Nem tudom, mi lesz a blogommal. Nincs nagyon kedvem írni, illetve ha lenne se nagyon van rá időm. Igen, tudom, mindenkinek arra van ideje, amit akar, de... Mostanában nehezen veszem rá magam. Mert igazából nem hiányolja senki. Magamnak meg amúgy is leírok nagyjából mindent. A másik meg hogy nem igazán akartam "panaszkodni".A túl sok agyalás nem hogy nem segít, de sokszor még el is szomorít. Szeretek olyan lány lenni, aki csak vidám állandóan, és próbálok is ilyen lenni, de azért ezek a dolgok még itt vannak nekem.
Nehéz a libikóka közepén ülni úgy, hogy ne billenjen át egyik oldalára sem. Lehetetlen úgy csinálni bármit, hogy az mindenkinek megfeleljen. Nem lehet igazodni mindenkihez, hiába akarom, hogy midnenkinek jó legyen. Mit kell ilyenkor csinálni? Mert tökéletes megoldás nincs. Valakinek mindig mindenképp ártok. Hogy én mit akarok? Nem tudom. Azt nem lehet. Ahhoz az kéne, hogy két ember ne utálja egymást. De ezen meg én nem tudok változtatni.
Tavaly is ilyenkor jött rám az írhatnék, karácsony után. Egyébként Boldog karácsonyt mindenkinek.Utolsó karácson így. Itt. Egyet szerettem volna, hogy együtt legyünk, de mindenki az oviban érzi magát. De nem baj. Az előtte lévő estén legalább összehoztunk egy "karácsonyfélét". :) És még a fenyő sem igazi. Műfenyő... Pedig mindig rendes volt. Tudom, ez legyen a legnagyobb baj, de igazából nem szó szerint így, ezzel van a baj, hanem hogy még ezzel sem foglalkoztak. De ma hazafelé jövet ott állt egy a buszmegállóban magányosan - illetve nem magányosan, mert ketten voltak -, úgyhogy én fogtam magam és elhoztam az egyiket. Emberek nem néztek hülyének, hogy három nappal szenteste után hordozom a fenyőt. De nem baj.
Milyen egyszerű is lenne, ha mindenki kimondaná, amit gondol. Ilyen állarcosbált játsszunk. Hihetetlen, hogy mennyi mindenre képesek az emberek azért, hogy elérjék amit akarnak... Miért nem lehet elkerülni a vitatkozásokat mondjuk? Mert én nagyon igyekszem tényleg. És már sokszor úgy "rosszat" csinálok, hogy észre sem veszem. Az én részemről, legalábbis én soha nem fogok kezdeményezni ilyeneket. Mert tudom, hogy ha valakivel fontosak vagyunk egymásnak, akkor nem akar nekem rosszat, és ha megbánt vagy bármi, tudom, hogy nem direkt. Ha félreértés van, próbálom az ő fejéből nézni... Ezért nem szoktam haragudni. Mert minden vitatkozás azért van, mert még nem érti a másikat, nem tudja miért csinált vagy mondott valamit. Talán ha már tényleg ismerjük egymást valakivel, ezeket el lehet kerülni... Nem tudom.
Suli miatt ideges vagyok. De ezzel nem is akarom untatni magam, se senkit. Legalább én tudom, hogy én megteszek mindent.
Rossz, hogy nem lehet semmit megtartani úgy, ahogy most van. Bár úgy unalmas is lenne, de még nem barátkoztam meg a változásokkal. Próbálok jó lenni mindenkivel. Legalábbis akik fontosak. Szeretem látni mások boldogságát. Olyan egyszerűnek tűnik, hogy jók legyünk másokkal. Hihetetlen, hogy még ezt is el lehet szúrni.
Utolsó kommentek