a legbensőségesebb témákról is akár. Ez ugyan még hagy kívánnivalót amúgy, de jó úton jársz :)(Remélem mi eljutunk oda, hogy semmi, de semmi sem lesz tabu téma köztünk:) ) Nem lesz sok erre méltó ember ismerősöd, rokonod, de ha tudod, ha el tudod dönteni, hogy kik azok, kik erre érdemesek, jó úton vagy.

Szégyenlős vagy, túlzottan, ez nem jó. Soha sem leszel ilyen szép, nincs miért:)
60-70 évesen akarsz majd nem szégyenlős lenni? Senkit sem fog érdekelni.
Ez rossz, komolyan túlzásba viszed. Jó, hála ég, nem vagy egy minden hájjal megkent kuruc természet, áldom is az eget, hogy így van, és hát oké, ne mutogasd magad mindenhol, mindenki előtt. De nyáron a strandon jó hogy nem bőrruhában, szkafanderben napozol :D  Le kell tudni vetkőzni a gátlásokat, legalább egy kicsit. Ne apád, anyád előtt szégyenlősködj, mert ez hülyeség.De mégegyszer mondom, igazán szép külsőkkel vagy megáldva, ennyire ne szégyeld magad, mert nincs miért.

Túl szerény vagy, nem mersz "kérni".Elfogadod, amennyi van. Túl lemondó is vagy. Vagy inkább hang nélkül beletörődő? Szép, érzéseket megindíttató viselkedés ez, ami méginkább arra sarkall, hogy neked jó tegyen az ember, de inkább valahol középen lenne jó a lovon, nem kell mindenről lemondani, csupán szerénységből.
 
Nincs kellő önbecsülésed, önérzeted. Talán a legnagyobb hibád, ami idővel biztos változni fog... Ha ezernyi megaláztatás, hazugság is ér, olyanból is temérdek, ami felvállalhatatlan, megbocsájthatatlan, te nem a te igazadat tartod fontosank, a legfontosabbnak, hanem másnak akarsz megfelelni, és túlzottan alkalmazkodni. Inkább lemondó vagy, nem nagyon tudsz kiállni az igazadért, inkább beletörődsz a dolgokba. Inkább elhesegeted a problémát, nem küzdesz érte, helyette másra akarsz gondolni, és eljátszod kifele a stuccot. Ez nem mindig jó, mert így állandóan alul maradsz. Így nem lehetsz szabad, önálló, és nem lehetsz saját magad.

A segítőkészség nincs mindig a helyzet magaslatán :) Bár szerintem alapból igenis segítő kész vagy, ez benned van, mert alapból jó vagy, és én tudom, hogy türelemmel, és szeretettel nálad szinte mindent el lehetne érni.

Nem bírod, ha valakinek nincs hozzád türelme. De ez jogos, mert te türelmes vagy, és te is ezt várod el.Én nekem hozzád végtelen a türelmem, és ez meg is hálája magát, érzem rajtad :)

A lelki dolgok, a megszokás túl mélyre kerülnek benned, és a legnagyobb szeretet, semmi sem tud ebből kimozdítani,jó útra téríteni, helyesen gondolkodni, vélekedni, beszélni.
 A "gyerekesség" talán egyedüli negatívuma ez, ami remélem változni fog.
 
Makacs tudsz lenni, és elég nehéz meggyőzni, ha nincs igazad. Ha sikerül is, és belátod, nem biztos, hogy a viselkedéseden ez változtat is valamit.

Kötelesség tudó vagy, ha nem is egeket döngető mértékben, de tudod a dolgod, és önállóan csinálod is. Törekedsz az önállóságra, próbálod a dolgokat megoldani, de ezen még van mit alakítan xD De ez tök normál, pont olyan vagy, amilyennek ennyi idősen lenni kell :)

Tiszta, őszinte jellem vagy, nem szeretsz hazudni. Bár a hallgatás is hazugság valahol. De van kegyes hazugság is, és hallgatás is, ami jó célt szolgál. Sajnos ezt nem lehet elkerülni, rákényszerítik az embert erre sokan, és sokszor. Van hogy a közelállók pont, akik erre kényszerítenek, és a kiszolgáltatottságod miatt nem igen van más választásod.  A mai világban nehéz őszintén élni.De kívánom, hogy úgy tudj élni, hogy ne kelljen elhalgatni, hazudni dolokat, kívánom, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik nem kényszerítenek rá erre.Akik hozzád igazán közel állnak, azok biztos nem fognak erre kényszeríteni, és hozzájuk maradj is öszinte mindig is.Szeretnék az elsők között lenni, kik neked ilyenek, akiknek mindent, de mindent elmondhatsz őszintén, és semmit, de semmit sem kell elhallgatni. A legszebb, az egyik legértékesebb emberi erény, ami amúgy minden öszinte, tiszta kapcsolat alapja is egyben.

A legnagyobb hibád a zárkózottságod végetti dolog, hogy szinte képtelen vagy az érzelmeidet megosztani. Egy egy ilyen szó nem tudja a szádat elhagyni, még harapó fogóval sem lehet kikényszeríteni belőled, pedig egy nagyon jószívű lélek vagy, csupa jó tulajdonsággal, amit csak szeretni lehet, de ez nagyon hiányzik a képből. Egy ilyen, hogy "szeretlek", vagy csak annyi, hogy "hiányzol", amiben aztán semmi sincs, nem hogy magadtól nem mondod, de még a kérdésre sem tudsz effélét válaszolni. Ez azért baj, mert egyrészt aki ezt kérdi, vagy tudni szeretné, az minden bizonnyal hasonlóan érez, és nem mindegy ezen által, nem közönbös, hogy te miképp érzel, és vélekedsz.Tiltja a vallásod... Ez amúgy teljesen ellentmond az alapjában öszinte, tiszta jellemednek.

És az éppen aktuális, hogy te szeretnél mindent tudni, de te meg szeretsz magadnak megtartani dolgokat, szinte mindent :)  Igazi rosszcsont....Ezen amúgy csak nevetni tudok, de egy igazi meghitt, bensőséges kapcsolatnak nem épp ez a legjobban oda vezető útja.

A makacsságodról még nem beszétünk, nemigen lehet rávenni semmire, a legjobb,
legőszintébb szándékkal sem, amit te nem ugy gondolsz.

De van neked egy olyan jó szíved, minden mellett, amit csak irigyelni tudok, és szerencsés lesz, ki majd birtokolni tudja, ha értékeli benned a rengeteg jót, és ha ami rossz lenne, azt is elfogadja, téged mindenestől, ahogy vagy.

Én biztos ilyen vagyok, lehet, az egyetlen, de nekem könnyű, mert ki vagyok én? Az apukád.

Hát a teljesség igénye nékül itt van, ami hirtelen eszembe jutott..."

Gábor: "Rovarok védőszentje, mindig mindent tud =) Nem mondanám, hogy kifejezetten lányos természet, de ami kell, az megvan abból is. Jó barát, megértő és segítőkész, ellenben makacs, konok. Nem túl tettleges, sokkal inkább intellektuális típus, nem szeret véget vetni dolgoknak, fél az elmúlástól. Érzéseit magába folytja, hangulatától függően félénk, illetve nyitott(az utóbbi ritkább). Nagyon tud szeretni, még ha nem is látszik, és szereti látni mások boldogságát. Okos- bár saját képességeit lebecsüli. Könnyen le tudja hangolni mások állapota, az az empatikus. Gyakran van szüksége segítségre, de igyekszik problémáit nem kivetíteni másokra, hanem magában megoldani. Önmagában döntésképtelen – vagy pedig nehezen választ olyat szituációkban, amikor döntéseinek súlya van. Megfontolt, önzetlen, kétségeit ha vannak sem adja barátai tudtára. Titkolózós, spontán, épp ezért könnyen tud meglepetést okozn másoknak. Kitartó – amennyiben szükségét érzi. Tart a jövőtől, igyekszik a jelenben élni.
Ennyit tudtam írni, java része feltételezés, de van mire alapoznom, ne is feleselj! A legjobb barátom vagy, és a Cucu név méltó örököse. xD Ha úgy érzed nincs igazam, majd kérdezz, de nincs olyan azok között amit leírtam, aminek a szikráját se lehetne benned látni. Annyit írok ide csak, amiben nem vagyok biztos, hogy szentimentális vagy te is, még ha nem is mutatod. Csupán félsz valamiért. Lehet nem így van, akkor úgy is meggyőződöm róla majd.
Bocs, hogy csak ennyi, de a lényeg benne van xD Tedd el, és ha kezedbe kerül, gondolj arra:
„Emlékül, hogy emlékezz, mikor már csak emlék lesz” "

Ariella: Jó ember vagy, kivételesen jó. Te egy olyan kivételes személy vagy, aki tényleg elégedetten feküdhet le esténként. Persze vannak problémáid amiken túl sokat filózol, de hidd el, mindenkinek vannak, és ez nem baj, ez így jó. Mert nem lehetsz mindig gyerek:P Jól tanulsz, jó eszed van, ez is mind nagy érték legfőképp neked. Nem tudom, hogy neked mi a véleményed magadról, de annyit elmondhatok, hogy ahogy én észreveszem, nincs nagy önbizalmad, de erre nincs okod. Bárkit megkérdezhetnél a környezetedből, senki nem mondana rád rosszat... mondjuk mosolyoghatnál többet az emberekre, legyél közvetlenebb... nekem ez a véleményem, ennyi hibád van..:D szerintemés talán a barátaidat sokkal előbbre helyezed mint a családodat... ez szerintem nem jó... úgy értem hogy én is nagyon szeretem a barátaimat, de amiket én nektek elmondok azt ugyanúgy elmondom anyunak, nővéremnek... aput meg a bátyámat hagyjuk mert.. hayjuk xD na jó én már többet nem tudok írni nem vagyok a szavak embere ×D inkább itt van 1-2 idézet ami szerintem illik rád:

"Az ember lelke olyan, mint a gyémánt, amit csiszolni kell hosszú időn
keresztül, míg teljes fénye és szépsége kitisztul."

"Az igaz barátot joggal nevezhetjük a természet remekművének."

Enikő:  "Nos, mivel azt a kiváltságot kaptam, hogy egy nagyon kedves és közeli barátnőmről írjak pár kósza? (xD) sort, nem restellek a szavakkal bőkezűen bánni. Először is ami a legfontosabb, hogy csak is a teljes igazságot fogom papírra vetni, mert ha nem azt tenném, már rögtön nem lenne az igazi amit ő is és úgyszintén én is elvárok, elvárnánk. Az első találkozásunkkor még semmi sem fogott meg annyira benne. Azt hittem, hogy egy ugyanilyan csaj mint a többi az osztályban. Unalmas, nem lehet vele jókat szórakozni, nevetni, és ezért nem is igyekeztem vele jóba lenni. De hát mint minden ember sokszor az életben, jól félrenyúltam. Mert igenis hogy nem az számít, hogy milyen az első benyomás. Nálam legalábbis ez semmikor sem működött. Szóval miután már többet beszéltünk, rájöttem hogy sok olyan dolog van benne ott mélyen, amiket úgy nem vehetsz észre, ha csak ránézel, hanem igenis meg kell ismerned. Telt az idő és egyre jobban belopta magát a szívembe. Szóval minden olyan érték meg van benne, sőőőt..amiket a világon mindenki igenis hogy megirigyelhetne.Pl: kedves, szeretetteljes, nem önző, önfeláldozó ( persze ebben nem a túlzott mártírságot értem). És van olyan is amikor néha kicsit kelekótya és nem vesz észre semmit. Na..ezen szoktam én felhúzni magam de nagyon. De nem vézses, csak én vagyok kicsit hirtelenharagú =) Mindent összevetve én imádom és mostmár biztos vagyok abban, hogy soha az életben nem akarom elevszíteni. xD És amiket írtam nem csak duma, ezekért a szavakért a fejemet is adnám! Minden igaz."

Bianka:"Hát mit is gondolok rólad? Kedves, megértő lány vagy. Kicsit zárkozott vagy.Ez nem is baj annyira de van jó és rossz oldala ennek.Nagyon idegesit hogy nem mondasz el mindent de meg is értelek hogy nem midnekinek mondod el hogy mi történt veled.De kicsit zavar hogy nagyon régóta barátok vagyunk és még is visszahúzódó vagy velem szemben is.Megbizható barát vagy,tényleg igaz barát vagy, soha nem hagytál bajban.Mindig elmondtad a véleményedet ha rossz is volt az. Ha valaki megismer téged szerintem nehéz lesz elfelejtenie. Amúgy számomra egy kicsit gyerekes vagy. Szeretsz a mesékben élni,hinni,hogy minden jó.Néha meg nagyon komoly vagy nem mondod el hogy mit gondolsz dolgokról.Nagyon hangulat ember vagy.Régen irigyeltelek hogy miylen nyugodt életed van.Most meg szerintem én unnám azt ami veled rendszeresen történik, folyamatosan ismétlödik.Persze a te életedben is van egy izgalom, csak én megszoktam hogy mindig történik valami. Ha jó kedved van akkor csak mondod a butaságaidat, és szétröhögöm magam rajtad :)Ha meg letört vagy,elég sokszor,akkor meg alig szólsz valamit csak halgatsz mert gondolkozol valamin.Idegesnek még nem láttalak vagy olyanak ki ordibál össze vissza.Szoktál felháboródni de az más.(Pl amikor nem ismered fel a zellert xD )Sok dologról meg van a véleményed de még se fejezed ki jobban a dolgokat.Szeretsz tőszavakban beszélni.Amúgy túl komolyan veszed az életet.(Tudom hogy össze vissza írok de most csak így jutnak eszembe a dolgok)Kicsit harcias vagy.Ha nem mennek úgy a dolgok ahogy akarod akkor is harcolsz a dolgok után.Olyan nyugodt ember vagy és ez annyira idegesit:D  De a többi ember meg a rohanó világban össze vissza ordibál.Sok mindenben más vagy mint a többi ember:) Nem csak úgy értem,persze mindeki más.Kicsit meggondolatlan vagy.Pesze nem mindenben.Bele mész olyan dolgokba amiknek nem tudod a végét.Szeretsz mindent megörökiteni.Elteszel kis dolgokat hogy majd ha egyszer nézegeted őket,eszedbe jussanak hogy honann voltak azok a kis csöpségek. xD Gyorsan megváltozik a hangulatod:) Kiszámithatatlan vagy egy kicsit meg titokzatos.Több felé nem nagyon tudsz koncentrálni,jobban szereted ha van egy dolog és csak azon gondolkozol.(Nem jut eszembe semmi,üres az agyam)Szeretsz mindenbe bele szólni.Nah jó majd le írom ezt máskor normálisan:)Ha  szóban nem is de írásban mindig ki tudod fejezni magad.Nem gondoltam volna ezeket amiket most így elolvastam a blogodban.Kicsit csodálkoztam azok után..Most oylan édesen ülsz és ábrándozol:) Mint egy jó tündér."

Tegnap este fura kedvem volt, és átfutott a fejemen egy elő-kéne-szedni-a-régi-naplókat gondolat. És akkor meglepő módon előszedtem a régi naplókat. És beleolvasgattam. Három van összesen, egy évig írtam, 2008 nyarától 2009 tavasz végéig. Nem tudom miért hagytam abba, de úgy döntöttem, hogy az utolsót befejezem. Egy bizonyos pontig. Amíg szakítottam a volt barátommal, mert a háromból kettő majdnem csak róla szól. Ő volt az első, és azóta egyetlen barátom, hét hónapig voltunk együtt, és elég sokat lehetne erről mesélni, de mivel le vannak írva a naplóba, itt nem fogom részletezni a dolgokat. Szóval elkezdtem folytatni onnan az írást, ahonnan abbahagytam, persze nem így napról napra, csak ami eszembe jutott. És hogy könyebb legyen, elkezdtem olvasgatni az április végi beszélgetéseket. És.. csak úgy mellékesen.. egyszerűen HIHETETLEN, hogy hogy voltam én ennyire.. ennyire hidegvérű.. Vagy mi.. Lényeg, hogy olyanokat írt, hogy ha ez most lenne, nem hagynám magam.. de.. Hogy tűrtem így el, amiket mondott? Azt mondják rám, még most is, hogy engem nem lehet felidegesíteni, meg ilyen meg olyan nyugoddt vagyok mindig. De.. ahhoz képest, amilyen akkor voltam.. Hát komolyan. Vagy ennyire nem láttam az orromnál tovább? Ennyire naív voltam? Mindegy már, nem számít. Azon gondolkoztam, hogy elkezdek megint naplót írni. Mert ide, blogba, csak gondolatokat írok, meg ami bennem van. Naplóba meg a napokat, mit csináltam, hol voltam, ilyenek. Mert jó visszaolvasni azokat is, tényleg. Így legalább, amikor olvasom ezeket, picit újra a múltban lehetek, felidézhetem magamban, amik történet.. és picit úgy érezhetem, átélhetem, ami volt, ha már vissza nem mehetek. Fel kéne találnom az időgépet :) És imádok írni, és legszívesebben életem minden percét leírnám, hogy meglegyen nekem. Talán azért hagytam akkor abba az írást, mert ki voltam kicsit készülve, nem Dávid(volt barátom) miatt,nem csak miatta, hanem más miatt is, és annyi minden történt, hogy nem lehetett leírni már. Nem tudok senkit közel engedni magamhoz.Félek attól, hogy megismerjenek teljesen. Talán Dávid miatt. Mert vele teljesen nyílt voltam. Annyira megismert, hogy tudta, mikor mit gondolok, ha valamit csináltam, tudta miért, ha meglepő dolgot csináltam, akkor is tudta, hogy mit gondolok meg miért csinálom... Tudta mitől félek. Minden gondolatomat, anélkül, hogy elmondtam volna neki. És ez nem mindenféleképpen rossz, csak nála nagyon rosszul jött ki. Nagyon rossz volt érezni azt a kiszolgáltatottságot, mert ő kihasznált mindent. Kihasználta minden gyenge pontomat. Lehet hogy aztán ezért tudott "uralkodni" felettem.. Dávid előtt, mármint mielőtt elkezdtünk járni, nagyon komolytalan voltam, és szerettem komolytalan lenni. Szerettem hülyéskedni. Csak Dávidtól megkomolyodtam egy időre. Ő ilyen tökéletes úri nőt akart faragni belőlem.De neem, inkább nem kezdek bele, soha nem végeznék, olyan hosszú. És unalmas..és fárasztó..Szerencsére azóta megint kezdek "visszafejlődni" :P Mármint tudok hülyéskedni, szórakozni, nevetgélni. És fel rakhatom a székre a lábamat. Midnegy, ez a mániám, nem tudok úgy ülni, hogy a földon van a lábam. Most is a széken van. Csak a Dávidnak ez nem felelt meg. Mert hogy az nem nőies, khm.. Midnegy. De amit ki akartam ebből hozni, hogy talán ezért lettem még zárkózottabb, mint voltam. Persze tudom, hogy Gábor, vagy más barátom nem használná ki, amit tud rólam, de valahogy félek.. Én nem hiszem, hogy bármikor is azt fogom akarni, hogy valaki annyira kiismerjen,mint Dávid, nem is fogom hagyni. Jó, nem mondok semmit, bármi változhat, de most úgy gondolom.. elég ha én tudom mit miért mondok, gondolok,kérezek,csinálok..

Legyen már tavasz :) Nem tudom miért várom. Talán kivirágoztat majd engem is. Nem szoktam várni a tavaszt, sőt, örültem mindig a télnek. De most. Most azt kívánnám, bár holnaptól már szép, friss tavasz lenne..  Hm, de majd Gáborral úgy is kiírtjuk a havat.  Egészen pontosan egy részecskegyorsítós srapnelszilánkkibocsátó furnéllemezes hőlézerrel. Ugyanis Gábor elmélete szerint a hó ellenünk van, és el akarja foglalni az egész világot. El foglalta a házakat, meg a fákat, és még hadseregekbe is szerveződtek. Szóval ez ellen muszáj lesz tennünk valamit :P

Na de elmegyek írni, mepróbálom felidézni mik történtek április végétől június közepéig. Lehet hogy sokáig fog tartani. Már most fáradt vagyok, ha bele gondolok. Bár igazából alapból fáradt vagyok most is. Na jólvan, pápá :P

De úgy, hogy nem csak két napig.Hanem mondjuk úgy maradok szépen. Mindenki várja hogy boldog legyen. De várni könnyű. Nem várni kéne, úgyis minden rajtunk múlik. Tudni kéne boldognak lenni abban a helyzetben, ahol vagyunk. Vagy ha nem, akkor olyanná változtatni. De mi kell hozzá? Mi hiányzik? Mert én nem tudom. És tényleg csak várom. Nem tudom, hogyan kéne változtatnom. Elfogadok mindent, ami van, mert sokmindennel nem tudok mit csinálni. De akkor mit kell tenni? Voltam boldog, nem is olyan régen. De nem vagyok már ugyanolyan, és egy éve minden a feje tetejére állt.  Más vagyok, és nem tudom mitől. Nagyon nyugodt voltam mindig, mindenkivel, senki sem tudott felhúzni. Nevettem mindenen, nevettem akkor is, ha elestem. Valahogy máshonnan néztem mindent, kívülről.. És azt gondoltam, hogy engem semmi nem tud legyengíteni majd, lehülyéztem azokat, akik kis apróságok miatt szomorúak, gondoltam, ha valami rossz történik, akkor ez van, és kész. És nem érdekelt. Játszottam mindig, álmodoztam, hittem abban, hogy egyszer megtalálom a hercegemet. Mindig mondtam anyáéknak, hogy nekem ilyen meg olyan jó munkám lesz, és gazdag leszek. Csak így simán. Egyszerűen. Elmeséltem nekik, hogy milyen lesz majd a kis házam.. Hogy lesz egy óriási kertje, és tele lesz virággal.. Hogy rózsák lesznek az ablakokban. Meg ilyen boltíves izé, amin szintén virágok lesznek, meg fehér padok, kis szökőkút, meg minden amit csak el tudtam képzelni. Hogy lesznek kutyáim, meg macskáim. Meg két gyerekem, ikrek. És ettől a sok naivitástól, ami bennem volt, nem vettem észre semmit abból, hogy milyen nehezek tudnak lenni dolgok. Hogy van, ami nem játék. Még most is bennem vannak ezek igazából. Nem tudom, hogy ez rossz, vagy jó, de azt igen, hogy kezd elmúlni. Optimista voltam, nem tudom, hogy most mihez állok közelebb, de egyáltalán nem fogok fel mindent olyan szépnek, mint régen. Kezd minden komollyá válni. Olyan rossz ez. Én nem akarok komoly lenni. Remélem nem is leszek az. Tényleg mindent szépnek láttam. De most.. Például az egyik, ami a legrosszabb.. hogy egyre jobban megismerem az embereket, és nagyon sok dolog elszomorít. A mindent-rózsaszínben-látok dolog miatt, rosszul esik sok minden, és sok olyan történik, amit nem gondoltam volna másról. Mert hiába akarok minent szépnek látni.. csalódást okozok magamnak csupán. Fura minden. Jólesik hogy írhatok. Valahogy úgy érzem, hogy ilyeneket nem tudok senkivel megbeszélni. Legalább leírhatom. Vagy nem értenek meg, vagy nem tudok megnyílni.

"Felhőkre festett kép volt összes álmom.
Mindegy, vihar vagy szellő fújta szét.
Egy élet kell, míg újra megtalálom,
hogy össze rakjam minden részletét."